2012. április 22., vasárnap

Bockaracet

Megkezdődött a nehezen induló 2012-es szezon.

2 héttel korábban, mint arra a szervezetem rá volt állva, és az utolsó pillanatban, azaz kb. 1 héttel ezelőtt derült ki, hogy a Västgötacuppen első versenye a Bockaracet.

A klubból még nem sokan álltak készen, így egyedül utaztam. Emiatt szerencsére nem kellett hajnalban indulnom, kicsit több, mint 200 km-t kellett autóznom, a pályán az edzés 11 órára volt meghirdetve.

Indulás után nem sokkal egy iszonyatosan erős záporba kerültem, csak azért, hogy még nagyobb kedvem legyen a versenyzéshez. Valahogy nem voltam ráhangolódva és több dolog tartott vissza, mint ahány érzés a csatába hívott. Valószínűleg a szezonnal kapcsolatos nehézségek vették el picit a kedvemet, belefáradtam a szponzor keresésbe, és az állandó falakba ütközés sem tett jót mentálisan.
Nagy és kis Mustang, még ha nem is USA modell...

Tehát a pálya Kristianstad előtt pár km-el, Bockatorp nevű "kirándulóhelyen" volt kijelölve.
Teljesen új volt számomra, még soha nem versenyeztem itt. A hideg kellemetlenül érintett, számomra nem volt elég a jókedvhez az az 5°C, amit a hőmérő mutatott.
Legalább a hó eltűnt a pályáról

Az 5,5 km, egy széles, füves, lejtős rajt egyenessel kezdődött, majd egy meredek emelkedővel folytatódott. Ez egy igazi jó süvegcukorra vezetett fel, és mily' meglepő, egy hasonlóan meredek lejtőre érkeztünk, ami balra ívelt, hogy egy visszafordítóval megmászhassam ismét. Egy igazi jó technikás kezdet volt, amit egy széles, gyors, szinte teljesen sík, köves út következett, amit követően egy írtott erdei részre érkeztünk, és az egyik legérdekesebb technikai akadályon keresztül érkeztünk be az erdőbe. Ez pedig egy"sziklakert", ami egy szokványosnál szélessebb kőkerítésként funkcionált. Nem volt egyszerű átmászni, az első kerék mindig máshol akart menni, mint ahol én akartam. Sokaknak viszont nem sikerült megoldani. :)
Innen egy hosszú gyökeres emelkedő vezetett a pálya legemlékezetesebb lejtőjéhez, amin jó tempóban lehetett leszáguldani, viszont az aljában egy 90°-os balkanyar várt, szembe pedig egy kőkerítés. Ezután egy kis csiki-csuki, zárásként még egy "sziklakert", mindez lefelé, a kő mászás után pedig visszafordító balos, amit egy meredek emelkedő követett, ahonnan a következő gyors szakaszra értünk. Innen nem sok volt már vissza, egy utolsó erdős rész, mászással, éles kanyarokkal és persze hibás nyomválasztással a visszafordítókban. :)
Innen már látni lehetett a célt is, amit egy jobb és két bal kanyar után, egy nagy szikla megkereülésével értük el.
Elég volt egy bemelegítő kör, féltem a térdem állapotától és a megfázás, fejfájás sem nyugtatott.
Drukkerek minden méretben :)

Sok idő nem volt vissza a rajtig, és a meghirdetett 12:30-as rajt 3 percet csúszott, viszont a 4 vagy 5 kategóriát együtt engedték el. Így 50-60 biciklis vághatott neki egyszerre a megnövekedett távnak. 5,5 km volt egy kör, és a versenykiírásban szerepló 3 helyett, 4 alkalommal kellett körbemenni a pályán.

Pont a szervezetemben való bizalom hiánya miatt az volt a taktikám, hogy az elején megpróbálom leszakítani a többieket, és ha a térdem felmondaná a szolgálatot, akkor legyen előny, amiből veszíthetek...

Nagyon jól kaptam el a rajtot és az Elit srácokkal sikerült elmennem, az első körben azonban az első dombot követően egyenesen átmentünk a kavicsos útra, mert túl nagy lett volna a lökdösődés a szűk erdei ösvényen...
Nagyon jól fogtam a pozíciókat és folyamatosan törtem előre. A pálya szélén folyamatosan a nevemet kiabálták, ami extra erőt adott és mikor az első kört befejeztem, már hátra mertem nézni, hogy látok-e valakit zöld rajtszámmal. Senki nem volt látótávolságon belül... Ennek a körnek a feléig, még Benny is mögöttem volt, ami egész jó hír így az év első versenyén.
A második körben elkezdtem oldódni, és élvezni a versenyt. Nem gondoltam arra, hogy mi lesz, ha elkezd fájni a térdem...
A harmadik és az utolsó kör pedig szinte elrohant. Egyetlen alkalommal sem láttam senkit magam mögött, aki fontos lett volna számomra.
Célbaérkezést követően picit izgultam, hogy mi is lett az eredmény. Aztán jó idő elteltével megjelent a következő srác, és nem is kellett tovább várnom, már tudtam, hogy megnyertem a bajnokság első futamát a senior kategóriában, méghozzá 3 perc és 2 mp-es előnnyel.
Dobogón egy elrontott koreográfiájú eredményhirdetésen

