Långa Billingeracet i Skövde

Május 15-e egyet jelentett ismét egy hajnali indulással.

Fél 6-kor sikerült elindulnunk Varbergből, miután a gyerekeket és az utolsó pár cipőt is bepakoltuk az autóba.
5 személ, 5 bicikli, csak hogy teljes legyen a kép ( és a telítettség).
Az úti cél Skövde, ahol a 2011-es szezon első maratonját rendezték. Vegyes érzelmekkel tele érkeztünk meg.
A múlt szombati boka sérülésem még mindig nem akar javulni, ezért, Janne ( a klubbunkban tekerő sport orvos) megnézte a bokámat, a válasza ez volt:

"Ne rinyálj, csak tekerj! Ha fáj, hát szorítsd össze a fogaidat és tekerj keményebben, hogy előbb célba érj."

Ezeket a jó tanácsokat követően derűsen néztem a 75 km elébe... Mivel korán a helyszínen voltunk, ráértem még fotózni a gyerekek futamán is.

Persze, mint időmilliomos, sikerült majdnem elkésni. 10:40-re készültem el mindennel, -Ja, megjegyzem, hogy ma sikerült otthon hagyni a kesztyűmet, viszont sisak legalább volt nálam. Köszönet Fredrik Edin-nek a kölcsön kesztyűért! - és indultam le a rajthoz.

A mezőny a Skövde Arena parkolójában gyülekezett, idén is a 2-es rajt depóból várhattam a 11 órás startot.
Ilyen melegben itt még nem versenyeztem. Napsütésben, váltakozó felhőzet alatt vártuk, hogy indulhassunk.

11 órakor megszólalt a duda, és kezdetét vette a Svéd maraton bajnokság.
A második "sor" kb 50 méteres hátrányt jelent a rajtnál, ami nem tűnik soknak, pedig az. Elég jól sikerült elkapnom a rajtot, úttalan utakon verekedtem fel magam a mezőny elejébe 150-200 méter megtétele után. Megkezdődött a kapaszkodás a város legmagasabb pontja, a Billinge hegy csúcsára. Ahogy haladtunk, egyre meredekebb lett az út. aztán az aszfaltos rész utolsó szakasza elég nehezen volt tartható a nagy menők között, ekkor döntöttem úgy, hogy nem éri meg kifullasztani magamat az első dombon, mert még sok vissza van. Mikor befordultunk az erdőbe, sikerült megkapaszkodnom az eddig megszerzett helyemen, és csak a helytelen útvonal megválasztásának számlájára írható beragadásoknak köszönhetően vesztettem pár helyet a csúcsig. Itt egy kicsit átvariálták a pályát tavalyhoz képest, de sebaj. Elég sok kavicsos döngölt út volt az elején, de találtak szerencsére szép ösvényeket is. A lejtőkön sem használtam ki az előnyömet, beálltam egy csoportba, akikkel nagyjából sikerült lépést tartani.
15 km után jött egy kisebb törés, mikor hátulról rám köszöntek. Markust az a CK Masterből, az XC versenyekről ismert sporttárs. Onnantól rágógumi módjára tapadtam rá, ami jó stratégiának tűnt,uur ugyanis sikerült behozni az elengedett vonatokat.
Mikor elértünk az első energiadepóhoz, akkor azt éreztem, hogy elég, hagyjanak békén, mit keresek én itt. Magamhoz vettem egy izó italt, de csak gyors öblítésre volt lehetőség, mivel már kezdődött is a verseny legmeredekebb emelkedője. Itt sikerült picit ellépnek a csoporttól. Nem mentem túl sokat, csak amire szükség volt ahhoz, hogy kipörgessem a lábaimat. Azt tudni kell, hogy ilyen hosszú távot még nem mentem idén, versenyen...

A domb tetején ismét utolértek és folytattam az utazást. Az erdőben kicsit idegesítő volt, hogy szinte megálltunk, mert semmi technikájuk nem volt az elöl haladóknak...

Nem sokára visszaértünk a célterületre, ahol túl nagy tempóban érkeztünk, ezért nem volt időm beállni frissíteni. Egy jó gyökeres rész következett, ahol nagyon sokan álltak a pálya szélén. Jól esett végre egy kis biztatás. Nemsokára pálya szétválás, itt láttam, hogy nem is 81, hanem csak 75km vár rám.
Itt egy kis aktív pihenő következett, majdnem a következő itató állomásig. Jól éreztem magam, és a legnagyobb élmény következett, versenyben megelőztem a kis kedvencemet, Emmy Thelberg-et, 49 km után. 1 km-el később elkezdett szakadni az eső.

