Sokáig gondolkodtam a címen, de Megvolt, vagy Az első közös
alkalom, és a Tesztkör címek közül ez lett a nyerő.
Hogy témában maradjunk és mégis legyen formája a dolognak,
el is kezdeném e felemelő érzés történetét.
 |
Az első pillantás |
2 évvel ezelőtt láttam meg, és ugyan volt egy jól működő
kapcsolatom, a közelsége, egyedisége megfogott. 2 évnyi kőkemény munka,
bizonyítás és erőlködés után, mikor már úgy tűnt hogy minden elveszett, és a 3
éven keresztül tökéletesen működő közös életünk véget ért egy csúnya baleset
miatt…
Tehát akkor, amikor már azt hittem hogy vége van mindennek, akkor megcsörrent a
telefon…
Magam alatt voltam, és ugyan megkezdődött valami, de a
bizsergés mégis elmaradt. Nem volt az az érzés, mint mikor Őt megláttam és
először használtam.
Aztán hosszú hallgatás következett, és jött a gondolat, hogy ez is majd csak
olyan lesz, mint a mesében… Egyszer volt, hol nem volt.
 |
Itt még elbújva |
 |
Életre keltés |
Stockholmban találkoztam vele, pár percet töltöttünk
kettesben, pár ezer szempár előtt. Majd húsvétkor megtört a jég. Megláttam,
valósággá vált. Első pillanatra kicsit ducibbnak találtam, mint amire
számítottam, bár addigra sokat olvastam már róla, de élőben mégis más, mint
mikor csak betűk és karakterek formájában láthatom, mikor olvasás után becsukom
a szemem és elképzelem… Teljesen máshogy élt bennem, mint ami a színtiszta valóság
volt. Mikor bemutattak minket egymásnak, nem tetszett a színe… Visszahúzódtam,
és a közvetítőkkel folytattam a beszélgetést, tudomást sem véve róla.
Folyamatosan stírölt, de én még csak oda sem sandítottam, mintha nem is lenne
ott… Érdekes, pedig valaha annyira vágytam rá, de ott és akkor mégsem.
 |
Lábon |
Aztán mikor a többiek elmentek és csak vele maradtam,
megszabadítottam a vastag, puha öltözetétől, kezdett tényleges formát ölteni,
és meg is mozdult bennem valami, de ennek hamar vége lett mikor bejelentették,
hogy aznap egyedül megyek haza. Egész éjjel csak forgolódtam és olyan voltam,
mint a gyerek, akinek elvették a játékát, pedig még nem is volt az enyém…
Másnap, munka után már rohantam is hogy újra találkozzunk. Ott várt rám, igaz,
még mindig fekete ruhában, bár akkor már szebbnek láttam mint először. Akkor
már együtt mentünk haza… Megmutattam neki, hogy hol is lakom, hol fog lakni.
Mivel még Ő is nálam volt, C kicsit féltékenyen pislogott körbe a kis szobában.
 |
Haza jöttünk |
 |
Ebbe is passzol |
Kapcsolatunk nem indult zökkenőmentesen. Mindig, de mindig
azt hajtogattam, hogy van rajta felesleg és a netet bújtam folyamatosan, hogy
milyen módszerrel is lehetne fogyasztani rajta, hogy végre tényleg passzoljon
hozzám. Azt továbbra sem tudtam, hogy méretben összeillünk-e vagy sem, de ezzel
már nem akartam tetézni az amúgy sem túl nyugodt helyzetet… Itt lakott nálam,
de csak szemeztünk, semmit nem csináltam vele. Úgy 1 hete felgyorsultak az
események.
 |
Fogyókúra kellékei :) |
Pár napja egyre többet foglalkoztam vele, és megkezdtem a
teljes átalakítást. Új szerveket kapott, plasztikáztattam, és olyanra próbáltam
alakítani, amilyet szerettem volna . Jöttek a problémák is. Egy mozgalmas
életben nem csak jól sülnek el a dolgok. Nem volt időm keseregni, még úgy sem,
hogy okom az volt rá bőven. Szépen megoldódtak a felmerült nehézségek, és
kompromisszumokkal ugyan, de fegyverszünetet kötöttünk. Ma együtt mentünk már a
munkahelyemre is, bár nem volt sok időm foglalkozni vele, és a zuhogó eső sem
tett a legjobbat a kedvünknek, a délutáni pillanatnyi napsütés pedig elég erőt
adott ahhoz, hogy egy sétára elhívjam… Csak mi ketten haza a szélben, aztán a
meglepetés… Egy rövid erdei szakaszon való áthaladás után, hazafele menet
hirtelen irányt váltott és bevitt az erdőbe…
 |
Egyedi lett |
 |
Jobb profil |
Picit furcsán éreztem magam, hiszen utoljára nagyon régen
jártam ilyen terepen. Vele pedig mégis ez volt az első igazi randi…. Nem
gondoltam hogy ilyen gyorsan és könnyen fog menni a dolog. Egyből bele a
közepébe. El sem hiszem. Nem akartam hogy vége legyen, teljesen más dimenzióban
éreztem magam és elfelejtettem az elmúlt napok, hetek, hónapok rossz élményeit,
gondjait, balszerencsés eseményeit. Senki nem látott minket, nagyon könnyen
vettük az akadályokat, nem is érződött akadálynak semmi. Egyszerűen hihetetlen
hogy ez így történt. Boldog vagyok… Felavattam. Másodszor fordult elő velem
hogy én legyek valakinek az első, de ő mégis más, itt már nagy vagyok. Én
tettem meg az első lépést, én raktam össze, és…
| |
Lesz mit tanulni |
 |
Itt még vannak szokatlan dolgok |
 |
Az erőátvitel :) |
Pokolian jól vizsgázott az első együttlét során. Még van pár
szokatlan dolog rajta, de azt hiszem hogy hamarosan össze csiszolódunk ő, meg
én.
 |
Nem éppen ideális időjárás az első randira |
Crescent Rimfaxe a neve… Hallani fogtok még róla.
 |
Alul-felül szponzorok, első közös kép |
 |
A természet lágy ölén |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése