 |
| A versenyközpont |
Az egész tavaly szeptember végén kezdődött.
 |
| A legrövidebb táv két utolsója, féltávnál |
Bockstensturen, Svédország egyik legnagyobb és legrégebbi
maraton versenye, ahol 3 távon lehet küzdeni. 30, 50 és 100 km. Az egyetlen
olyan verseny az országban, ahol tenger, fenyő és lombhullató erdő, és a
világörökség részét képező látványosság is szerepel a pálya útvonalán.
 |
| Az 50 km-es verseny 20 km-t követően |
A 30 km-es táv egy egyszerű, bárki által, akármilyen
biciklivel teljesíthető nyomvonalon halad, verseny kategória egedül 13-14 éves
korosztályban van. A nagyobbaknak csak egy hobbi verseny, ami értékelés
nélküli, csak időmérés van.
 |
| Ez már a sűrűje (32 km után) |
50 km-es távot eddig két alkalommal tekertem, először
2007-ben, ez volt az első maratonom, amiről
itt találsz néhány képet.
Másodjára pedig 2013-ban, amikor mindenképpen versenyezni akartam, de a hosszú
távra nem voltam felkészülve, így maradt ez a sprint. Itt már néhány helyen
megjelenik a MTB jelleg is, verseny kategória csak 15-16 éves korosztályban
van, a többiek csak az óra ellen küzdenek díjazás nélkül.
 |
| A hősök egyike |
A hosszú táv. Svédországban ez a leghosszabb pálya, ami
ismét 100 km-t ölel fel. Itt megvannak a verseny kategóriák mind női és férfi
oldalon is, junior, elit, 30, 40 és 50 éves korosztály, illetve természetesen
az amatőrök is összemérhetik erejüket és tudásukat egymással, de ők nem díjért
mennek, csak a becsületért. Mindenki emlékérmet kap, akárcsak a másik két
távon. Az első 100 hosszútávon célba érkező arany, a 101-300. hely közöttiek
ezüst, a többiek pedig bronz éremmel térhetnek haza.
 |
| Sokan már itt fék nélkül voltak, pedig még 70 km vissza van |
A legizgalmasabb részt tartalmazó Åkulla-i természetvédelmi terület 50
négyzetkilométeren elterülő bükkös, ami
egész évben várja a sportolásra, kikapcsolódásra vágyókat, kirándulókat.
 |
| Ez az egy kép jellemzi az egész napot :D |
15 km-en keresztül kanyarog a pálya ezen a területen. Na ez a 15 km lett
teljesen átszabva. Mikor a második energiadepót elhagyjuk, még mindig a
bükkösben tekerünk, de már kifele indulunk belőle. Itt van még pár izgalmas
szakasz és a hegyi hajrá is ezen a részen következik. Szerencsére nem mindenbe
szóltak bele a környezetvédők, így volt módunk egy kis változtatásra, ami egy
izgalmas új ösvénnyel gazdagította az élmények sorát. A következő depóba érve
már túl vagyunk a táv felén és a nehezén is. Innentől új kihívás elé néz a
mezőny, mégpedig az uralkodó nyugati szelet kell leküzdeni. Elég egyszerű
nyomon halad a verseny itt már, de ha bejön az eső, akkor az megadja a
pikantériáját a dolognak.
 |
| A hosszú táv győztese megkapja a babérkoszorút |
Meg is érkezünk Grimeton-ba, ami a világörökség része, és
arról híres, hogy innen küldtek először rádiójelet az USA-ba. A tornyok New
York irányába állnak, hosszúhullámú jel sugárzására alkalmas. Aki többet
szeretne tudni róla,
az alábbi linken megtekinthet róla egy kisfilmet.
 |
| 5 km van már csak vissza az extra frissítő után |
Már bőven a hazafelé vezető úton halad a mezőny, túl a
dombokon. Egy kis meglepetés vár azonban még mindenkire, és ez az összes
kategóriát érinti. 8 km van vissza az utolsó frissítőt követően, mikor az
egyenes helyett úgy gondoltuk hogy jobb lenne kideríteni azt, hogy ki tud
biciklizni. Épp ennek az érdekében a klub XC pályájára tereltük a mezőnyt. Ez
eléggé megkeverte az eredményeket, ha nem is az élmezőnyben, de a hátsóbb traktusban
mindenképpen. Egy meglepetés depót is beiktattunk az elcsigázott, fáradt
bringásoknak, ahol minden földi jóval szolgált a klub. Sonkatekercs, chips,
sajt kockák, kávé, kóla, sütemény, sör, minden amire csak vágyhat egy megfáradt
versenyző. Innen már csak a városi kis erdőkön és réteken kellett végig
tekerni, hogy az utolsó 5 km-t teljesítsék.