Minden tökéletesen működött, a kezdeti nehézségek ellenére a végére minden a helyére került. Jó volt újra ebben a környezetben lenni, 750-es rajtszámom szerencsét hozott.
A Nutrixxion termékei megadták a kellő vitalitást, és nem volt szükség az XX-Force extra teljesítményére ahhoz, hogy 184-es átlagpulzust produkáljak és 193-as max pulzusom legyen.
310 méter szintet kellett leküzdeni a 21,22 km alatt. 1:07:28 alatt tekertem le a távot.
Ő már az enyém :)

Nemsokára újra jelentkezem, remélem kicsit pozitívabb háttér hírek mellett. Mostanra már csak a Nutrixxion maradt meg, mint segítségemre lévő cég, mindenki más visszalépett, így ezt az évet is saját zsebből kell finanszíroznom, aminek a következménye, versenyek kihagyása lesz...

2012. április 9., hétfő

Hamarosan rajt

Először is egy kicsit késve ugyan, de Kellemes Húsvétot kívánok mindenkinek!

Folytatásként, hogy egy örök klasszikussal éljek, "Fárasztó sportág a pénzvadászat"... igen, lehet hogy egy kis lazításra is rászorulnék, az elmúlt hónapok után.

A mögöttem álló 2 hónapban sok minden történt, de azért nem kell tartani attól, hogy most ódákat fogok zengeni a kicsattanó öröm miatt.

Szépen sorjában nézve, volt egy megjelenésem Szandrával és Tomival együtt a Bringa expo-n március elején, ami inkább egy kellemes időtöltés volt, és pár napos kikapcsolódás a munkából, mintsem határtalanul sikeres szponzori tárgyalás.

Viking megszállás a Bringa Expo-n
Ezt követően rá kellett jönnöm arra, hogy nem szabad kisajátítani senkit, így Szandruszt sem, akinek a 2012-es év az utolsó az U22-es mezőnyben, és komoly esélyei ne vesszenek el miattam. Valószínűleg így marad aszfalton. Ezzel azonban veszélybe került a korábbi álmom, a 24 órás világkupa sorozat teljesítése. Persze, férfi solo kategóriában indulhatnék, de akkor október óta folyamatosan az alapján kellett volna készülnöm, tehát ebben az esztendőben teljességgel kizárt a dolog.
Meglepődve láttam, hogy otthon már kolbászból van a kerítés

A negatív tényezőket elfogadva elég jól haladtam az edzéssel és neveztem is az első versenyre. A nyújtás is helyet kapott az edzéseimben, a bemelegítést sem mindig hagyom el, és ekkor egy barátom rávett arra, hogy menjek el vele futni. Mivel aznap senki nem akart jönni velem technikai edzésre, rábólintottam és elmentem vele... 
A hiba ez volt. 13,5 km lett a táv, életemben második alkalommal húztam futócipőt, ráadásul most egyenletes tempóban, az 1 órát pár perccel meghaladó idővel értem haza. Fáradtnak nem éreztem magam, de ahogy megálltam, beütött a baj. Mintha egy rozsdás, régi páncélt öltöttem volna magamra, semmim nem akart mozogni. Másnapra csak izomlázam lett, nem is foglalkoztam vele, menni alig bírtam, de a tekerés ment, a lényeg pedig az. Pár nap elteltével annyira elkezdett fájni a bal térdem, hogy az edzést félbe kellett szakítanom és csak jobb lábbal nyomva, haza kellett jönnöm.

Csak hogy minden jó legyen, itt állok az első verseny előtt pár nappal és képtelen vagyok edzeni.

A sok nehézség ellenére, már nagyon vártam, hogy végre újra versenyezhessek. A kis "öreg" Gary Fisher mellettem áll, nemsokára megkapja az összes új holmit, tehát a vázon és a kerekeken kívül minden új lesz, teljes vérfrissítés. Lehet hogy nekem is szükségem lenne rá? :)
Annyit tudok csak mondani, hogy akkor érzi csak az ember, hogy valami hiányzik neki, amikor nem csinálhatja szabadon, ha valami hátráltatja a megvalósításban.
A védjeggyé vált szín még nagyobb mennyiségben...

Idén tehát minden átalakulni látszik, a cél a tavaly elvesztett XCO bajnokságban való részvétel, és egy igazán őrült ötlet, július utolsó hétvégéjén, 48 óra leforgása alatt 2 db 24 órás verseny teljesítése, amiben a Nutrixxion termékek fogják biztosítani az üzemanyag pótlást. És persze nem szabad megfeledkeznem a lelkes személyes támogatóimról a SOMIT szűk csoportjából.
Az energia szállítói

1 héten belül jelentkezem az első, remélem pozitív hangnemű beszámolómmal!
Addig is kellemes hógolyozást így áprilisban. :)