2015. szeptember 24., csütörtök

Egy verseny a szalag másik oldaláról – Bocktensturen 2015

A versenyközpont


Az egész tavaly szeptember végén kezdődött.
A legrövidebb táv két utolsója, féltávnál

Bockstensturen, Svédország egyik legnagyobb és legrégebbi maraton versenye, ahol 3 távon lehet küzdeni. 30, 50 és 100 km. Az egyetlen olyan verseny az országban, ahol tenger, fenyő és lombhullató erdő, és a világörökség részét képező látványosság is szerepel a pálya útvonalán.
Az 50 km-es verseny 20 km-t követően

A 30 km-es táv egy egyszerű, bárki által, akármilyen biciklivel teljesíthető nyomvonalon halad, verseny kategória egedül 13-14 éves korosztályban van. A nagyobbaknak csak egy hobbi verseny, ami értékelés nélküli, csak időmérés van.
Ez már a sűrűje (32 km után)

50 km-es távot eddig két alkalommal tekertem, először 2007-ben, ez volt az első maratonom, amiről itt találsz néhány képet. Másodjára pedig 2013-ban, amikor mindenképpen versenyezni akartam, de a hosszú távra nem voltam felkészülve, így maradt ez a sprint. Itt már néhány helyen megjelenik a MTB jelleg is, verseny kategória csak 15-16 éves korosztályban van, a többiek csak az óra ellen küzdenek díjazás nélkül.
A hősök egyike

A hosszú táv. Svédországban ez a leghosszabb pálya, ami ismét 100 km-t ölel fel. Itt megvannak a verseny kategóriák mind női és férfi oldalon is, junior, elit, 30, 40 és 50 éves korosztály, illetve természetesen az amatőrök is összemérhetik erejüket és tudásukat egymással, de ők nem díjért mennek, csak a becsületért. Mindenki emlékérmet kap, akárcsak a másik két távon. Az első 100 hosszútávon célba érkező arany, a 101-300. hely közöttiek ezüst, a többiek pedig bronz éremmel térhetnek haza.
Sokan már itt fék nélkül voltak, pedig még 70 km vissza van

Az idei versenyre át kellett faragni kicsit a pályát, hogy egy 2-3 km-es aszfalt utat ki tudjunk váltani. Aki volt már pálya kijelölés közelében, tudja hogy mennyire összetett dolog új nyomot találni, mikor meg van kötve a kezed a természetvédelmi hatóság által és mindent engedélyeztetni kell, mivel a biciklisek ugye tönkreteszik az erdőt (az erdő irtó gépek nem).
1. depó, mezőny második fele
Voltak, akik kihasználták a nevezési díjat :)

Első depó után
A legizgalmasabb részt tartalmazó Åkulla-i természetvédelmi terület 50 négyzetkilométeren elterülő bükkös,  ami egész évben várja a sportolásra, kikapcsolódásra vágyókat, kirándulókat.
Ez az egy kép jellemzi az egész napot :D

15 km-en keresztül kanyarog a pálya ezen a területen. Na ez a 15 km lett teljesen átszabva. Mikor a második energiadepót elhagyjuk, még mindig a bükkösben tekerünk, de már kifele indulunk belőle. Itt van még pár izgalmas szakasz és a hegyi hajrá is ezen a részen következik. Szerencsére nem mindenbe szóltak bele a környezetvédők, így volt módunk egy kis változtatásra, ami egy izgalmas új ösvénnyel gazdagította az élmények sorát. A következő depóba érve már túl vagyunk a táv felén és a nehezén is. Innentől új kihívás elé néz a mezőny, mégpedig az uralkodó nyugati szelet kell leküzdeni. Elég egyszerű nyomon halad a verseny itt már, de ha bejön az eső, akkor az megadja a pikantériáját a dolognak.
A hosszú táv győztese megkapja a babérkoszorút

Meg is érkezünk Grimeton-ba, ami a világörökség része, és arról híres, hogy innen küldtek először rádiójelet az USA-ba. A tornyok New York irányába állnak, hosszúhullámú jel sugárzására alkalmas. Aki többet szeretne tudni róla, az alábbi linken megtekinthet róla egy kisfilmet.
5 km van már csak vissza az extra frissítő után
Már bőven a hazafelé vezető úton halad a mezőny, túl a dombokon. Egy kis meglepetés vár azonban még mindenkire, és ez az összes kategóriát érinti. 8 km van vissza az utolsó frissítőt követően, mikor az egyenes helyett úgy gondoltuk hogy jobb lenne kideríteni azt, hogy ki tud biciklizni. Épp ennek az érdekében a klub XC pályájára tereltük a mezőnyt. Ez eléggé megkeverte az eredményeket, ha nem is az élmezőnyben, de a hátsóbb traktusban mindenképpen. Egy meglepetés depót is beiktattunk az elcsigázott, fáradt bringásoknak, ahol minden földi jóval szolgált a klub. Sonkatekercs, chips, sajt kockák, kávé, kóla, sütemény, sör, minden amire csak vágyhat egy megfáradt versenyző. Innen már csak a városi kis erdőkön és réteken kellett végig tekerni, hogy az utolsó 5 km-t teljesítsék.
Mikor az utolsó dombra felérsz, eléd tárul a tenger, innen szépen legurulsz és a régi vasút nyomvonalán tekersz be a célig, amit a vár melletti vizesárok felett épített hídon érsz el.
Pillanatkép az XC szekcióról...

