 |
| Göteborgi szigetvilág pár ezer méterről |
Mint ma már minden, ez is a facebookon kezdődött, még
valamikor decemberben talán.
Jött egy meghívás valakitől, akinek sokat köszönhetek. A
meghívás célja egy jótékonysági kerékpáros bál volt Csehországban. Lucie
Macikova szervezte a bált, akivel Pakisztánban ismerkedtem meg, a meghívót
pedig a Tour of the Himalayas verseny főszervezője, Khurram Khan küldte. Csak
egy „Talán” gombot nyomtam rá, mégis a munkahely és a távolság elég sok
ismeretlenes egyenletet állított fel.
 |
| Szép magyar naplemente |
Nem tévedtem, valóban jöttek sorra a problémák, és bár a repülőjegyet
megrendeltem már az utazás előtt 2 héttel, az utolsó pillanatig bizonytalan
volt a megjelenésem, akárcsak a kutyus vacsorája. Az utolsó pillanatban úgy
tűnt, hogy minden tisztázódott, és még egy kis ráadásnak is részese lehetek ha
minden jól alakul.
 |
| Tükrös pózolós... már nekem is van nesztek |
 |
| Ezt ne reklámozzuk nagyon |
Ebben a hitben ébredtem és keltem útra január 24-én Göteborg
irányába, ahol a Wizz Air rózsaszín gépe
várt rám. Sikerült össze egyeztetnem egy ismerőssel, hogy eljön elém
Ferihegyre, hogy ne kelljen tömeg közlekednem. Eddig minden klappolt, sőt
egészen az első állomásig tökéletes volt minden. Végre találkozhattam egy
nagyon szép Magyar lánnyal, akinek személyében új gazdára talált Svédország
egyik jelképe… Nem sokat tudtam tenni az ellen hogy haza kelljen mennem, fájó
szívvel búcsút vettem Tőle és döcögtem egészen Kaposvárig, ahol még egy fél
órás séta választott el az igazi magyaros vacsitól.
 |
| Ide hozott az okos telefonom... Téves cím |
A pénteki napon viszont fordult a kocka, mert ugye „Minden
kocka fordul, ha jól megpörgeted…”
 |
| A végállomás épülete (nem vasút) |
Én nem akartam megpörgetni, az élet megtette helyettem.
Délután 3 óra környékén a sofőröm és a tolmácsom lemondta a csehországi utat. Innen jött a kapkodás fűhöz-fához… Nem,
továbbra sem fűvel-fával. A szálloda már le volt foglalva, a bálra a belépők megrendelve.
Egy dolgot tudtam csak, azt hogy legkésőbb 11 órakor el kell indulnom
Kaposvárról, ha időben oda akarok érni Opava-ba.
 |
| Khurram rögtön töltött :) |
Szombat reggeltől folyamatosan telefonálgattam autó és
tolmács után. Sokszor megfordult már a fejemben, hogy meg kéne tanulnom angolul
is, aminek több előnyét is élvezhetném. Többek között az ausztrál
diszidálásomban is fontos szerepet játszana. 11 órakor tolmácsom már volt,
viszont még csak biciklivel tudunk volna menni… Miután már mindenkit igénybe
vettem a kereséshez, fél 12 után kaptam egy ajánlatot, azonnal autóba is ültünk
és elmentünk megnézni, hogy mi is bérlés tárgya. Egy 9 személyes Peugeot
Boxer-t sikerült szerezni, mivel nem akartam tovább húzni, igent mondtam rá és
már hívtam is az útitársamat, hogy azonnali indulásra felkészülni…
 |
| Igazi báli hangulat |
Szinte pontban 1 órakor indultam el hozzá, amikorra is immár
2. éve hűséges vízhordóm megérkezett Miskolcról és felajánlotta hogy odaadja az
autóját… Buktam a dolgot, mert addigra már ki volt fizetve a nagy. Sebaj,
Krisztiánra még egy bő fél órát kellett várnom, majd mikor elindultunk Opava
irányába, szerencsénkre autópálya matrica vásárlás közben kiderült, hogy a GPS
jó dolog abban az esetben, hogyha van rajta feltöltött térkép. :D
 |
| "Na drága fiam, a kést így fogjuk..." |
Ekkor folytatódott a telefonálgatás, és szerencsére Jocó nélkülözni tudta a
saját műholdas útvonal meghatározó szerkezetét, amit még átvettünk, majd 6.
sebességi fokozat hiányában ötödikben folytattuk utunkat észak irányába. Az
útvonal megegyezett azzal, amit Svédország felé szoktam megtenni. Krisztián jó
hallgatóság volt, aludt elég sokat…
 |
| Csuhaajjjj (így kezdtünk) |
Útközben sms-ben egyeztettünk – azt hittük Lucieval – hogy
fél 9-kor találkozunk. Igyekeztünk és az autópályáról való lehajtást követően
30 km-nyi hegyi utat kellett legyűrni, hogy megérkezzünk a szállásunkhoz,
kipakoltunk az autóból, bezártam a kocsit, és be akartunk jutni a szállodába.