Elég sok "singel track" következett, volt olyan ösvény, ami 2-3 km hosszú, nagyon ritmusos volt. Tetszett, kezdett megjönni a kedvem. 63 km környékén kezdett elállni az eső, végre kiláttam a párásodó szemüvegből is. Emmy 68 km-nél utolért és innentől hogy a szégyent elkerüljem, tapadtam... Jó is volt, de az utolsó 3 km-en éreztem, hogy teljesen kifogy belőlem az üzemanyag. A lábaim elnehezettek, nem segített az sem, ha visszakapcsoltam. Utolsó km-es tábla jött, mikor belassultam, Emmy pedig elhúzott. A célom az volt, hogy senki ne előzzön meg a hátralévő részen. Ezt sikerült is elérnem...

3:18:11 alatt értem be a célba, a GPS végül 72 km-t mutatott, 52,7 km/órás legnagyobb sebességet értem el, 175-ös átlagpulzus mellett 188-as max pulzusszámom volt.

Az év leghosszabb távja volt, amit MTB-n töltöttem. Pozitívan állok a következő versenyekhez, mert ez a 27. hely, amit megcsíptem, eddigi legjobb maraton eredményem Svédországban. Úgy tűnik, hogy mégis sokat ér, ha helyén vannak a gondolatok a fejemben.

Képek jönnek hamarosan.

Hökansås racet Tidaholm

Mit is mondhatnék bevezetőnek a sorozat 3. versenyéhez.

A tegnapi tekerést követően a SOMIT buli tovább dübörgött, számomra éjjel 2 óráig. Ott már nem bírtam tovább, le kellett feküdnöm. Sokat így sem aludtam. Korán kellett indulnom, mert az edzés csak 10-ig volt a pályán, és mint ahogy a tegnapin sem, ezen sem mentem még soha.

Mint kiderült, senki nem ismerte a pályát, mivel idén új kijelölés volt.

Fáradtan értem oda fél 10 körül. Persze sisak után vadásztam, mielőtt kimentem volna a pálya bejárásra.
Anderstől (CK Wano) kaptam sisakot, nagyon gyors pálya, széles, technika mentes. Túl egyszerű.

11:47-kor rajtoltunk el. Ma is a 396-os rajszámmal indultam, akárcsak tegnap.

Taktikus versenyt akartam, mivel tudtam, hogy nem vagyok elég jó ezen a gyorsasági pályán.

Rajtnál senki nem akarta húzni a mezőnyt, előre mentem, de kihasználták mögöttem a pihenés lehetőségét, így fél körnél átadtam az első helyet.
Nem sokkal később, még 2 elment mellettem, aztán a kör vége felé még egy, akire piócaként tapadtam. Nem is tudott lerázni, azonos ütemben előzgettünk, helyettem dolgozott, utol is értük a másodikat.
Volt egy nagyon hangulatos "horhó" a pályán, elég hosszú lejtő, egy meredek V alakú völgyben. Elég jó tempóban haladtunk lefelé.

A következő komolyabb mászásnál meg is előztük, aztán az utolsó előtti lejtőn sajnos leesett a srác lánca, aki előttem volt, így megint én voltam a szélfogó. Itt éreztem is az erőltetést, elkezdett fájni a bokám és a térdem. Mögöttem jött végig, a 3. körből már csak 1 lejtő és 2 mászás volt, mikor megelőzött a Hallby-s srác. Ez volt a legjobb, amit tehetett, gyorsan be is álltam mögé és pihentem az utolsó dombra.

Ennek meg is lett a hatása, szorosan mögötte voltam a z utolsó mászás megkezdésénél. A domb legvégén visszakapcsoltam és megindultam. Olyan ütemben tudtam otthagyni, hogy már nem volt kedve utánam jönni. Szép törés volt neki. Így a 3. helyen zártam.

15 km, 41:21-es idővel. 47,8 km/órás max sebességgel 195-ös max pulzussal és 185-ös átlagpulzussal teljesítve.

A célban szinte ordítva, fájó lábbal értem be, nem is gondoltam át, hogy ez még jó lehet nekem, csak az bántott, hogy ketten is megelőztek ma.
A hétvégére foghatnám, de felesleges, mert én mulattam, én követtem el a hibát Hjo-ban, saját magamat okolhatom mindenért.

Most 1 hét pihenő, rehabilitáció, aztán jön az első idei maraton.
Akkor ismét jelentkezek.

Högaliden Racet Hjo

Elérkezett máris a szezon 2. hétvégéje, ami több szempontból is különleges.