Mikor az utolsó dombra felérsz, eléd tárul a tenger, innen
szépen legurulsz és a régi vasút nyomvonalán tekersz be a célig, amit a vár
melletti vizesárok felett épített hídon érsz el.
 |
| Pillanatkép az XC szekcióról... |
 |
| 4,5 km és egy széles mosoly, a Női Master győztesétől |
 |
| Volt aki itt már nem élvezte |
 |
| ...4 km |
 |
Ő felelős azért, hogy ez az egész elkezdődött immár
lassan 20 éve |
Szóval, az idei évben megkaptam a pálya-főnök szerepet, ami
azt jelentette, hogy a verseny napján dolgozó embereket kellett valahogy
összetartani. Nagyságrendileg 470 fő
volt kint a depókban, kereszteződésekben, kísérő motorokon és felügyelték az
esemény zavartalanságát. Egy dologba nem volt csak beleszólásom, mégpedig az
időjárásba. A pálya egészen péntek estig jó állapotban volt, aztán éjjel heves
záporok áztatták fel, nem kicsit…
 |
| A híd, ami megszabadít a "szenvedéstől" :D |
 |
| 100 méterrel a vége előtt már mindenki boldog |
 |
| Utolsó dagonya a vár mellett |
Szombaton 9 órakor kezdtem meg a munkát, sokan már reggel
7-kor ott voltak, hogy kiosszák a rajtszámokat, fogadják az utónevezéseket…
Nekem a rajtnál volt feladatom, mivel a mezőny nagy részét ismerem, így a
sasszem szerepét játszottam, és segítettem a karámokba való beengedésben.
Megvolt ugyan a rajtlista, de mindig vannak, akik szeretnének kicsit előrébb
állni a rajtnál. Mindenki nagyon meglepődött hogy a szalag külső felén állok.
Aztán bennem is elkezdett mocorogni, hogy hiszen eddig minden évben ott voltam
az indulók között, most pedig kívülről szemlélem az eseményeket.
 |
| 100 km után... |
11 órakor rajtolt el a mezőny, 6 és fél percen keresztül
vonultak a bringások előtt az első kanyart követően. Minden rendben zajlott,
azt leszámítva, hogy 10 órakor leszakadt az ég és 1 perc alatt bőrig áztam.
Azzal, hogy a rajt területről elfogytak, nem ért véget a munka. A legkisebb,
0-6 éves korosztály mini versenye kezdődött pár percen belül a
versenyközpontban, én pedig nyakamba vettem a pályát miután szárazra cseréltem
az öltözékem. Végigjártam a főbb pontokat, és mind a versenyzők, mint a
posztokon segítő emberkék elégedettségével találkoztam.
 |
| Volt sor a bringamosónál |
A versenytáv 30. km-étől már kevésbé voltak vidámak, már nem
lehetett megismerni szinte senkit, és az åkullai sár sem könnyítette meg a
mezőny dolgát. Soha nem láttam még az utolsókat. Ők ráérnek, kényelmesen
eszegetnek a depókban, majd fotózkodnak, pihennek kicsit és 10-15 perccel
később indulnak tovább. Nem is értem. :)
 |
| A 2 abszolút utolsó, akik 19:30-kor, 8,5 óra után értek célba |
A 4. időmérő pontnál Grimetonnál 15 perccel később érkezett
az első bringás, mint arra számítottunk. A célban pedig épp 30 perccel később
ért be, mint tavaly. A 30 perc viszont nem az extra 5 km-nek köszönhető, ez
egészen biztos.
 |
| t -40 perc |
Bárkivel beszéltem célba érkezés után, mindenki nagyon
elégedett volt, örült annak hogy megcsinálta és mindenki a legnehezebb
Bockstensturen-nek tartja az eddigi 19-ből. Jövőre jubileumi 20. verseny,
mindenkit szeretettel várunk.
 |
| 2 perc a rajtig... |
 |
| ... sorakoznak az idei hősök... |
 |
| ... mind az 1440-en |
Az utolsó két bringás, aki a depók lezárása ellenére befejezte a
versenyt, jóval a szintidőn túl, este 19:30-kor gurultak be a célterületre, ami
addigra már el volt bontva. Hihetetlenül boldogok voltak viszont, mivel
megkapták az érmeiket és ígérték, hogy jövőre is jönnek. Két komolyabb sérülés volt „csak”, egy nyaki
és egy térd. Utóbbi igazán csúnya, a srác térdkalácsa 10 darabra tört, miután
rátérdelt egy sziklára.
 |
| Felvezetés megbeszélése |
Ekkor még mindig nem volt vége a napnak, minél több mindent
szerettünk volna elpakolni, és bizony fél 10 elmúlott, mikor elhagytuk a
versenyközpontot. Elégedett vagyok, minden felmerülő problémát sikerült
megoldanom, úgy érzem hogy igazán jó munkát végeztünk.
 |
| Az időmérő szőnyeg védelme... :) |
2016 szeptemberének első hétvégéjén kerül megrendezésre a 20. felvonás. Mindenkit szeretettel várunk, aki szereti a kihívást. Írj rám nyugodtan, ha szeretnél jönni.
Kedvcsinálónak pedig az idei versenyről egy videó: ITT
 |
| Jövőre találkozunk |