4,5 km és egy széles mosoly, a Női Master győztesétől

Volt aki itt már nem élvezte

...4 km

Ő felelős azért, hogy ez az egész elkezdődött immár
lassan 20 éve
Szóval, az idei évben megkaptam a pálya-főnök szerepet, ami azt jelentette, hogy a verseny napján dolgozó embereket kellett valahogy összetartani.  Nagyságrendileg 470 fő volt kint a depókban, kereszteződésekben, kísérő motorokon és felügyelték az esemény zavartalanságát. Egy dologba nem volt csak beleszólásom, mégpedig az időjárásba. A pálya egészen péntek estig jó állapotban volt, aztán éjjel heves záporok áztatták fel, nem kicsit…
A híd, ami megszabadít a "szenvedéstől" :D

100 méterrel a vége előtt már mindenki boldog

Utolsó dagonya a vár mellett

Szombaton 9 órakor kezdtem meg a munkát, sokan már reggel 7-kor ott voltak, hogy kiosszák a rajtszámokat, fogadják az utónevezéseket… Nekem a rajtnál volt feladatom, mivel a mezőny nagy részét ismerem, így a sasszem szerepét játszottam, és segítettem a karámokba való beengedésben. Megvolt ugyan a rajtlista, de mindig vannak, akik szeretnének kicsit előrébb állni a rajtnál. Mindenki nagyon meglepődött hogy a szalag külső felén állok. Aztán bennem is elkezdett mocorogni, hogy hiszen eddig minden évben ott voltam az indulók között, most pedig kívülről szemlélem az eseményeket.
100 km után...

11 órakor rajtolt el a mezőny, 6 és fél percen keresztül vonultak a bringások előtt az első kanyart követően. Minden rendben zajlott, azt leszámítva, hogy 10 órakor leszakadt az ég és 1 perc alatt bőrig áztam. Azzal, hogy a rajt területről elfogytak, nem ért véget a munka. A legkisebb, 0-6 éves korosztály mini versenye kezdődött pár percen belül a versenyközpontban, én pedig nyakamba vettem a pályát miután szárazra cseréltem az öltözékem. Végigjártam a főbb pontokat, és mind a versenyzők, mint a posztokon segítő emberkék elégedettségével találkoztam.
Volt sor a bringamosónál

A versenytáv 30. km-étől már kevésbé voltak vidámak, már nem lehetett megismerni szinte senkit, és az åkullai sár sem könnyítette meg a mezőny dolgát. Soha nem láttam még az utolsókat. Ők ráérnek, kényelmesen eszegetnek a depókban, majd fotózkodnak, pihennek kicsit és 10-15 perccel később indulnak tovább. Nem is értem. :)
A 2 abszolút utolsó, akik 19:30-kor, 8,5 óra után értek célba

A 4. időmérő pontnál Grimetonnál 15 perccel később érkezett az első bringás, mint arra számítottunk. A célban pedig épp 30 perccel később ért be, mint tavaly. A 30 perc viszont nem az extra 5 km-nek köszönhető, ez egészen biztos.
t -40 perc
Bárkivel beszéltem célba érkezés után, mindenki nagyon elégedett volt, örült annak hogy megcsinálta és mindenki a legnehezebb Bockstensturen-nek tartja az eddigi 19-ből. Jövőre jubileumi 20. verseny, mindenkit szeretettel várunk.
2 perc a rajtig...















Az utolsó két bringás, aki a depók lezárása ellenére befejezte a versenyt, jóval a szintidőn túl, este 19:30-kor gurultak be a célterületre, ami addigra már el volt bontva. Hihetetlenül boldogok voltak viszont, mivel megkapták az érmeiket és ígérték, hogy jövőre is jönnek.  Két komolyabb sérülés volt „csak”, egy nyaki és egy térd. Utóbbi igazán csúnya, a srác térdkalácsa 10 darabra tört, miután rátérdelt egy sziklára.
Felvezetés megbeszélése

Ekkor még mindig nem volt vége a napnak, minél több mindent szerettünk volna elpakolni, és bizony fél 10 elmúlott, mikor elhagytuk a versenyközpontot. Elégedett vagyok, minden felmerülő problémát sikerült megoldanom, úgy érzem hogy igazán jó munkát végeztünk.   
Az időmérő szőnyeg védelme... :)

2016 szeptemberének első hétvégéjén kerül megrendezésre a 20. felvonás. Mindenkit szeretettel várunk, aki szereti a kihívást. Írj rám nyugodtan, ha szeretnél jönni. 

Kedvcsinálónak pedig az idei versenyről egy videó: ITT

Jövőre találkozunk