Először is, mivel dupla hétvége, tehát mindkét nap verseny volt.
Ezen kívül pedig a tavaszi SOMIT találkozót is most rendezték meg.

Pár gondolat az utóbbi eseményről. Nem a pihenésről szól, részemről péntek este kezdődött, a megszokott jó társaságban. Beszélgetés és az elmúlt hónapokban történtekről. Mivel szombatra fittnek kellett lennem, ezért korán, fél 3-kor le is feküdtem aludni.


Egy hihetetlen hosszú éjszaka után, fél 9-kor elindultam Hjo nevű városka felé. Még pénteken este, fél 12 körül vettem észre, hogy a sisakom otthon maradt. :S

Elmentem egy edző körre, ahol konstatáltam, hogy ez a pálya a legdurvább, amin eddig mentem. Sziklák, gyökerek és sziklák... Ja, meg gyökerek. :D
Folyamatos fel-le, elég hirtelen haragú emelkedők, amik a talajviszonyoknak köszönhetően még kevésbé tűnnek barátinak.

Próbáltam kihasználni a rajtig hátralévő időt, aztán eljött a pillanat, 12:13-kor elindult a mezőny. Volt egy srác, aki nagyon megindult, de így is rajtnál 2-nak sikerült eljönni, nem is erőltettem, pihentem a pozíciómban. Figyeltem, hogy mik is az erősségei és hol gyengébb. Lejtőn gyors volt, de emelkedőn nagyon lassú. Markus, a CK Master csapatából  megelőzött, de a meredek emelkedőt elrontja, így visszaszerzem a 2. helyet. Egy Hallby-s srác megelőzte az addigi elsőt, mentem utána, jött a köves, hosszú emelkedő, amit elrontott, ekkor úgy döntöttem, hogy elég volt.

Előre mentem, és a körből visszalévő 1,5 km-en sikerült akkor előnyt felépítenem, hogy nem láttam már a másodikat a célegyenesben. 
A második körben sorra értem utol a másik kategória versenyzőit, és tovább növeltem az előnyömet.

Mikor a 3. kört kezdtem, rám csöngettek, és itt elszállt a koncentráció, gondoltam látványbiciklizés jön.

Az erdőbe bevezető letöréses jobb kanyar utáni szikla, ami ugratónak is tökéletes volt... Elrontottam. Túl gyorsan érkeztem és hosszú lett az ugrás, kb 1,5 méterrel a landoló oldal után értem földet, első kerékre landoltam, de annyira, hogy ráültem a hátsó kerékre és a gyomromba kaptam az ülést. Éreztem, hogy már nem menthető a helyzet… Megpróbáltam kiakasztani a lábam, de ezzel elrántottam a biciklit jobbra, a pedál viszont nem engedett a fogságból, így a jobb térdemmel sikerült végig radírozni a Hjo-i erdő talaját, a lábfejem pedig aláfordult, nagyon meghúzódott a bokám, azt hittem, nem is fogom tudni folytatni. Jöttek is kérdezni, hogy hogy vagyok, de ordítani tudtam volna a fájdalomtól. Nem tudtam bepattintani a pedálba a cipőm, semmi erő nem volt a lábamban.
Bal lábas tekeréssel hatalmas fájdalmak közepette folytattam a futamot, 5-600 méter kellett, mire sikerült beakasztani a cipőt.. Nem akartam feladni a versenyt, ha már első helyen voltam. A kör további részében, kicsit más technikával tekerve sikerült nagyjából tehermentesíteni a bokám, és nagy előnnyel megnyertem a versenyt.

Járni alig tudok, de a tekerés megy.

Annyira nem is csúnya

Miután megálltam, csak akkor éreztem, hogy valóban baj van, mindenhova gurulnom kellett, mert különben bal lábon ugráltam. Jó érzés volt, hogy a múlt heti 2. pozíció után most az én nevemet mondták be először, én foglalhattam el a dobogó legfelső fokát!

Természetesen a Trans Hungária Maratonnak kijáró népszerűsítés a mai napon is megvolt.

És hogy legyen egy szép, beállós profil kép is, a SOMIT oldalára

1:a may loppet Kvänum

Eljött hát a 2011-es igen hosszúra tervezett verseny szezon első állomása is, május 1-én.

A helyszín Kvänum, a Västgötacupen nyitó futama.
Idén a szenior kategóriában próbálok szerencsét ebben a sorozatban, mivel nem az XC a fő szakágam.

Kvänum 2 órányi autózásra van Varbergtől, így (számomra) korán kellett indulni. Négy kedves csapattársammal vágtunk neki az útnak. Amíg ők elintézték az utó nevezést, addig én kipakoltam a bicikliket és felkészítettem magamat a pályabejárásra.

