2012. október 21., vasárnap

Huskvarna Mountain 2012


Vättern- Nessy mindig jó kedvre derít


A tegnapi vereséget követően ma ismét a versenyé volt a főszerep. Szabi barátomnál szálltam meg éjjel, így a pálya nem volt messze, szinte az erkélyről látni lehetett a huskvarnai hegyet. Annak ellenére, hogy a pályától 10 percre voltunk, korán, 8 órakor indultunk, hogy legyen időnk a pályabejárásra még az első rajtot megelőzően. 

Csak néztem ki a fejemből, de nem tudtam hova kell nézni ;)
Kicsit nehézkesen sikerült magamhoz térni, és bizony a tegnapi futamot elég erősen éreztem a lábaimban már a bejárás kezdetén. Teljesen új pályát jelöltek ki nekünk a srácok, így a tavalyi tapasztalatokat nem vehettem alapul. Egy startkör után, ami könnyen teljesíthető volt, rátértünk a pályára. Nem is tűnt vészesnek, szépen kijárt nyomon haladtunk végig, majd egy balkanyart követően egy szikla állt az utunkban, amit hirtelen csak megkerültem, de tudtam, hogy a verseny alatt át kell rajta hajtani, különben sok időt vesztek. Innen egyenes út vezetett le a parkolóba, amin keresztül hajtva egy elég éles letörés következett, az alján egy derékszögű bal kanyarral, hogy ne legyen meg a lendületes lehajtás. Ezt követően ismételten könnyen teljesíthető részre értünk, de hamarosan elmúlt az öröm, mivel egy szívós, sáros emelkedőn megtorpantunk. Ekkor értünk fel a pálya legmagasabb részére, ahonnan mesés kilátás fogadott minket a Vättern-re. Ez Svédország második legnagyobb tava, olyan mint a Balaton, csak nagyobb, mélyebb és teljesen más, annyiban viszont hasonlítanak, hogy nedves mindkettő. :)

Ez ugorható lett volna...
Innen persze hogy lefele tartottunk, méghozzá egy igazi letörésen keresztül, amit még csipás szemmel majdnem benéztem és nem mertem lemenni rajta, de aztán felpofoztam magamat és kezdett visszatérni belém az élet, így gondolkodás nélkül hajtottam le rajta.   
Ez itt még tavaly ijesztőbb volt...

Innen tovább folytatódott a lassú süllyedés, míg nem 3 lefelé mutató nyílhoz nem értünk. A pálya legmeredekebb lejtőjét jelezte a kis tábla, 18%-os, gyökeres sodrós lejáró, közepén fával nehezítve, derékszögű jobb kanyarral tarkítva. Az alján patak átkelés, majd mohás sziklák, nedves gyökerek és 2 kis híd. Innen még egy 16%-os technikás dombocska vezetett ki egy füves- ami kifér a csövön – lankás emelkedőhöz, ami alattomosan szívta a lábamból az energiát. Egy kis erdei gyökereshez értem, ami 5-600 méteren keresztül rázta ki belőlem a reggelit még a fully-val is. A gyökerek között alattomosan megállt a nedvesség és már most a pályabejárás alkalmával is dagonyázásra késztetett. Sok választható nyom volt ezen a szakaszon, ami a későbbiekben jó előzések helyszíne is lehet –gondoltam én. Újabb murvás, füves szakaszt követően egy éles balossal visszatértünk az erdőbe, sziklamászás és hogy a lendület nehogy megmaradjon, gyökeres áthajtás következett. Innen kimentünk egy kis karikára a sípálya hídjának pillérét megkerülni, majd a tavaly sokaknak gondot okozó letöréshez értünk, ami szárazon egész más arcát mutatta. Innen már nem sok volt vissza, és technikára sem volt szükség, egy hosszabb füves szakaszt követően beértünk a rajt terület mögé, ahol az ott elterülő sziklát másztuk meg minden irányból. 90°-os bal, 180°-os jobb és még egy 180°-os bal következett, hogy aztán legurulhassunk a célhoz, illetve az új kör megkezdéséhez. 

