Svédország nemzeti ünnepe, június 6. Kinek van kedve
ilyenkor versenyezni. Persze hogy megint a 4 kerék járt a fejemben, de
szerencsémre nem kellett hajnalban indulni, mivel a rajt csak 13:20-kor volt
esedékes. Így azért már jobban lehetett bírni a széria legmesszebb rendezett
versenyére az utazást.
 | |
| Úton... útfélen |
Mivel a múlt hétvégi nagy esésem után még mindig képtelen
vagyok terhelni a jobb csuklómat, így az utóbbi időben a legjobb barátom a
csuklórögzítő volt. 1 alkalommal voltam kint tekerni, de a legkisebb ütések is
nagy fájdalmat okoztak, a Mjölby-i pálya pedig nem az az aszfaltozott autópálya…
 |
| 3 piros nyíl lefelé? Minek? :D |
Szóval minden extra kelléket vittem magammal, és
érkezésünket követően nem bíztam semmit a véletlenre, rögtön egy kis
fájdalomcsillapító krém bedörzsölésével kezdtem, aztán jöhetett a rögzítő, a
végén pedig a kesztyű összetartotta a csomagot. Innentől már le sem vettem.
Meglepő, de porzott a pálya, amin tavaly iszapbirkózást rendeztek. A próbakör
egész kellemesen telt, igaz hogy nem versenytempót produkáltam, vigyáztam és
tartalékoltam a versenyre. Az egyik kedvenc részemet, a nagy domb tetejét
levágták, és egy sík részt tettek a helyére, ami a halálom. Viszont nagyon
klassz, magas falú kanyarokat építettek a lefelébe. A pálya második fele nem
változott, azt az egyet leszámítva, hogy a helyből felugrás arra a két méteres
sziklára lemaradt. A rajt előtti készülődéssel megint sikerült elkésnem. Persze
a bajnokságban a vezető pozícióm miatt elsőként szólítottak be, de mivel 11
kategória rajtolt egyszerre, elég nagy tumultus volt, és mi elég hátulról
indultunk.
 |
| Vigyázz, kész... Szakadék!!! :P |
Miután eldörrent a startpisztoly, az idei szokásomhoz képest
megint vittem a rajtot. Nem tartott sokáig a dolog, egy kis figyelmetlenség
miatt bebújtak mellém az egyik kanyarban. A második pozíciót szépen tartottam
és tapadtam a Ducati-val versenyző bivaly erős srácra. Egészen az első
komolyabb emelkedőig együtt mentünk, de ő jobban jött ki egy előzésből, én
pedig beragadtam, és csak a nagy letörést követő frissítő szakaszon tudtam
utána eredni. Itt egy enyhén technikás, de elég széles szerpentin következett
lefelé, majd a kedvenc meredek dombom, amit sajnos lerövidítettek és a felénél
beraktak egy sík részt, amivel megkerültem a „buckát” és a másik oldalról lett
megtámadva a csúcs. Onnan ismét erdős részre értem, és a legmeredekebb völgybe, aminek az
ellen oldala a halálfejes kaptató. Még egy kis csiki-csuki után a kör erőt
követelő felén túl voltam, és jött a hátsó rész, a sziklakertek világa, egy
hosszabb döngölt földutat követően. A sunyi, gyökeres szekcióban hirtelen 2
pozíciót is vesztettem, és a jönköpingiek vonatába álltam be leghátra.
 |
| Egy darabig csak a hátamat látták. |
A
sziklákon ugyan ott voltam a hátsó kerekükön, de aztán teljesen elvesztettem a
ritmust és szépen lassan elbúcsúztam a fiúktól. A pálya, számomra
legkellemetlenebb szakasza következett. Szinte teljesen sík, de sok nagy,
gömbölyű kővel az útban.
 |
| Nem éppen őszinte mosoly... |
A másik szembetűnő idei változás a pályán, hogy a startkörön
kellett menni a következő körre. A csuklómat már az első kör is eléggé
lefárasztotta, és még 2 vissza volt. A frissítő zóna egyenesében újabb hellyel
csúsztam vissza, de a hosszú dombon megtoroltam a veszteséget és okos
előzésekkel egy kis előnyt sikerült kovácsolnom a kategóriámban következő
bringással szemben. Innentől egy nyugis
köröm volt, csak a többi kategória versenyzőinek előzgetése bizonyult bonyolult
feladatnak.
 |
| A sziklakert a tetejéről nézve |
Beragadtam néhány kolléga mögött, de aztán megoldottam a nehézségeket.
Az utolsó körre kanyarodva is ugyanez a probléma jelentkezett. A kör feléhez
érve viszont pozíciót veszítettem ismét. Semmit nem tudtam tenni ellene, nem
volt elég tempóm. Mikor minden veszni látszott, jött a technikás szakasz, ahol
ismét felzárkóztam, bár ez nem tartott sokáig, a síkra kiérve újra távolodni
kezdtem… A nagy letöréshez közeledve beszúrt mellém valaki. Nagyon nagy volt a
forgalom az utolsó részen, így teljesen egymásra zárkóztunk, viszont már nem
volt időm és energiám előzni.
 |
| Itt már a következő verseny tartalékát használtam |
A múlt hétvégi sérülés semmiképpen nem használt, alig bírtam
tartani a kormányt a futam felétől. További regenerációra van szükség, talán
egyszer még rendesen működni fog a kezem.
 |
| Nem a Crescent fáradt el már megint... |
A 15 km-es távot 49:03 alatt tudtam magam mögött, egy 6.
helyet sikerült elcsípni ezzel, de ha egy picit több marad bennem a végére,
akkor 6 mp-el előttem beérő 4. helyezettet is elkaphattam volna, bár a második
hely is csak 1 percre volt… 193-as max
és 184-es átlag pulzussal tekertem végig, 278 méter szintet kellett
teljesíteni.
 |
| Az eredmény |
Tanulság, hogy a sport nem a HA és a VOLNA szavakból építkezik.
 |
| Nekem miért nincs ilyen frissítésem? Lenne értelme sietni... |
