Vättern- Nessy mindig jó kedvre derít |
A tegnapi vereséget követően ma ismét a versenyé volt a
főszerep. Szabi barátomnál szálltam meg éjjel, így a pálya nem volt messze,
szinte az erkélyről látni lehetett a huskvarnai hegyet. Annak ellenére, hogy a
pályától 10 percre voltunk, korán, 8 órakor indultunk, hogy legyen időnk a
pályabejárásra még az első rajtot megelőzően.
Csak néztem ki a fejemből, de nem tudtam hova kell nézni ;) |
Kicsit nehézkesen sikerült
magamhoz térni, és bizony a tegnapi futamot elég erősen éreztem a lábaimban már
a bejárás kezdetén. Teljesen új pályát jelöltek ki nekünk a srácok, így a
tavalyi tapasztalatokat nem vehettem alapul. Egy startkör után, ami könnyen
teljesíthető volt, rátértünk a pályára. Nem is tűnt vészesnek, szépen kijárt
nyomon haladtunk végig, majd egy balkanyart követően egy szikla állt az
utunkban, amit hirtelen csak megkerültem, de tudtam, hogy a verseny alatt át
kell rajta hajtani, különben sok időt vesztek. Innen egyenes út vezetett le a
parkolóba, amin keresztül hajtva egy elég éles letörés következett, az alján
egy derékszögű bal kanyarral, hogy ne legyen meg a lendületes lehajtás. Ezt
követően ismételten könnyen teljesíthető részre értünk, de hamarosan elmúlt az
öröm, mivel egy szívós, sáros emelkedőn megtorpantunk. Ekkor értünk fel a pálya
legmagasabb részére, ahonnan mesés kilátás fogadott minket a Vättern-re. Ez
Svédország második legnagyobb tava, olyan mint a Balaton, csak nagyobb, mélyebb
és teljesen más, annyiban viszont hasonlítanak, hogy nedves mindkettő. :)
Ez ugorható lett volna... |
Innen persze hogy lefele tartottunk, méghozzá egy igazi
letörésen keresztül, amit még csipás szemmel majdnem benéztem és nem mertem
lemenni rajta, de aztán felpofoztam magamat és kezdett visszatérni belém az
élet, így gondolkodás nélkül hajtottam le rajta.
Ez itt még tavaly ijesztőbb volt... |
Innen tovább folytatódott a lassú süllyedés,
míg nem 3 lefelé mutató nyílhoz nem értünk. A pálya legmeredekebb lejtőjét
jelezte a kis tábla, 18%-os, gyökeres sodrós lejáró, közepén fával nehezítve,
derékszögű jobb kanyarral tarkítva. Az alján patak átkelés, majd mohás sziklák,
nedves gyökerek és 2 kis híd. Innen még egy 16%-os technikás dombocska vezetett
ki egy füves- ami kifér a csövön – lankás emelkedőhöz, ami alattomosan szívta a
lábamból az energiát. Egy kis erdei gyökereshez értem, ami 5-600 méteren
keresztül rázta ki belőlem a reggelit még a fully-val is. A gyökerek között
alattomosan megállt a nedvesség és már most a pályabejárás alkalmával is
dagonyázásra késztetett. Sok választható nyom volt ezen a szakaszon, ami a
későbbiekben jó előzések helyszíne is lehet –gondoltam én. Újabb murvás, füves
szakaszt követően egy éles balossal visszatértünk az erdőbe, sziklamászás és
hogy a lendület nehogy megmaradjon, gyökeres áthajtás következett. Innen
kimentünk egy kis karikára a sípálya hídjának pillérét megkerülni, majd a
tavaly sokaknak gondot okozó letöréshez értünk, ami szárazon egész más arcát
mutatta. Innen már nem sok volt vissza, és technikára sem volt szükség, egy
hosszabb füves szakaszt követően beértünk a rajt terület mögé, ahol az ott
elterülő sziklát másztuk meg minden irányból. 90°-os bal, 180°-os jobb és még
egy 180°-os bal következett, hogy aztán legurulhassunk a célhoz, illetve az új
kör megkezdéséhez.
