2013. május 1., szerda

Négyből három, 1:a May Racet



Cruising :)


Jó ez az amerikai autózás, mert most biztosan nem unatkozok. Megindult a rajzás, megkezdődtek a találkozók. Kedden este 7-től Göteborgot kellett meglátogatnom, muszáj volt részt vennem a Yankeecars Göteborg által szervezett cruisoláson. Tudom magamra vessek, hogy verseny előtti éjszaka, fél 2 körül kerülök ágyba… Egyedül, így azért az a 4,5 óra alvással telt, ami rendelkezésemre állt az indulásig.
Együtt a Csipet csapat

Éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse…. Ha énekelni nem is volt kedvem hajnalban, mikor a fejemből sem láttam ki, és a tánc helyett is biciklizés volt…

Május 1 - végre nyílik az ibolya
A szokásos május elsejei verseny Kvänumban. Idén is szép idő jellemezte a napot, ugyan a hőmérő higanyszála nem kúszott  14 °C fölé, de már ez is 100%-kal jobb volt, mint az utóbbi időben jellemző hőmérséklet. Egy tesztkör után konstatáltam, hogy a nemrég felengedett talaj bizony az erdő szélén okoz meglepetéseket és tengeralattjáróval teljesíthető szakaszokat… A balatoni iszapkotró hajókat kivezényelhették volna igazán. 2 kört kellett csak megtenni a 4,7 km-es pályán, amihez még egy 800 méteres startkör jön hozzá, ami kimondva édes kevés, viszont ha hozzá vesszük, hogy a leghosszabb versenytáv is csak 4 kör volt, mindjárt más fényben mutatja a dolgot. Nagyon rázós pálya, örülök hogy össztelós a kicsi gépem. A 4,7 km-es pályában ugyan csak 60 méter szint van, de nem egyszerű méterekről beszélünk, hanem agresszív, hirtelen dombokról, kb 0 tapadással.

A hullámvasúton való átkelés
... és stílusosan











Változatos kis kör ez, füves focipálya körül indul, aztán egy kis erdei szakasz ízelítőt ad abból, hogy mi vár ránk a későbbiekben. Ezután kiérünk a mező szélére, ahol felhomokozva is iszonyatos sár várt. Innen egy rövid összekötő rész vitt be az igazi jóba, csak mert megérdemlem. Gyökér-gyökér, gyökér, szikla… Egyetlen pillanatra sem lehetett unatkozni és pihenni. Itt jött az első sziklára való felkapaszkodás, amit egy nagyon kijárt hosszú kanyarral párosított lejtő követett, majd az első igazi sziklamászás, ami szerencsére száraz volt, csak a domb közepén volt egy sárfolt, amibe sikerült is bele menni, de nem vette el teljesen a lendületemet, viszont jól megtanultam, hogy mire kell figyelni a versenyen. Újra egy kicsit tempósabb erdei szakasz következett, ami azt is jelentette, hogy rátértünk a hosszú pályára. Meglepően sima volt ahhoz képest, amire tavalyról emlékeztem, vagy lehet hogy csak az új Crescent simította ki az egyenetlenségeket. 
A közönségben mindenki ott volt

Változatos volt a hosszabb kör, újabb kijárt, gyökeres lejtő után egy lendület nélküli emelkedőt követően felértem a víztoronyhoz. Szerencsére itt volt egy rövidebb belső ív a kanyarban, ami meredek volt ugyan, de mégis lehetett vele időt nyerni. Bár ez semmit nem ért, ha a lejtőn fékeztél. Itt csak hagyni kellett, hogy a teleszkóp végezze a dolgát és teljesen beüljön. Már csak arra kellett vigyázni, hogy a hajtókarok ne akadjak el semmiben az oldalazós részen, aztán hogy ne a legmélyebb sáron próbáljak kijutni megint a szántó szélére, ahonnan egy kis lendületszerzés után máris egy rövid, 16%-os szikla megmászása volt a feladat. Hamarosan újra a domb tetejére jutottam, ahol szomorúan tudatosult bennem, hogy az eddig olyan jól használható levágást lezárták, így meg kellett küzdeni a dupla letöréssel. Tempóból nem lehet leugrani, mert közvetlen az alján elfordul a pálya, és ráadásul van egy jó nagy pukli is, amire ha ráugrasz, vagy épp telibe találod, akkor biztossá válik a Crash King becenév (ismét). Szépen ledöcögtem a letörésen, aztán jött a mély lyukakkal tarkított lejtő, majd már csak a vissza vezető majdnem sík rész volt hátra. Itt viszont a technikai tudás érvényesült. Jó ütemben kellett elkapni minden gyökeret a sebesség megtartása érdekében. Nem is volt nagy gond, csak a lábam nem akarta nyomni a pedált, pedig ez még csak az edzés volt… Versenyen pedig 2 kört kell majd teljesíteni. Nem ebben a tempóban. Jó, majd bemelegítek előtte… Gondoltam én. :D

