Göteborg…
Életkép a Göta csatornáról este |
Göteborg város Svédország
nyugati partvidékén, Västra Götaland megyében. Stockholmtól,
Oslótól és Koppenhágától
nagyjából egyenlő távolságra található. Népessége 549 839 fő (2010. dec 31.) (agglomerációval
együtt 872 000), ezzel Stockholm után az ország második legnagyobb városa, Skandináviában
az ötödik, az Európai Unióban pedig az 55. legnépesebb. Västra
Götaland megye székhelye.
Göteborg szépségei... |
A várost II. Gusztáv Adolf svéd király alapította 1621-ben. Karakterét a
tenger (a Kattegat)
közelsége jelentősen befolyásolja, a Göta-folyó
torkolatánál fekszik, és Skandinávia legforgalmasabb kikötőjét tudhatja
magáénak.
Számos nemzetközi sportversenynek ad helyszínt: itt
rendezték többek között az 1973-as
vívó-világbajnokságot, az 1977-es birkózó-világbajnokságot,
az 1981-es
birkózó-Európa-bajnokságot, az 1985-ös
műkorcsolya Európa-bajnokságot, az 1991-es amatőr
ökölvívó-Európa-bajnokságot, az 1991-es
uszonyos- és búvárúszó Európa-bajnokságot, az 1992-es labdarúgó Európa-bajnokság
több mérkőzését (köztük a döntőt), az 1997-es
rövidpályás úszó-világbajnokságot, a 2006-os atlétikai Európa-bajnokságot,
valamint a 2006-os női kézilabda
Európa-bajnokság mérkőzéseinek egy részét.
Ééééés ami a legfontosabb, itt rendezik a Västgöta kupa
sorozat 11. versenyét is, a CK Master MTB Race-t. Ha elég volt a történelem
órából, akkor írnék pár szót a versenyről is.
Amikor a rádiótorony teteje csak lóg a levegőben... |
2014 szeptember 21-ét írtunk aznap, mikor még mindig nem
tértem magamhoz a múlt hétvégi csalódásból. Hét közben meg szervizeltem az első
kerekemet, szegényem most már a második nagy pofont kapta ebben a szezonban.
Aztán búcsút vettem a Rocket Ron-tól is, és a Bontrager Revolt Super X vette át
a feladatát.
Vasárnap reggel 8-kor elindultunk a városba, amiről 2 szó
jut eszembe: vidámpark és repülőtér. :D
Mikor odaértünk, ködös, hűvös idő volt, fáztam, egyedül voltam, éhes voltam és minden bajom volt. Tavaly ezen a versenyen a balszerencse kísért végig, 2 defekt 3 kör alatt…
Mikor odaértünk, ködös, hűvös idő volt, fáztam, egyedül voltam, éhes voltam és minden bajom volt. Tavaly ezen a versenyen a balszerencse kísért végig, 2 defekt 3 kör alatt…
Rajtszám átvétel után ki is mentem a pályára, és éppen csak
az éjjeli pára volt a talajon. Mindentől függetlenül valahogy nehéznek tűnt a
pálya… Jobban ki volt járva, több kő volt az útban, nagyobbak lettek a gyökerek
és a meredek sziklafalat is csak a negyedik próbálkozásra sikerült megmászni.
Nem találtam meg az egyensúlyt, nagyon béna voltam. Ha csak most kezdtem volna
a szakágban való ténykedést, akkor megértem, de ennyi rutinnal a hátam mögött…
Felfoghatatlan.
Lényeg hogy letudtam a kötelező pályabejárást, utána pedig
csak majszoltam a harapnivalómat, átvettem a laptop billentyűzetemet J és próbáltam túltenni
magamat azon, hogy iszonyatosan utálom, mikor 10-12 °C-ban dézsából öntik a
vizet a pályára. 10 óra körül jött a zápor, ami vagy 1 órán keresztül áztatta
az erdőt. Elkezdtem felkészíteni magamat
a versenyre, ami utolsó információm szerint 11:50-kor kezdődött…. volna.
