Aszfalt tacskók

Nem tisztem bárkit is leszólni,  főleg akkor ha az, illetve azok akikről szó van, híres versenyista bácsik, de ezt nem tudom szó nélkül hagyni.

Mostanában kicsit instabil vagyok és talán előbb harapok apróbb dolgok miatt is, de majd biztosan minden rendbe jön és akkor nem lesz probléma, visszaáll minden a normális kerékvágásba.

A kis csapat, aki az életveszély ellenére élvezte

A Giro első olaszországi szakaszán tüntetett a mezőny, mert életveszélyes a pálya, és ők nem hajlandóak esős körülmények között a városi körpályán cikázni, mert az ÉLETVESZÉLYES….. Mint láthattuk, valóban odacsapták magukat néhányan a finom betonhoz, de ugye ez benne van a kerékpár sportban. Ha nem akarja magát összetörni, akkor ment volna sakkozónak. Ráadásul azért a pár millió euróért cserébe azt hiszem hogy szó nélkül verném oda magamat ha kell.

Cycling in the rain... útban a pálya felé

Tehát a kényeskedő, picsogó virsligumisoknak csak annyit tudok mondani, hogy a hülye kifogásaik helyett tartsanak pár kellemes erdei edzést a vizes sziklákon és gyökereken, utána meg fogják be a lepénylesőjüket azzal kapcsolatban, hogy milyen veszélyes a sima aszfalton gurulni…

Kosz? Az mi?

Nevem sterilitás

Nem akarok semmit hasonlítgatni, mert az MTB és vékony kerekű az persze hogy más, de most büszke vagyok magamra, hogy be mertem vállalni a tegnapi életveszélyes körülmények között tartott edzést. Történt ugyanis, hogy mikor elindultam teljes felszerelésben itthonról, 200 méter után visszafordultam, mert a nagyok szava eszembe jutott, és nem akartam magamat nehéz helyzetbe hozni és egy esetleges aquaplaningot elősegítve meghalni a pályáig. Szakadt az eső ahogy lefért… A körülmények közel sem voltak ideálisak, hideg, dézsából ömlő eső és a ventilátor is maximális fordulaton működött… Szóval inkább visszafordultam, majd pár perc után napsütésre váltott, a többi körülmény maradt. 

Slag is kellett a tisztálkodáshoz

 

Útra keltem ismét, viszont mivel késésben voltunk, autóval közelítettük meg a pályát. Állítom, hogy Svédország legnedvesebb gödrét sikerült megtalálnunk. Sajnos hiába volt nedves, puha és csúszós…. Na, elég, ne gondolj már rosszra, ez másik blog. Olyan témát közkívánatra legközelebb…

A Muc Off hatása művészi

Sajnos én nem kapok egyetlen fillért sem azért, hogy vásárra vittem tegnap az életemet, és ugye alacsony büdzsé meg minden, így csak egy kopottas Schwalbe Rocket Ron volt fent. Meg kell azt is tanulnom, hogy hiába kerül többe, használt gumit nem használunk, mert veszélyes. Ritkán érez olyat az ember, hogy csak utazik a biciklivel és nem irányítja annak a mozgását. Tegnap viszont épp ez történt. 

Azt hiszem hogy kikészültem...

Mintha felszappanozott jégen mentem volna, 148-as pedálfordulattal álltam egy helyben. :D Az első és hátsó kerék teljesen más nyomot használt, igazi takony volt az a pálya, ami eddig soha nem ázott át… Hát most annyira, hogy nem is mondom mire hasonlított. :D

Tipikusan bőrig áztam

Száz szónak is egy a vége, nem csak technikai, de kiváló mentális tréning is volt ez, és bizony szükségem is volt rá. A végére egész szépen összeszedtem magamat és egyre kevesebbet hibázva jutottam át az akadályokon. Talán a beton pincsiknek is valami ilyen csúszós edzésre lenne szükségük. ;)

Mindig van kellemesebb időtöltés is

Remélem sikerül a továbbiakban a gondolataimat a megfelelő helyen tartani és végre a végső célra koncentrálni…

Reszkessetek, mert agresszív Alien vagyok