 |
| Ilyenkor kerül kicsit többe az autó |
Hajnali 5-kor kelni azért, hogy délután 2-kor elrajtoljak,
megfizethetetlen… Mindezt gazdasági okból kifolyólag kellett meglépni, hogy
5-en bepakoljuk magunkat a Voyagerbe és célba vegyük Tidaholm városát, ahol az
idény 5. versenyét rendezték.
2 héten belül 5 XCO futam kiveszi még abból is, aki
szorgalmasan végig edzette a telet, hát még belőlem… :)
Időben megérkeztünk és miután kipakoltuk a csapatot, elmentünk
táplálék beszerző körútra, ekkor láttam meg a városban, hogy valami készül.
Nagy yankee találkozó volt kibontakozóban… Ekkor el is ment a kedvem a
kétkerekűtől és inkább a városi V8 mormogásra voltam kíváncsi.
 |
| Eddie Meduza szülővárosában gyülekezőt fújtak |
Ettől függetlenül a pályára visszaérve felöltöztem és
kimentem egy próbakörre. Tudtam hogy gyors pálya – már ha az embernek van erő a
lábában – de azért meglepő dolgokat fedeztem fel… Soha nem volt még példa rá,
hogy hó legyen egy XCO pályán, amin épp versenyezni készülök… Itt pedig több
száz méteres hosszban kb 30 cm hó borította a nyomvonalat. Gondolkodjak
pozitívan… Hát persze. Május 4-e van, és mégis havon kell versenyezni.
Szuper!!! :D
 |
| Sífutásban is van Cross Country :D |
A legmeglepőbb dolog viszont az utolsó, eddig kegyetlennek
titulált szánkódomb mérete jelentette… Összement a hidegben. Konstatáltam, hogy
1 kör alatt elfáradtam, csakis jó lehet a folytatás, főleg, hogy 5 óra
vissza van a rajtig… Lassan telt az idő… Nagyon lassan.
 |
| Az utolsó dombon nem voltak őszinte mosolyok |
Végre elérkezett a fél 2, ekkor a szokásos szertartás és
műanyag kaják betöltése, amik eddig idén tartják bennem a lelket. Kb a 10.
sorba soroltak, kicsit érdekes, hogy a sorozatban a 4, helyet foglalom el és
mégis a kategóriából is a 2. sorba állítottak. Már ekkor láttam, hogy nem
létezik vinni a rajtot, hacsak át nem ugrok mindenkit. Figyelni kellett a
rajtnál, a bal széléről indultam, és mikor elhangzott a jel, hiába próbáltam a
szélén előrébb verekedni magam, beszorítottak és nem akartam karót nyelni…
aztán kicsit arrébb egy sziklához nyomtak ki, majd a fákat akarták velem
eltolatni.
 |
| Hasonló volt a mi rajtunk is |
Iszonyatosan agresszív első fél kör volt. 20 méter 110%-os
erőbedobás után satufék, aztán nyélgáz megint, aztán állóra fékezés és a sor
magába gyúrt, se előre, se hátra, csak sodort a tömeg. Akinek volt ereje, azt
ledudáltam a technikás részen, a lejtők akármilyen állapotban is voltak, a
tökéletes futóművek miatt kiválóan tudtam megnyomni és sok-sok pozíciót nyertem
ezzel.
 |
| Ha nem is az elején, de elsők között |
Persze az erőnlét hiánya miatt rengeteget vesztettem is, de
sebaj, még 3 kör vissza volt. Nem sok minden történt, egyre jobban sikerült
felvennem a pálya ritmusát, de az utolsó körre tényleg teljesen elfogytam… Bár sikerült nagytányéron maradnom több helyen, ahol addig a „kávéscsészére”
váltottam.
 |
| A picik is harcoltak keményen |
Ami megnyugvással tölt el, az az a tudat, hogy több olyat is
legyűrtem, akik eddig idén előttem voltak.
 |
| Ez ám az igazi csata |
7. helyen végeztem, közel 22 km-es távot 1 óra 2 perc alatt
teljesítettem, 48,5 km/órás max
sebességgel. A verseny teljes távja alatt 483 méter szintet kellett megmászni,
190-es max és 183-as átlagpulzussal tekertem végig…
 |
| Nem a legjobb reklám... |
Verseny után még egy kis városi kiruccanás, aztán irány a
kellemes szállás, ami már tavaly is élmény volt. Ugyanazt az ágyikót kaptam
idén is. Holnap Hjo, és egy Eliminator, ami talán fekszik majd nekem. Vagy nem.
 |
| Csinos jószág |
 |
| Büntető külső a cruisingon |
|
|
 |
| Volvo Sugga |
|
|
 |
| Jól megérdemelt vacsora |
 |
| Idén is volt egy felesleges ágy... |
