2014. november 8., szombat

Mint a hullámvasút


Göteborg…

Életkép a Göta csatornáról este
Göteborg város Svédország nyugati partvidékén, Västra Götaland megyében. Stockholmtól, Oslótól és Koppenhágától nagyjából egyenlő távolságra található. Népessége 549 839 fő (2010. dec 31.) (agglomerációval együtt 872 000), ezzel Stockholm után az ország második legnagyobb városa, Skandináviában az ötödik, az Európai Unióban pedig az 55. legnépesebb. Västra Götaland megye székhelye.
Göteborg szépségei...

A várost II. Gusztáv Adolf svéd király alapította 1621-ben. Karakterét a tenger (a Kattegat) közelsége jelentősen befolyásolja, a Göta-folyó torkolatánál fekszik, és Skandinávia legforgalmasabb kikötőjét tudhatja magáénak.
A koronát már felpróbáltam :)

Ez is Göteborg

Ééééés ami a legfontosabb, itt rendezik a Västgöta kupa sorozat 11. versenyét is, a CK Master MTB Race-t. Ha elég volt a történelem órából, akkor írnék pár szót a versenyről is.

Amikor a rádiótorony teteje csak lóg a levegőben...
2014 szeptember 21-ét írtunk aznap, mikor még mindig nem tértem magamhoz a múlt hétvégi csalódásból. Hét közben meg szervizeltem az első kerekemet, szegényem most már a második nagy pofont kapta ebben a szezonban. Aztán búcsút vettem a Rocket Ron-tól is, és a Bontrager Revolt Super X vette át a feladatát.
Új kapcsolat teremtő a földdel

Vasárnap reggel 8-kor elindultunk a városba, amiről 2 szó jut eszembe: vidámpark és repülőtér. :D
Mikor odaértünk, ködös, hűvös idő volt, fáztam, egyedül voltam, éhes voltam és minden bajom volt. Tavaly ezen a versenyen a balszerencse kísért végig, 2 defekt 3 kör alatt…
Az ifjonc titánok
Útánpótlásból nincs hiány...

Rajtszám átvétel után ki is mentem a pályára, és éppen csak az éjjeli pára volt a talajon. Mindentől függetlenül valahogy nehéznek tűnt a pálya… Jobban ki volt járva, több kő volt az útban, nagyobbak lettek a gyökerek és a meredek sziklafalat is csak a negyedik próbálkozásra sikerült megmászni. Nem találtam meg az egyensúlyt, nagyon béna voltam. Ha csak most kezdtem volna a szakágban való ténykedést, akkor megértem, de ennyi rutinnal a hátam mögött… Felfoghatatlan.


Lényeg hogy letudtam a kötelező pályabejárást, utána pedig csak majszoltam a harapnivalómat, átvettem a laptop billentyűzetemet J és próbáltam túltenni magamat azon, hogy iszonyatosan utálom, mikor 10-12 °C-ban dézsából öntik a vizet a pályára. 10 óra körül jött a zápor, ami vagy 1 órán keresztül áztatta az erdőt.  Elkezdtem felkészíteni magamat a versenyre, ami utolsó információm szerint 11:50-kor kezdődött…. volna. Felöltöztem, felraktam a rajtszámot és kimentem melegíteni. Mindenki meg is lepődött hogy mi a frász karikát csinálok. Mint kiderült, el kellett volna olvasnom a PM-et, amiben világosan leírták hogy 13:04-kor rajtolunk…
A leghűségesebb néző

Több mint 1 órás várakozás következett, de legalább elállt az eső és felvillantak a napsugarak is, igaz nem túl hosszú ideig. A hideg ellenére a rövidnadrágos indulást választottam, ami a várakozás idejére rossz ötletnek bizonyult, utána viszont áldott dolog volt. Svédülök?
Rajt utáni első erdei szakaszon

Szóval 13:04-kor eldörrent a startpisztoly és a nagy lendületben olyan luftot tekertem, hogy bal lábbal már csak a füvet találtam el… Mindenki otthagyott a rajtnál… Utoljára talán Kvänumban volt ilyen rossz kezdésem. Elég hosszú volt a körre vezető köves rész, próbáltam felzárkózni, de mikor beértünk az erdőbe és épp az egyik klubtársamat láttam természet ellenes pozícióban - kerekekkel a égnek-  feküdni a dagonyában, akkor megint inamba szállt a bátorság. Az első fél körben úgy közlekedtem, mint egy rokkant béka… Attól féltem, hogy az esőtől túlzottan csúszóssá váltak a tereptárgyak. Fél kör kellett hozzá hogy rájöjjek, az aggodalmam teljesen alaptalan, az új Bontrager nagyon jól tapad, a hátsó 2.3-as Rocket Ron pedig mindenre rásimul a kényelmes 1,7-es nyomással. Mire a nagy mászáshoz értem, teljesen le voltam már lassulva. Nem tudtam újítani, pedig szükség lett volna rá… Mintha valaki húzott volna vissza. A klub egyik legidősebb versenyzője is elhagyott… Hiába próbáltam kiállva előrébb jutni, semmire nem jutottam…
A legizgalmasabb szekció
Csak óvatosan (ÉBRESZTŐŐŐŐ)


A leereszkedés már végre jobban ment, és a következő gyökeres részen sem volt már annyira rossz a formám. Kezdtem ráérezni a pályára végre. Mire a 2. körre értem, javulás mutatkozott, bár előzési nehézségek léptek fel, nem tudtam ugyanolyan könnyen átugrani a másik kategória versenyzőit, mint az előttem lévők. A Brudarebacken meredek oldalán előre tekintve láttam az dobogót magam előtt, de hiába próbáltam meg mindent az utolsó körben, képtelen voltam felérni a többiekre. Hiába közelítettem, így is sajnos csak az 5. pozícióban haladtam át a célvonalon. 2 mp-re húztam be a 4-et, és a 2. helyezettől is csak 30 mp-re voltam, de ez úgysem számít. 
Volt aki még óvatosabb volt :D
Miután Jens ledefektelt az első körben és később kiderült hogy feladta a versenyt, már nem is állt vissza, így végre szerzett még egy nullás versenyt, amivel a végső elszámolásban nem kell levonásra számítania. Én meg képtelen voltam összeszedni magamat… Ezzel nem jutottam közelebb a végső győzelemhez. A célban hihetetlen fáradt voltam és alig kaptam levegőt. Kiadtam ami bennem volt, talán az első kör ha jobban sikerült volna…
Kicsit jobban néz ki...

Második körben már jóval stabilabb mozgással
Ilyen a sport. Nincs „ha”, nincs „mi lett volna”, csak a puszta, száraz tények vannak. 53:43-as versenyidő, 361 méter szint a kb 16 km-es távon, 182-es átlag és 190-es max pulzus. Csak hogy a száraz tények tömegét tovább növeljem.

Henrik ma csak sofőr és szemlélődő volt
Ami pozitív volt, az a meleg vizes fürdési lehetőség. Eredményhirdetés után indultunk is haza. Egész úton csak matekoztam és azt találgattam, hogy hogyan tudom megszerezni az év végi győzelmet. 

Utolsó köröm, teljes magabiztossággal...
... drága klubtársam kevésbé találta meg a helyes utat
Tulajdonképpen már csak matematikai esélyem van rá.  

Mára egy 5. hely jutott
Már csak 1 verseny van vissza. Október 3, Vista Mountain.
Liseberg, Észak legnagyobb vidámparkja