Csingiling…
 |
| Pályán. Először. |
Nem vesztem el, köszönöm jól vagyok, csak kicsit más irányba
terelgetem a mindennapjaimat.
Ahogy az utolsó írásomban is olvashattad, besokalltam és sok
külső tényező miatt teljesen elvesztettem a motivációmat. Szokás mondani, hogy
széllel szemben nem érdemes…
 |
| Döntött kanyar, 80-as tempónál még tartja az autót |
Hát nem is tettem, hosszú idő telt el anélkül, hogy két
kerékre szálltam volna. Aztán ahogy kijött a jobb idő, ami nem is olyan rég
történt meg, elkezdtem kijárni az edzésekre és besegítettem az utánpótlás
nevelésben. Ez részemről heti két alkalmat jelentett, nem erőltettem semmit, és
bizony a kihagyás látszott mind technikai, mind erőnléti vonalon.
 |
| Azon kéne felmenni?! |
Aztán a jó idővel ugye az új szerelmem sem maradhatott a
garázsban és egy találkozó alkalmával pályára vittem a kicsikét. Hatalmas
élmény padlóig nyomni a gázt és nem félni attól, hogy mikor szól be valaki
gyorshajtásért.
 |
| Innen mindjárt más... |
2 hete viszont a régi sablont vettem elő, így egy korai
szombat reggel után megindultunk Isaberg irányába, ahol az idei Svéd bajnoki
XCO futamot fogják rendezni. Kipróbáltuk a pályát. Kellemes, 20 fok körüli
hőmérséklet várt minket, így talán idén először rövid ruhában indultam neki a
napnak.
A versenyközpontból egy meredek falú, süvegcukor szerű hegy
magasodik elém, szerencsére volt tapasztalata pár csapattársamnak a pálya
irányát illetően. Egy 4,2 km hosszú pályát építettek a szervezők. 100 méter
szintet kellett legyűrni az első emelkedőn, ami 17-21%-os meredekségű szerpentin. A tetejére
nem voltam a legfrissebb, de egy kis pihegő következett, majd egy kis
kanyargást követően a tetőről egy óriáscsúszdához hasonló meredek vitt vissza a
központba. 50-60 méter szintet nem egészen 100 méteres távon „zuhantunk”.
Nagyon élveztem, bár az első körön az előttem lévők nagyon óvatosak voltak, így
mire leértem, valami nagyon furcsa szag volt. Aztán kiderült, hogy az égett
féktárcsa és fékbetét illata volt érezhető.
 |
| Itt kezdődik az élvezet |
 |
| Kezdjük a gurulást |
Jót tett az XTR-nek a vasalás, gyönyörűen harapott utána a
síkabb részen, ami egy stadionhoz hasonló szakasz volt. Nagyon élveztem. Nagy
mandínerek, ugratók, rövid egyenesek, kisebb-nagyobb letörések, kigyorsítások…
Sok helyen úgy éreztem, hogy saját magamat előzgetem.
 |
| Jihhhhháááááááá |
Hihetetlen extázis volt a
kör végén.
 |
| Fel kell tölteni a készleteket |
Az első nap végére 1500 méter szintet másztam meg, nagyjából
nulla edzéssel. Mondanom sem kell, hogy az esti kebab tál pillanatok alatt lecsúszott,
altatóra pedig nem volt szükségem a csapatépítő játékok után.
 |
| Szeretem az ilyen képeket |
 |
| Vacsi |
A vasárnap reggel elég álmosan indult, és miután úgy
döntöttünk hogy a szállástól úgyis csak 1-2 km-re van a pálya, nem szállunk
autóba, hanem bemelegítésként kitekerünk a helyszínre. Éppen 6 km lett a táv,
közel 200 méter szinttel. Nem esett jól ezzel kezdeni a napot. :D
 |
| Népes csapat |
 |
| Játszottunk is |
 |
| Minden hülyeségre rá lehet venni... |
A napi program a sprint pálya tesztelése, gyors és védekező
ívek kutatása volt. Szeretem a sprintet, de a lábaim nem álltak készen rá. 800
méter körüli pálya, ami nagyon néző barát, minden látható.
 |
| Mindig azok a másnapok... |
Élveztem ezt a napot
is, annak ellenére hogy hulla fáradtan értem haza.
 |
| Az első nap számokban |
 |
| Játék a bringával |
Szóval ne féljetek, lesz itt még bejegyzés, akinek viszont
inge, az féljen, mert hamarosan újra találkozunk a pályán.
 |
| Repülni jóóóóó |
 |
| Még egy kedvenc |
 |
| Látogatónk is lett a nap végére |
 |
| És Neki is kellett egy kicsit ennie :) |