Álmosan nem jött össze :)
Az időjárás jól alakult, 20 fok feletti hőmérséklet és napsütés dobta fel a kedvemet.
12:40 körül sorakoztunk fel a rajtnál, mivel nem utónevezésem volt, így elsőként állhattam be és az első sorba. 12:46-kor még eladtam egy Nutrixxion gélt a legnagyobb ellenfelemnek, majd felhajtottam az X-Oxigent és 12:47-kor megkezdtük a 3 körünket az 5 km-es pályán. A rajtot sikerült elvinnem, igaz sokáig nem tartott a dicsőség, hamar dűlőre akarták vinni  a dolgot. A legnagyobb meglepetés akkor ért, mikor a parkolóból kiérve nem balra mentünk a letörés után, hanem jobbra és csak lefelé . Hosszú balos, majd füves egyenes lejtő, a végén egy hajtű jobbossal kombinálva, aztán picit kiegyenesedett és megkezdődött a szlalomozás,Nem is lett volna belőle baj, ha nem egy bal visszafordító után nem indulunk meg felfelé egy húzós, 20%-nál meredekebb füves emelkedőn, ahova odasütött a Nap, így Zánka érzés keringett bennem  levegő nélkül. Mikor ide felért a mezőny, ismét egy versenyző elment mellettem, így máris az 5. helyen találtam magam. Nem éreztem magasabb fordulatot a lábamban, így arra figyeltem csak, hogy ne hibázzak és tartottam az addigi tempómat. Hamarosan el is fáradt az előttem álló, így újra a 4. helyen találtam magam, Oloffal a hátsó kerekemen. Többször meg is bökött hátulról, de mikor a 2. körben a hosszú dombhoz értünk, sikerült leráznom. Okos döntésnek bizonyult az a kistányérra való leváltás. Nem lett volna baj a fűvel és a meredekséggel, ha nem esett volna 2 napon keresztül az eső, ami olyan szinten áztatta el a pályát, hogy a bicikli súlya alatt is több centit süppedt be. A hátsó gyors részre kiérve Olof ismét betámadt, de nem hagytam magam és az utolsó kör megkezdésénél már közel 10 mp-es előnyöm volt vele szemben. A hangosban folyamatosan közölték az eredményeket és a 3. pozíció elérhető közelségbe került, Jens elfáradt. 
Célban, kicsit csalódottan...

Vérszemet kaptam és gondoltam, hogy utolsó kör, holnap csak dolgozni kell, az nem olyan fontos, így minden erőmet összeszedve kerültem egyre közelebb hozzá, a pálya legmagasabb pontján már csak 20 mp-el volt előttem. Hiába adtam bele mindent, nem sikerült megelőznöm, bár nem sokon múlott, de előttem haladt át a célvonalon, így megismétlődött a tegnapi eredmény, a jönköpingi fiúkkal nem tudtam mit kezdeni és a 4. helyen zártam a versenyt.
A szememből nem olvasod ki, hogy meghaltam
Nem vagyok boldog, mert rengeteg pontot vesztettem, ami a bajnokság állásának nem kedvez, viszont elégedettséggel tölt el az, hogy a mai napon mindent megtettem annak érdekében, hogy előrébb kerüljek. Jót versenyeztem, nagy harcot vívtam, és magamat sikerült legyőzni, igaz hárman erősebbek voltak nálam.
 
Ismétlődött a tegnapi dobogó
A verseny számokban a következő képet mutatja. 15 km össztáv a 3 kör alatt, 50:42-es idő, 16,3 km/óra átlagsebesség, 42,5 km/órás csúccsal, 196-os max pulzus és 187-es átlag, 385 méter emelkedés és 399 méter süllyedés a közel 1 óra alatt. 

