Nehéz döntés

Az utóbbi hetekben nehéz döntés elé kényszerültem, és ugyan még van 7 órám a végleges döntésig, mégis úgy tűnik hogy elköteleztem magamat.

Így még nem használható :(

Földön és levegőben

Nagyon nehéz volt elszakadnom a tavaly oly’ nagy sikerrel zárult Tjolöholm Classic Motors kiállítástól, de sajnos a megrendelt alkatrészek nem érkeztek még meg és az autó bakon áll. :(

Klasszikusok mindenfelé

A Corvette sor

Kilátás a kastélytól

Klasszikus CBX végeláthatatlan tömege

A kiállítás legöregebb és legnehezebb tagja

Egy megpróbáltató verseny elé nézek, viszont a pályát szeretem, és a szívem megdobbant, mikor megtudtam hogy a svéd szépség, Jenny Rissveds is rajthoz áll az UCI 2-es besorolású XCO versenyen Vårgårda-ban.

Jenny amikor a tehetségét mutatja

...és ugyanaz a lány, mikor <3 <3 <3 <3

Szóval a két kerék és a tehetséges szépség eltérített a klasszikus autócsodák világából erre a vasárnapra. 12:30-kor rajtolok, szorítsatok értem! És bevetem az új fejvédőmet is, amit köszönök a Brighthelmet-nek.

Már alig várja a száguldást

Aszfalt tacskók

Nem tisztem bárkit is leszólni,  főleg akkor ha az, illetve azok akikről szó van, híres versenyista bácsik, de ezt nem tudom szó nélkül hagyni.

Mostanában kicsit instabil vagyok és talán előbb harapok apróbb dolgok miatt is, de majd biztosan minden rendbe jön és akkor nem lesz probléma, visszaáll minden a normális kerékvágásba.

A kis csapat, aki az életveszély ellenére élvezte

A Giro első olaszországi szakaszán tüntetett a mezőny, mert életveszélyes a pálya, és ők nem hajlandóak esős körülmények között a városi körpályán cikázni, mert az ÉLETVESZÉLYES….. Mint láthattuk, valóban odacsapták magukat néhányan a finom betonhoz, de ugye ez benne van a kerékpár sportban. Ha nem akarja magát összetörni, akkor ment volna sakkozónak. Ráadásul azért a pár millió euróért cserébe azt hiszem hogy szó nélkül verném oda magamat ha kell.

Cycling in the rain... útban a pálya felé

Tehát a kényeskedő, picsogó virsligumisoknak csak annyit tudok mondani, hogy a hülye kifogásaik helyett tartsanak pár kellemes erdei edzést a vizes sziklákon és gyökereken, utána meg fogják be a lepénylesőjüket azzal kapcsolatban, hogy milyen veszélyes a sima aszfalton gurulni…

Kosz? Az mi?

Nevem sterilitás

Nem akarok semmit hasonlítgatni, mert az MTB és vékony kerekű az persze hogy más, de most büszke vagyok magamra, hogy be mertem vállalni a tegnapi életveszélyes körülmények között tartott edzést. Történt ugyanis, hogy mikor elindultam teljes felszerelésben itthonról, 200 méter után visszafordultam, mert a nagyok szava eszembe jutott, és nem akartam magamat nehéz helyzetbe hozni és egy esetleges aquaplaningot elősegítve meghalni a pályáig. Szakadt az eső ahogy lefért… A körülmények közel sem voltak ideálisak, hideg, dézsából ömlő eső és a ventilátor is maximális fordulaton működött… Szóval inkább visszafordultam, majd pár perc után napsütésre váltott, a többi körülmény maradt. 

Slag is kellett a tisztálkodáshoz

 

Útra keltem ismét, viszont mivel késésben voltunk, autóval közelítettük meg a pályát. Állítom, hogy Svédország legnedvesebb gödrét sikerült megtalálnunk. Sajnos hiába volt nedves, puha és csúszós…. Na, elég, ne gondolj már rosszra, ez másik blog. Olyan témát közkívánatra legközelebb…

A Muc Off hatása művészi

Sajnos én nem kapok egyetlen fillért sem azért, hogy vásárra vittem tegnap az életemet, és ugye alacsony büdzsé meg minden, így csak egy kopottas Schwalbe Rocket Ron volt fent. Meg kell azt is tanulnom, hogy hiába kerül többe, használt gumit nem használunk, mert veszélyes. Ritkán érez olyat az ember, hogy csak utazik a biciklivel és nem irányítja annak a mozgását. Tegnap viszont épp ez történt. 

Azt hiszem hogy kikészültem...

Mintha felszappanozott jégen mentem volna, 148-as pedálfordulattal álltam egy helyben. :D Az első és hátsó kerék teljesen más nyomot használt, igazi takony volt az a pálya, ami eddig soha nem ázott át… Hát most annyira, hogy nem is mondom mire hasonlított. :D

Tipikusan bőrig áztam

Száz szónak is egy a vége, nem csak technikai, de kiváló mentális tréning is volt ez, és bizony szükségem is volt rá. A végére egész szépen összeszedtem magamat és egyre kevesebbet hibázva jutottam át az akadályokon. Talán a beton pincsiknek is valami ilyen csúszós edzésre lenne szükségük. ;)

Mindig van kellemesebb időtöltés is

Remélem sikerül a továbbiakban a gondolataimat a megfelelő helyen tartani és végre a végső célra koncentrálni…

Reszkessetek, mert agresszív Alien vagyok

1:a Maj racet –Mayday, avagy mélydéj

Indulásra készen

Jól megszokott felkiáltással kezdhetném, hogy „Éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse fel….”

A felvonulás hiányában viszont inkább versenyre mentem, mint már évek óta. Alig telt el pár nap az utolsó verseny óta, és jobb híján csak a sebeimet nyalogattam az elmúlt időben. Nem voltam kint edzeni, kicsit így is besokalltam. Szerencsére nem kellett korán útra kelni, 9-kor indultunk, viszont a tervezett érkezéssel kicsit elcsúsztunk, miután én a hátsó ülésen nyomkodtam a telefonomat, a drága sofőrünk pedig egy teljesen más utat választott, így 70 km kerülővel értünk Kvänum-ba. Gyönyörű napsütés fogadott minket, jó ötletnek bizonyult a sötét napszemüveg a mai napra, bár elég árnyékos a pálya.

A nap képe... Saját árnyékomba sem értem

Miután kiszálltam az autóból, akkor döbbentem rá, hogy csak bentről nézve volt jó idő. :D

Semmi gond, mindig van nálam meleg ruha. Csak az volt kicsit ciki, hogy mindenki rövidben volt. 4 °C volt a levegő hőmérséklete, és a szél még faragott a hőérzeten. Késői érkezés miatt, a pálya bejárás után már csak fél órám maradt a rajtig. Sokat vacilláltam hogy miben menjek, mert a próbakört 4 réteg ruhában teljesítettem.

Mivel a bajnokság első helyéről vártam a mai futamot, így az első sorból indulhattam, én választhattam elsőként start pozíciót. Bal szélről vártam, hogy végre történjen már valami, közben még a mez alá felvettem egy pólót is, mert nem akartam megfagyni teljesen. Rövidnaci azért maradt, nem akartam kockáztatni azt, hogy a lábtyű megint szorítson… Épp csak 10 perccel később volt a rajt, mint kellett volna, így teljesen kizökkentem a versenylázból, ráadásul majdnem megfagytam…

Egy pici rés már itt is volt

13:10-kor végre elindultunk. Hihetetlen amatőr hibával kezdtem a versenyt, annyira jól akartam elkapni a rajtot, hogy a bal lábamat mikor be akartam akasztani a pedálba, úgy mellé léptem, hogy azzal a lendülettel megtiportam a talajt. Közben természetesen a lábszáramat szépen bevertem. A legnagyobb pofont mégsem a lábam kapta, hanem ahogy eltévesztettem a pedált, úgy rázuhantam az ülésre, nem éppen tervezett módon… Úgy odacsíptem magamat az üléshez, hogy azonnal elment a kedvem mindentől. Egy 800 méteres felvezető körrel kezdtünk, amiről ha nem elsőnek jössz ki, akkor esélyed nincs semmire. Hát gondolom kitaláltad, hogy nem elsőként gurultam az igazi körre. A nagy sietségben, a felvezető kör visszafordítójában volt egy kis lökdösődés és majdnem orra álltam, de aztán időben elengedtem a fékkart, így tovább tudtam gurulni. Egy srácnak elkaszáltam a bal lábát, de az az ő baja, nekem a legkisebb is fájdalmasabb volt annál, mint hogy rá gondoljak. Valahol a 8. helyen voltam, és folyamatosan az élbolyba akasztott húskampóval haladtam.

Hogy mennyire elszánt vagyok :D

Komolyan mondom, hogy eddig is elég rázós volt ez a pálya, de idénre az ország összes gyökerét ide szállították, de arra már nem volt idejük hogy elássák… Annyira nem találtam a ritmust, mintha most ültem volna először biciklin. Egyszerűen hihetetlen, hogy fejben ennyire máshol jártam. Semmi probléma, próbáltam menni a többiekkel. Végig látótávolságon belül voltam. A 2 kör hamar eltelt, a végén volt egy kis gyengélkedésem, de ott is inkább csak fejben adtam fel a küzdelmet. Mint kiderült, a rajtszám színek és szám szériák megint össze voltak keverve, így az utolsó 500 méteren egy pozíciót még vesztettem, de nem volt már annyi bennem, hogy vissza támadjak.

Henrik elbukott... Megkóstolta a talajt :(

Nem volt se magas pulzus, se kiemelkedő teljesítmény. A 10. helyen zártam, ami elég csúnyán hangzik az első két versenyt követően. Persze, még akár az is lehet, hogy csak a hazai pálya előnyeit élveztem, vagy éppen tényleg valami egész máson járt az eszem és ezért nem volt meg a megfelelő teljesítmény. Nem tudom mi volt a baj. Összesen 1,5 perccel maradtam csak le a győztestől, de ez nem számít. Nem idő alapján kapom a pontokat, hanem helyezés után…

Verseny után volt több látnivaló :P

Magyarázkodhatnék, hogy mi nem stimmelt, gyárthatnám a kifogásokat, de minek. Egyszerűen lassú voltam. Legközelebb jobban igyekszem. Nagy baj nincs, a bajnokságban még mindig a 2. helyen állok, nagy előnnyel a harmadik előtt.

A GARMIN Virb Elite a mai napot is rögzítette, hamarosan érkezik a kisfilm is. :)