Halál harangra várva
Ez a technikás rész nagyon tetszett, nagyon jó kis púpok voltak, amiken ha picit kikapcsol az ember, akkor szépen el lehet szállni. Igazi süvegcukrok, amiken ha túl lassan kelsz át, akkor bizony leakad a hajtómű. Közelítettem már a versenyközponthoz, a parkoló melletti erdő után kiértem a játszótérre, majd a rajtkörben is szereplő utolsó kis dombocska, gyökérrel gazdagon borítva. Ha jó ívet találsz, az felér mindennel és rengeteg szenvedéstől kíméled meg magad. A végén még a térlátás bizonyítékaként szolgáló fák közötti átkelés – a két fa, egymástól kb 75-80 cm-re van – és 2 hirtelen letörés, ami ugratóként tökéletes, majd vissza a focipályára…

Külvilág kizárva
Ennyi elég is volt, a lábaim sajogtak. Talán lassan edzeni kéne. Innentől semmi dolgom nem volt egészen a 13:00-ra kiírt rajtomig. Drukkolás a fiataloknak és tömni a fejemet… Hátha lesz tőle erőm. :)
 
Mondom, NEM MÉSZ SEHOVA!!!
Mint kiderült, az egyetlen dolog ami ebben az évben sikereket hozott, mégpedig a rajt, az kifizetődő lehet a mai napon, hiszen kiírtak egy sprintet, a startkörre. Tehát aki az első 800 métert a leggyorsabban teljesíti, azé a Maxim csomag.

Lendületes célpont megközelítés
Mint minden a mai napon, a mi rajtunk is csúszott, így 13:10-kor indultunk útnak. Valószínűleg az év legnépesebb mezőnye indult útjára, 40 biciklis tiporta a pedált. Idén nem követtem el azt a hibát, hogy utónevezést kelljen eszközölnöm, így szépen az első sorból vághattam neki a versenynek. A rajt nagy tolakodást hozott és bizony test-test elleni küzdelmet vívtam a kategóriámban újoncnak számító sráccal. A visszafordítónál sikerült teljesen más íven fordulnom, aminek köszönhetően nagyobb kanyarsebességet érhettem és a kigyorsításnál az emelkedőn már én voltam elöl. Lehet hogy kicsit korai volt a robbantás, de tudtam, hogy a parkoló utáni erdőbe nekem kell elsőként fordulnom. Így is alakult, a technikás részen sikerült növelni az előnyömet egy addig soha nem használt ívvel, aztán már csak a focipálya körüli síkot kellett megnyomni, de a sprint végén már 15-20 méteres előnyöm volt, így a Maxim által felajánlott csomagot én vihetem majd haza, ha túlélem a versenyt. Mivel az X-Oxygen készletem teljesen kimerült egy szállítói félreértésnek köszönhetően, így áldásos hatását üdvözölhettem a tejsavnak. Legszívesebben itt le is szálltam volna a versenyről, úgyis nyertem már valamit. Beton nehézségű lábakkal folytattam a távot, és az első mező szélén lévő széles részig sikerült is tartani a helyemet, de ott túl széles volt a pálya ahhoz, hogy tartani tudjam a mögöttem érkező vérfarkasokat. Sajnálhattam is, mert a következő gyökeres részen sokkal gyorsabb voltam mint ők, de már mindegy, nem tudok mit csinálni velük. A lassabbak miatt elnyúlott az eleje, így én a 10. hely környékén teljesítettem az első kört.

Itt még tartott a lendület
Megnyugtató volt a tudat, hogy miután végig érek ezen a körön, utána már csak 1 kört kell végig szenvedni. Ezzel persze az volt a baj, hogy a javításra is csak 1 környi időm jutott. Lehet hogy van igazság abban, hogy be kéne melegíteni rajt előtt, mert az első 5 km után kezdett megjönni az erőm. Üzem meleg lett a lábam, és meg is kezdtem a felzárkózást. Persze az a tény is idegesített, hogy mögöttem zörögnek olyanok, akik tavaly sokkal lassabbak voltak nálam. Lehet hogy ők edzettek valamit a télen? No mindegy, ezen már nem tudok változtatni, a jelenből kell kihozni a maximumot.

Ha nem megyek gyorsan, legalább látványosan tegyem
Szépen fogyott is a távolság azokkal szemben, akik annyira elmentek az elején. Ha így mentem volna az elején, akkor most a dobogóért harcolhatnék. A lejtőket nagyon szépen vettem, az emelkedőkön is megtaláltam a megfelelő tapadást, ennek köszönhetem hogy több pozíciót is sikerült javítanom, és 8. helyen haladtam át a célvonalon.

Itt már nagyon untam
2 perc 18 mp-et kaptam csak a győztestől, tehát mondhatom hogy elég sűrű volt a mezőny. Semmi probléma, kesergésre semmi okom nincsen, amilyen hajtás van így év elején, szépen lassan bele fogok jönni. 32:23 alatt tekertem le a 10,2 km-es távot, amin 40,2 km/órás max sebességet sikerült elérnem, 184-es átlagpulzussal hajtottam, és 192-es maximummal.
Utolsó 200 méterre készülve
Nen túl őszinte mosoly
Taktikai megbeszélés











Dobogó mellett...



A sprint csomag














Sűrű program, május 4-én újra rajthoz állok.