Bemelegítésnek sem lett volna rossz...
Innentől még 5 verseny van vissza a szezonban, érdekes végkimenetele lesz ennek az évnek is. Legközelebb szeptember 1-én a házi maratonunkon állok rajthoz, aztán utána következő hétvégén dupla XCO hétvége Göteborgban, de ne rohanjunk ennyire előre. 
Mesés kilátás a pályáról levezető úton is


2012. október 20., szombat

Mjölbybiken 2012

Airride Voyager - a német rendőröknek nem tetszett


Mjölbybiken, története során először szerepel a Västgöta kupában, és talán a leg északabbi futama is a sorozatnak, tőlünk kb 320 km-re észak-keletre fekszik Varbergtől. 2012.08.18-án neki is vágtunk.
Hajrá svéd nyár (itt én nagykabátban voltam)

Volt navigátorom...
Miután péntek éjjel megérkeztem Magyarországról, egy 26 órás autóutat követően és néhány óra alvás után végig dolgoztam a napot, nem volt egyszerű szombaton 5 órakor felkelni. Nem is voltam ébren sokáig, szerencsémre nem nekem kellett vezetnem, így az autóban szundítottam még 2 órát, szegény bicikli viszont biztosan felébredt és mindennek elmondott, hogy kint kellett utaznia a szakadó esőben. Mikor 9 óra után megérkeztünk és továbbra is szakadt az eső, a kedvem teljesen elment az egész versenytől. Átvettük a rajtszámokat, és elindultam 10 perccel a hivatalos edzés vége előtt bejárni a pályát. 

Az ugrató
Egy hosszú, murvás emelkedővel indítottak a szervezők, akik annyiban átszabták a 3 évvel ezelőtti vonalvezetést, hogy a rajt-cél területet bevitték az erdő közepére. Nem kellett sokat várni az első erdei szakaszra, bár ez még csak a sártól és gyökerektől volt MTB pályának nevezhető. Hamarosan azonban egy kellemes nedves gyökerekkel telepakolt 7%-os emelkedőnél találtam magamat, aminek a tetején éles bal kanyarral pár méterrel arrébb már gurulhattam is lefelé.  Innen már 11%-os dombon jutottam fel oda, ahol az előbb jártam, de hamarosan a murvás út másik oldalán lévő erdőbe hajtottam be, ami már több izgalmat tartogatott. Először is egy erősen sziklás, 15%-os emelkedőt, majd egy 3 lefelé mutató nyíllal jelölt lejtőt. 

A nagy letörés előtt

Ezen is túl...
Nem mindenkinek sikerült











Tudni kell a svédekről, hogy ezeket a jeleket nem azért rakják ki, mert volt nekik elfekvőben, hanem valós veszélyt jelentenek. Ezen időjárási körülmények között főleg. 2 nyomvonal közül lehetett választani, egyik rosszabb volt mint a másik. :) Szlalomozás a sziklák és gyökerek között a felázott talajon, majd hirtelen eltűnt az út és az addigi 17%-os lejtő egy néhány méter magas közel függőleges letöréssé változott. Ilyenkor szem becsuk és „uccu neki”. Persze nem túl gyorsan, mert egy talán 3 méter széles, fahánccsal felszórt útra érkeztem, amin el kellett fordulni, hogy a hirtelen negatív irányba megtett utat egy hosszú alattomos emelkedőn vissza dolgozzam.  Szerencsére talán 200 métert kellet ezen a talajon haladni, majd bejutottam ismét az erdőbe, ahol egy 25%-os hátsókerékre ülős lejtőn jutottam le a gödör mélyére csak azért, hogy utána ismét fel kelljen kapaszkodni egy sziklás emelkedőn, ami a távolság előre haladásával egyre meredekebb lett, a csúcsra már 21%-kal értem fel. Itt kezdett elegem lenni az egészből.

Sziklakert egy része
Eddig csak 3 nyilas lejtők voltak, most viszont egy hatalmas táblát pillantottam meg, amin egy halálfej volt és a kiírás: „Gyilkos gödör”. Meg is tudtam hamar hogy miért, egy 90°-os kanyarral nehezített 18%-os gyökeres lejtő után rögtön következett a gyilkos rész, ami 20 méter után gyökerekkel teli, 25%-os emelkedőt jelentett. A lendület miatt középtányéron kitekerhető volt, de érezni lehetett a lábakban, hogy kezd megjelenni a tejsav. Itt még egy erősebb lejtő következett, aztán kiértünk a célterület mezejére, ahol egy kis ugratót barkácsoltak össze nekünk, persze hosszabb kerülővel kiegészítve, ha valaki nem merné meglépni az ugrást. Gyors, murvás összekötő szakasz következett a pályán, ami kicsit megtörte a technikás részek sokaságát. Később viszont meglett a böjtje, egy igazi, természetes sziklakertbe vezetett az út, mind felfelé, mind lefelé meg kellett dolgozni a nyeregben maradásért, amit persze nehezített a nyálkás felület.