Álmosan nem jött össze :) |
Az időjárás jól alakult, 20 fok feletti hőmérséklet és
napsütés dobta fel a kedvemet.
12:40 körül sorakoztunk fel a rajtnál, mivel nem utónevezésem
volt, így elsőként állhattam be és az első sorba. 12:46-kor még eladtam egy
Nutrixxion gélt a legnagyobb ellenfelemnek, majd felhajtottam az X-Oxigent és
12:47-kor megkezdtük a 3 körünket az 5 km-es pályán. A rajtot sikerült elvinnem,
igaz sokáig nem tartott a dicsőség, hamar dűlőre akarták vinni a dolgot. A legnagyobb meglepetés akkor ért,
mikor a parkolóból kiérve nem balra mentünk a letörés után, hanem jobbra és
csak lefelé . Hosszú balos, majd füves egyenes lejtő, a végén egy hajtű
jobbossal kombinálva, aztán picit kiegyenesedett és megkezdődött a
szlalomozás,Nem is lett volna belőle baj, ha nem egy bal visszafordító után nem
indulunk meg felfelé egy húzós, 20%-nál meredekebb füves emelkedőn, ahova
odasütött a Nap, így Zánka érzés keringett bennem levegő nélkül. Mikor ide felért a mezőny,
ismét egy versenyző elment mellettem, így máris az 5. helyen találtam magam.
Nem éreztem magasabb fordulatot a lábamban, így arra figyeltem csak, hogy ne
hibázzak és tartottam az addigi tempómat. Hamarosan el is fáradt az előttem
álló, így újra a 4. helyen találtam magam, Oloffal a hátsó kerekemen. Többször
meg is bökött hátulról, de mikor a 2. körben a hosszú dombhoz értünk, sikerült
leráznom. Okos döntésnek bizonyult az a kistányérra való leváltás. Nem lett
volna baj a fűvel és a meredekséggel, ha nem esett volna 2 napon keresztül az
eső, ami olyan szinten áztatta el a pályát, hogy a bicikli súlya alatt is több
centit süppedt be. A hátsó gyors részre kiérve Olof ismét betámadt, de nem hagytam
magam és az utolsó kör megkezdésénél már közel 10 mp-es előnyöm volt vele
szemben. A hangosban folyamatosan közölték az eredményeket és a 3. pozíció
elérhető közelségbe került, Jens elfáradt.
Célban, kicsit csalódottan... |
Vérszemet kaptam és gondoltam, hogy
utolsó kör, holnap csak dolgozni kell, az nem olyan fontos, így minden erőmet
összeszedve kerültem egyre közelebb hozzá, a pálya legmagasabb pontján már csak
20 mp-el volt előttem. Hiába adtam bele mindent, nem sikerült megelőznöm, bár
nem sokon múlott, de előttem haladt át a célvonalon, így megismétlődött a
tegnapi eredmény, a jönköpingi fiúkkal nem tudtam mit kezdeni és a 4. helyen
zártam a versenyt.
A szememből nem olvasod ki, hogy meghaltam |
Nem vagyok boldog, mert rengeteg pontot vesztettem, ami a
bajnokság állásának nem kedvez, viszont elégedettséggel tölt el az, hogy a mai
napon mindent megtettem annak érdekében, hogy előrébb kerüljek. Jót
versenyeztem, nagy harcot vívtam, és magamat sikerült legyőzni, igaz hárman
erősebbek voltak nálam.
Ismétlődött a tegnapi dobogó |
A verseny számokban a következő képet mutatja. 15 km össztáv a 3 kör alatt, 50:42-es idő, 16,3 km/óra átlagsebesség,
42,5 km/órás csúccsal, 196-os max pulzus és 187-es átlag, 385 méter emelkedés
és 399 méter süllyedés a közel 1 óra alatt.
Bemelegítésnek sem lett volna rossz... |
Innentől még 5 verseny van vissza a szezonban, érdekes
végkimenetele lesz ennek az évnek is. Legközelebb szeptember 1-én a házi
maratonunkon állok rajthoz, aztán utána következő hétvégén dupla XCO hétvége
Göteborgban, de ne rohanjunk ennyire előre.
Mesés kilátás a pályáról levezető úton is |