Elölről nem, hátulról sem – szokták mondani hogy hátulról kell kezdeni, hogy ha
nem sikerül, lehessen elölről kezdeni - ekkor egy kedves cseh házaspár felhívta nekünk
a tulajt. Pár perc múlva meg is érkezett, de ekkor már közel voltunk a megbeszélt
fél 9-hez.
El is foglaltuk a szobánkat, aztán gyorsan rendbe hoztuk magunkat és már
rohantunk is le a megbeszélt helyre. Vártunk pár percet, aztán felhívtuk azt a
számot, amire az sms-ek mentek. Kiderült, hogy a szállásadónkkal leveleztünk.
:D
 |
| Nem tanították meg nekik hogyan kell biciklizni... |
Ekkor jött az okos telefon, amivel megpróbáltuk kideríteni,
hogy hol is lesz a buli. Elsőre egy 68 km-re lévő helyet adott ki, aztán utána
már egy 8 perc sétával megközelíthető épület jött sorra. Mint kiderült, nem jó
helyre mentünk, és a portás néni nem beszélt angolul, de csehül elég gyorsan
elmagyarázta hogy hova is kéne mennünk. Ezen a nyelven elég csehül beszélünk,
így csak a kézirányból „AAAARRAA” tudtunk következtetni. Utána minden
járó-kelőt megkérdeztünk és egyértelműen jó irányba haladtunk.
 |
| Így nehéz lesz letámasztani :) |
 |
| ...menet közben leszállni TILOS! |
21:15-kor beléptünk a Kulturni Dum Na Rybnicku-ba, ahol hamar
kiderült hogy mi vagyunk a legtopisabbak… Nem néztek ki minket, így nem volt
nagy baj. A belépők picit problémásak voltak, mivel euroval nem lehetett
fizetni. Mikor bejutottunk, Lucie fogadott minket nagy örömmel. A BMX bemutató
már javában zajlott, szájtátva figyeltem ahogy a gyönyörűen díszített színpadra
ugrálnak fel a srácot mindenféle trükköket végrehajtva közben. Attól
függetlenül hogy a fényképező kattintgatásán kívül sok mindent nem csináltam,
sikerült elhúzni a tartózkodásomat 3 óráig, amikor is Bál végét kiáltottak.
 |
| A helyzet fokozódik fentről... |
 |
| ...és alulról is :P |
El is indultam haza egyedül, és mikor a sarokra értem,
gondoltam hogy beviszem az autót a zárt udvarba. Hiába nyúltam a zsebembe,
aztán a másikba, majd a harmadikba a kulcsért, sehol nem volt. Semmi gond, biztos
fent van a szobában. Akkor kezdtem
pánikolni, mikor ott sem találtam meg. Nem voltam már a legfrissebb, de
rohantam le az utcára és világítottam végig mindent, hogy merre lehet a kulcs.
Nem lett meg, 4:40-kor kidőltem. Krisztián 5:30-kor már csörgetett hogy
engedjem be…
 |
| Khurram és Lucie |
 |
| Mindent megízleltek |
 |
| No comment |
 |
| Boldogság, gyere haza... |
 |
| míč End |
Sok alvás tehát nem volt, 8 óra körül már ébren voltam és
futottam még egy kört a kulcs után. Aztán teljes tanácstalanság, majd reggeli a
Cafe Kramer-ben, ami egy nagyon elegáns kávézó a városháza épületében. Innen
rögtön indultunk a bálterem irányába, hogy megtaláljuk a kulcsot az utcán. Nem
lett meg, elsétáltunk a rendőrségre, ahol nagyon megörültem, mikor felcsillant
a rendőr szeme a Peugeot kulcs hallatán. Hozott is egyet, de sajnos nem a
mienk. Adatok leadása után mentünk vissza a szállodába, ahol még egyszer
mindent átnéztünk. Sehol nincs a kulcs sajnos. Délig kaptunk haladékot a szoba
elhagyására, végül délután 2-kor jött a tulaj. Sajnos állítása szerint nála
sincsen a kulcs. 3 órára volt megbeszélve találkozónk a bálteremnél valakivel,
aki be is engedett minket, de nem találtuk meg ott sem. (Ekkor már a kulcs volt
az egyetlen szó a szókulcstáramban)
 |
| Reggeli egy része |
 |
| Café Kramer |
Közben felhívtam a bérautó tulajdonosát, hogy történt egy
kis baj és anyát elküldtem a pótkulcsért. A probléma az volt, hogy Pestig még
fel tudott volna menni, de onnan Opava még 388 km. Végül ez a baj megoldódott.