...és a sziklakert folytatása
Nehezen találtam a helyes nyomot, viszont az esést megúsztam. Triál versenyt rendeznének itt, az is elég izgalommal kecsegtetne, főleg mikor a 2 méter magas függőleges falú sziklára kellett feljutni lendület nélkül, tetején egy 20 cm-re kiálló gyökérrel nehezítve a helyzetet. Ha ez is megvolt, jött egy mély gödör, amire a ráfordulást éles sziklák akadályozták, majd újabb faháncsos emelkedő, amiről a lejutás egy 3,5 méter magas szikla letöréssel volt megoldva. Innen már csak egy rövidebb erdei szakaszon kellett végig tempózni, hogy megérkezzek a rajthoz és újra kezdhessem a kört.
Teljes nyugalom verseny előtt

Összességében nem sokat változott a pálya, azt leszámítva, hogy a versenyközpont máshova került. Sajnos a nevezési határidőből kicsúsztam, így helyszínen kellett neveznem, aminek az a hátulütője, hogy 2. sorból kell rajtolni. 

Első kanyar, belső ív - takarásban :(
Eljött hát az idő, beálltam a rajthoz, és 13:00-kor eldördült a startpisztoly. Jól elkaptam a rajtot, 2. helyen fordultam az első kanyarban, aztán ez hamar változott és a lábaim képtelenek voltak felvenni a fordulatot, hamarosan az 5. helyen találtam magam, ami nem volt jó érzés. A technikás részen visszaszereztem a 4. helyet, de amikor kiértünk a hosszú, sáros füves emelkedőhöz, nem tapadtam rendesen és újra elvesztettem egy pozíciót. Ez meg is maradt a második körig, amikor is a füves emelkedőn ügyesen „kacsázva” probléma mentesen jutottam fel és előztem meg sporttársamat, aki persze a sík részen rám közelített és a sziklakertben elkövetett hibámat követően meg is előzött. Rossz nyomot választottam és a lendület elfogyta után ráestem egy sziklára, a könyökömön szép nyomokat hagyva ezzel. Ez legkevésbé sem érdekelt ott a helyszínen, csak az lebegett a szemem előtt, hogy nagyon hátul vagyok. Utolsó körre csengettek, utolsó támadásra alkalmas 4,5 km-re… 
Még bármi lehet...


Itt még jó helyen


A technikás lejtőn közelítettem, majd újra a hosszú meredek domb lett a barátom, és mivel ő megint nem tudta kitekerni, max fordulatra kapcsoltam és megfelelő mennyiségű előnyt gyűjtöttem össze, a sziklakert is tökéletesen lett abszolválva és a tempós részen összeszorítottam a fogaimat, hogy ne veszítsem el a helyemet.
Magányosan...










Végül a 4. helyen értem célba, nagy szomorúságomra Benny nyert, így sok pontot faragott le a hátrányából.









Nem stimmelt semmi, fáradt voltam, erőtlen, kedvtelen… 13,5 km-es távon 46:38 alatt értem végig, 194-es max és 184-es átlagpulzussal. 306 méter szintet kellett leküzdeni. 
Közel a végéhez

Elégedett nem lehetek, nem is vagyok, várjuk a holnapi folytatást.

2012. október 3., szerda

Tour of the Himalayas - Az az 1 hét


Megérkeztünk

Egy kis beszámolóval még tartozom arról, hogy mit is csináltunk a péntektől tartó időszakban, azaz miután el kellett hagynunk hegyi szállásunkat.