Tavaly már mentem itt, de hamar kiderült, hogy teljesen más verseny lesz ez, mint akkor volt, idén porzott a pálya, a sziklák nem csúsztak, nagyon élvezetes versenynek néztünk elébe.

A kezdők, majd korcsoportok szerinti rajtok következtek.

12:30-kor jött a mi kategóriánk, a férfi szenior. A Varbergs MTB, két versenyzővel képviseltette magát ebben a csoportban. a 395-ös rajtszámmal a második sorból kellett várnom a rajtot. Ez egy ilyen rövid versenyen hátrányt jelent, bár bíztam benne, hogy jó szokásomhoz híven megint jól fogom elkapni a rajtot. Eléggé rosszul esett, mikor bejelentették, hogy kicsit csúszik az indulás. 12:40-kor szólalt meg a síp és elszabadult a pokol.
Nem lett volna rossz a rajtom, a bal szélen próbáltam előre jutni, de a mellettem lévő srác jobban indult, mint amit arra számítottam, de sajnos emiatt satufék és egy nagy fa között lehetett választani. Azt hiszem nem kell mondani, hogy mi mellett döntöttem. Éppen csak a mezőny fele ment el mellettem, mire be tudtam sorolni. Egy döngölt, kavicsos úton kellett megtenni a 800 méteres "felvezető kört", viszont nekem jobb megoldásnak tűnt az avarban való előre törés. Henrik vitte el a rajtot, a visszafordítónál már 5-6. helyen álltam, de folyamatosan támadtak. Egy gyökeres emelkedőn (aminek később még nagy szerepe lesz) előztem meg  a Henriket, és feljöttem a 4. helyre. Jött a focipálya füve, majd elég erőt éreztem magamban, hogy újra előzzek. Nem akartam elengedni az első kettőt.

Jobb szélen akartam bebújni, de a sporttárs igen erőszakos volt és a könyökét használva az árokba akart lökni. Szóltam hozzá pár szép szót, majd az első technikás részen már el is mentem neki. Utána beakadtam egy meredek sziklán a 2. hátsó kerekébe, aminek köszönhetően le kellett szállnom és a legnagyobb ellenségem, a futás következett. 1 helyet vesztettem. (Megtanultam futni?! :D )

Utána a nagy letörésnél - ami egy kb 1 méter magas szikláról való leugrást jelent ebben az esetben - én szembecsuk, fog összeszorít és ugrás... Feljöttem a 3. helyre.

Az első kör második fele kellőképpen nyugisan telt, pár előzgetés, de semmi más. A második kört ismét a 4. helyen kezdtem, de hamar méghátrébb találtam magam, ott viszont észbe kaptam és megkezdtem a felzárkózást. Ismét a 3. helyen voltam, majd pedig a kör legnehezebb részén felzárkóztam a 2. helyre. 4-5 mp-el volt előttem a hazai pályán versenyző Jimmy, majd jött a feketeleves.
Az utolsó dombocskán, ahol a Henriket megelőztem a legelején..... A Kvänum IF versenyzője meg akart előzni belső íven, de én nem engedtem... Nem fogta fel hogy ott nem fér el... Összeakadtunk és a földön találtuk magunkat, két összegabalyodott bicikli társaságában. Kihámoztam a felszerelésemet és őt jól leszúrva indultam tovább. Beletelt kis időbe, mire összekaptam magam, de megoldottam és 23 mp-el lemaradva, a 2. helyen zártam az év első futamát.
Bal sípcsontomon és a bal könyökömön szép színes foltokkal és újabb "harci tapasztalatokkal" zártam a napot.

10,7 km volt a teljes versenytáv, tehát igazi sprint volt. 30:08-as idővel gurultam át a célvonalon, viszont a pulzusomról semmit sem tudok, mivela Garmint a célban kapcsoltam be. :D Ott viszont 200 feletti pulzussal dolgozott a szívem.

Jó volt hallani a nevemet a díjkiosztón másodikként. Igazi nyelvtörő nekik. :)

Trans Hungária Maraton augusztusban. Ne feledkezzetek meg róla.

1 hét pihenés következik.

Teszt

Első próbálkozásom ez a kis online napló, ami főleg a versenyeimről fog szólni, remélem hogy elég érdekességgel tudok majd szolgálni ahhoz, hogy aki egyszer benézett ide, az folyamatosan nyomon kövesse a történéseket.

Idővel és felhasználói gyakorlatom növekedésével szépülni fog a megjelenés, csak türelem. :)