Minket még átvittek abba a kávézóba, ahova nyertük este a tombolán a 300 korona
értékű utalványt. A vicces az volt, hogy a kávézó 6-kor nyitott. Mi ott álltunk
a -10 °C-ban teljes felszereltséggel, és ha nem akartunk megfagyni, akkor csak
egy megoldás létezett, sétálni tovább.
 |
| Opava belváros |
 |
| Apartman Kramer |
 |
| Mesés kisváros |
 |
| Műemlékvédelem jeles |
 |
| Olcsó, szép, látogass el Opavába! |
Bejártuk Opava még ismeretlen részeit,
és a vasútállomáson kötöttünk ki. Meglepett, ahogy a csöveseket kirángatták a
váróból, hogy az utasokat ne zavarják. Az utasok lassan elutaztak, a csövesek
meg beültek mellénk, ekkor éreztük hogy ideje tovább állni. Ahogy kiértünk az
épületből, a lámpától minden autó elment 1 kivételével. Hát Lucie, Khurram és a
srácok ültek benne. Lucie kipattant és elkísért minket abba az étterembe, ahova
vacsorázni mentek. A jó meleg és a jóllakottság elnyomott eléggé, de 8 után nem
sokkal el kellett indulnunk, nem ülhettünk ott egész éjjel. Már csak nevetni
tudtunk a történetünk mesélése közben, de a többiek nem vették olyan lazán,
mint én. Közben a pótkulcs egyre közelebb járt. Hogy az örömünk teljes
lehessen, elkezdett szakadni a hó, így elég kellemetlen lett volna az utcán
kódorogni. Meghívott minket Lucie, hogy amíg nem tudunk bejutni az autónkba,
addig menjünk el hozzá. Laza fél órás séta ismét, éppen csak megfagytunk. :D
 |
| Gondterheltek, miattunk :)) |
Anya küldte az sms-t, hogy a hó miatt később érkeznek, hát
így is lett, a 9 órás érkezés helyett fél 11-re értek oda. Elbúcsúztunk
Khurramtól, aztán Lucieval elindultunk megkeresni hogy hol is állnak anyáék.
Mikor meglettek, egy kis pihenés gyanánt sétáltunk a belvárosban, és 11 óra
körül elindultunk Kaposvár irányába. Mivel az utak annyira rosszak voltak, Jocó
és anya pedig hulla fáradt, így éjfélkor már meg is álltunk egy benzinkútnál, de
összesen 3 órát álltunk, amiből maximum 1,5 órát aludtam és iszonyatosan
fáztam. Mikor újra nekivágtunk az útnak, az ablakmosóm be volt fagyva, az
autópályán mély hó, és túl nagy forgalom várt ránk.
 |
| Elég zord időnk volt... |
 |
| Boldogan, kulcsostól |
6:12-kor értünk Magyarországra, ekkor felmerült a következő
probléma, miszerint a malmöi gépem 10:20-kor indult volna, de az autót még le
kellett juttatnom a gazdájához. Sajnos hiperűrsebesség hiányában egy kegyes hazugsággal meg kellett győzni a
munkáltatómat, hogy miért is megyek egy nappal később. Mindkét jármű
teletankolása után visszavittem a Boxert és jöttek a piszkos
anyagiak…
 |
| Útviszonyok kiváló szinten :) |
Most került fel a fekete korona erre az őrült hétvégére…
Számoljunk csak… 20.000+74 liter x2+ 34 liter x2+ matricák 3 országba x2+
40.000 az elhagyott kulcsért… Huppsz
És akkor a kötelező kiadásokat még nem is számoltam, mint hogy szálloda, báli
belépő, egy kevés kaja, és egy nagyon szép biciklis naptár…
Lazítás képpen még a kaposvári élményfürdőbe befizettünk egy
pár órás pancsolásra és már indultunk is Pest irányába, ahol csodálatos
vendéglátásban részesültem a Hajtány kerékpár boltból ismert Ladányi Miki és
kedves párja, Hudák Szilvi által. Még egyszer köszönök mindent. 1,5 óra alvást
követően erdélyi barátuk, Attila kivitt a reptérre…
 |
| Ez kellett... |
 |
| Szóval... nem, ez nem a fáradtság... izé... |
A többi az már a szürke hétköznapok sztorijába olvad bele.
Élményben, eseményben, izgalomban, kiadásban gazdag hétvégén vagyok túl. Még
több ilyet erre az évre, picit kevesebb felesleges kiadással.
 |
| Visszatérek |