A szállásunk wellness részlegének egy kis csücske
Chuck Norris segítségét nem kellett igénybe vennünk szerencsére, dacára a sok megjelent, csupa igazságot bemutató cikknek. Nem volt fegyveres tűzharc, nem öltek meg senkit, nem görbült hajunk szála sem, nem estünk fogságba, nem raboltak el minket, nem tűztek vérdíjat a fejünkre… Tehát az újságírásnak szükséges szalagcímek hatalmas kacsát képeznek, aminek akkora mája van, hogy az egész ország jóllakna belőle.
Rögtön az első kép, amit megláttunk

Ezt a kis helyreigazítást követően tehát eljutottunk odáig, hogy megérkeztünk az iszlamabadi Marriott hotelbe, ahol egy jóleső reggelit követően megkaptuk a szobáinkat. Cseh Roni és Ördög Dani kellett hogy elviseljék társaságomat, Dósa Eszti és Szász Viktor pedig a velünk szomszédos szobát kapták. Miután felhordtuk a csomagjainkat, hirtelen képszakadás volt, valószínűleg az alvás nélküli éjszakának köszönhetően. Mikor felébredtünk, kezdtünk feleszmélni, hogy valóban hol is vagyunk. Elkezdtük felfedezni ezt az új birodalmat, ahol minden a pompáról és csillogásról szólt. Délután lementünk egyet teázni, ahol kiderült, hogy az árak is pompásak. :) Valóban volt egy kis balhé a nyugodt, zöld szigetünk körül, de ebből maximum a felettünk köröző katonai helikopter rotor hangját észleltük… A magyar konzulátusról kerestek minket, miután kicsit túlreagáltuk az eseményeket. Este, a vacsorára már oda is értek. Köszönjük a gyors intézkedést. Szerencsénkre nem volt rá szükség (mert a már említett hős megmenekített minket :) ).
Komoly meccs Magyarország-Pakisztán

Vidámság és felszabadultság
Este 9-kor levezényelték az összes kerekest a bárba, ahol ismételten terülj-terülj asztalkám várt minket, majd egy beszédnek kellett volna elhangzani a főszervezőtől, de ez a jókedv hatására elmaradt. Fergeteges, hajnalig tartó bulit csaptunk, bár a magyar különítmény kb. éjjel 1 óráig bírta csak talpon.
Nasi az ebéd után

A hotel éjjel

Ezekben versenyezhettünk volna... :(

Hollandok nagy formában

Ajjajj, nagy a baj :)

A majdnem teljes versenyző csoportkép

Itt már a szervezők egy része is velünk...
Fekvőtámasz bajnokság - Rajt





A másnap sem telt sokkal aktívabban, bár már meglátogattuk a szálloda wellness részlegét is, és a szauna által okozott örömöket élveztük. Az esti összejövetel ma sem maradt el, igaz, a vacsora kint volt a város egyik előkelő éttermében. Ma volt beszéd is, és kiosztották azokat a mezeket, amiket sajnos versenyzésre nem tudtunk használni a Himalája hegyvonulatai között. Ekkor derült ki, hogy az angol és cseh csapat repülnek haza legkorábban, azaz vasárnap, 23-án. Miután visszaértünk a szállodába, ismét megtámadtuk a bárt és ma már sokkal nagyobb volt a buli, negyed 4-kor tértünk vissza a szobába hatalmas csocsó győzelmek, közös fényképezkedés és az összes nemzet között megrendezett fekvőtámasz bajnokság megnyerését követően.


Helyi csecse-becse árus

Érintésvédelmileg rendeben volt. :)

Máris elérkeztünk a vasárnaphoz, amikor a magyar konzulátusnak köszönhetően kimehettünk a város egyik piacára egy kis rúpiát költeni. 

Erős? Á, dehogy...
Alkudni kötelező és semmit nem lehet otthagyni az árusnál. Nagyon szép kézműves termékek vannak, amik igazi pakisztáni csili-vili cuccok. Jó 2 órán keresztül vásárolgattunk, délután pedig szigorú edzés következett. Majd’ 2,5 órát töltöttünk a konditeremben, és mindent végig próbáltunk. Este ismét elhagytuk a biztonságot adó falakat és egy elegáns kínai étteremben vacsoráztunk, ahol valami iszonyatosan erős mongol levesnek köszönhetően néhány napos „hajjajj” következett. :)

Fagyi kimérde, azaz fagyos joghurt

Hangulatos cukrászda


 

24-én hétfőn a délelőtt zajlott az edzés szellemében, Esztivel ketten megszálltuk a konditermet, délután pedig már a szervezők vitték ki a csapatot egy nagy bevásárlásra. Délután 3-tól este 8-ig voltunk kint, szemtelenül olcsón lehet vásárolni, főleg a Sylvester Stallone dublőrének is beillő Amar segítségével. 