Felöltöztem, felraktam a rajtszámot és kimentem melegíteni. Mindenki meg is
lepődött hogy mi a frász karikát csinálok. Mint kiderült, el kellett volna
olvasnom a PM-et, amiben világosan leírták hogy 13:04-kor rajtolunk…
Több mint 1 órás várakozás következett, de legalább elállt
az eső és felvillantak a napsugarak is, igaz nem túl hosszú ideig. A hideg
ellenére a rövidnadrágos indulást választottam, ami a várakozás idejére rossz
ötletnek bizonyult, utána viszont áldott dolog volt. Svédülök?
Szóval 13:04-kor eldörrent a startpisztoly és a nagy
lendületben olyan luftot tekertem, hogy bal lábbal már csak a füvet találtam
el… Mindenki otthagyott a rajtnál… Utoljára talán Kvänumban volt ilyen rossz
kezdésem. Elég hosszú volt a körre vezető köves rész, próbáltam felzárkózni, de
mikor beértünk az erdőbe és épp az egyik klubtársamat láttam természet ellenes
pozícióban - kerekekkel a égnek- feküdni
a dagonyában, akkor megint inamba szállt a bátorság. Az első fél körben úgy
közlekedtem, mint egy rokkant béka… Attól féltem, hogy az esőtől túlzottan
csúszóssá váltak a tereptárgyak. Fél kör kellett hozzá hogy rájöjjek, az
aggodalmam teljesen alaptalan, az új Bontrager nagyon jól tapad, a hátsó 2.3-as
Rocket Ron pedig mindenre rásimul a kényelmes 1,7-es nyomással. Mire a nagy
mászáshoz értem, teljesen le voltam már lassulva. Nem tudtam újítani, pedig
szükség lett volna rá… Mintha valaki húzott volna vissza. A klub egyik
legidősebb versenyzője is elhagyott… Hiába próbáltam kiállva előrébb jutni,
semmire nem jutottam…
A leereszkedés már végre jobban ment, és a következő gyökeres
részen sem volt már annyira rossz a formám. Kezdtem ráérezni a pályára végre.
Mire a 2. körre értem, javulás mutatkozott, bár előzési nehézségek léptek fel,
nem tudtam ugyanolyan könnyen átugrani a másik kategória versenyzőit, mint az
előttem lévők. A Brudarebacken meredek oldalán előre tekintve láttam az dobogót
magam előtt, de hiába próbáltam meg mindent az utolsó körben, képtelen voltam
felérni a többiekre. Hiába közelítettem, így is sajnos csak az 5. pozícióban
haladtam át a célvonalon. 2 mp-re húztam be a 4-et, és a 2. helyezettől is csak
30 mp-re voltam, de ez úgysem számít.
Volt aki még óvatosabb volt :D |
Miután Jens ledefektelt az első körben és később kiderült
hogy feladta a versenyt, már nem is állt vissza, így végre szerzett még egy
nullás versenyt, amivel a végső elszámolásban nem kell levonásra számítania. Én
meg képtelen voltam összeszedni magamat… Ezzel nem jutottam közelebb a végső
győzelemhez. A célban hihetetlen fáradt voltam és alig kaptam levegőt. Kiadtam
ami bennem volt, talán az első kör ha jobban sikerült volna…
Kicsit jobban néz ki... |
Második körben már jóval stabilabb mozgással |
Ilyen a sport. Nincs „ha”, nincs „mi lett volna”, csak a
puszta, száraz tények vannak. 53:43-as versenyidő, 361 méter szint a kb 16
km-es távon, 182-es átlag és 190-es max pulzus. Csak hogy a száraz tények
tömegét tovább növeljem.
Henrik ma csak sofőr és szemlélődő volt |
Ami pozitív volt, az a meleg vizes fürdési lehetőség.
Eredményhirdetés után indultunk is haza. Egész úton csak matekoztam és azt
találgattam, hogy hogyan tudom megszerezni az év végi győzelmet.
Utolsó köröm, teljes magabiztossággal... |
... drága klubtársam kevésbé találta meg a helyes utat |