Amar barátunk


Ezt is kipróbáltam...
Nem sok időnk volt rendbe szedni magunkat, már mentünk is a verseny atyjának házába, amolyan búcsú vacsorára, ugyanis a maradék versenyző – minket magyarokat leszámítva – 25-én repül haza. Megint kitett magáért a jótékony főszervező, és pazar lakomát kaptunk. Biliárd és darts minden mennyiségben, természetesen a bár korlátlan használata mellett. Életemben először én kipróbáltam a dákós, golyós játékot, de nem nyerte meg a tetszésemet, inkább majd játszok valami mást. :) A ma éjszaka is kellően elhúzódott, 2 óra után indultunk el haza. 

Hétfő este, a búcsú a nagy csapattól

El is érkeztünk ahhoz a naphoz, amikor már csak mi maradtunk a Marriottban. Kicsit nehezen találtuk helyünket, kezdett kellemetlenné válni a helyzet, hogy már mennyi ideje élünk ilyen körülmények között. Az egyetlen programunk az esti vacsora volt, amit a szálloda thai éttermében fogyaszthattunk el. A csípős vacsi nem volt túl kellemes a gyomromnak, de sebaj, addig kell enni, amíg van. :)

Természetesen Nemzeti park
A bal oldali részt kell olvasni

Hogy ne unatkozzunk, szerdán kivittek minket a város fölé magasodó hegyre, a Margallah Hills Nemzeti parkba. Egy 5,5 km hosszú ösvény vezetett fel a hegytetőn fekvő étteremhez, és ezalatt kb. 600 méter szintet másztunk meg, a kellemes 35 °C-os hőmérsékletben, amit tovább tetézett a levegő magas páratartalma. Mesés kilátás tárult a szemünk elé, az egész várost be lehetett látni innen. Megittunk egy finom shaket és indultunk is vissza. Ebben az irányban sem volt túl könnyű az út. Innen a város elit negyedében lévő egyik étterembe tartott utunk, ahonnan egy isteni ebédet követően jutottunk vissza a Marriottba. A vacsoránk egy újabb, eddig ismeretlen étteremben volt, és egyre nagyobb beszélgetések alakultak ki közöttünk. Lehet hogy kezdek megtelleni, mivel a kaja egy részét ott hagytam. Nem is értem… :)
Kísérőink

Islamabad felülről

Eljött utolsó napunk, amit ismét a városban kezdtünk. A mai napon sem jutottunk el az állatkertbe, viszont megnézhettük a nagy mecsetet, majd utána a Népművészeti múzeumot, ahol persze nem lehet fényképezni…
Jobbról: Eszti, Viktor, Roni, én

Shah Faisal mecset

Népművészeti múzeumban

Kaghan völgyi élet

A pompás teherautók egyike

Sofőrünk, Ali. Köszönjük a fuvarokat

Nagyon jó programokkal telt el a nap, az ebédet egy nagyon hangulatos, 1969 nevű étteremben töltöttük, ahonnan egy kis vásárlásra visszatértünk még a héten meglátogatott piacra. 
Ilyen műhelyt szeretnék

Mikor visszaértünk a hotelbe, gőzerővel elkezdtük pakolni a bőröndöket, majd 8 órakor ismét autóba ülve elindultunk az első pakisztáni ebédnek helyet adó házba, ahol még a sportminiszter is megtisztelt minket a jelenlétével. 
Köszönünk mindent!

A csillagszemű juhász :))




Stallone kíséretében
Átadtuk az ajándékokat Khurram Kahn-nak, aki az este folyamán legalább százszor elmondta, hogy elnézésünket kéri, nem akart kiszúrni velünk. Nem ő tehet róla, mindenkinek a biztonság volt az első, nem akarták, hogy bajunk legyen. Mindent köszönünk neki és mindenkinek aki a verseny szervezésével, előkészületeivel töltötte idejét és szívből kívánom, hogy minél előbb oldódjanak meg  a problémák, amik miatt az idei viadal le lett fújva. 
A Főnök akcióban