2012. augusztus 30., csütörtök

Borås CA MTB Race 2012

Fél 8-kor indultunk ma is, fáradt voltam, végig aludtam szinte az egész utat.
Mára ő is elfáradt...

Reggel még csúszós volt a pálya, a lejtők már kellően kijárva, a kanyarok szétfékezve. Ahhoz képest, amit 2 évvel ezelőtt teljesítettem versenyt, a jelenlegi pálya 100-szor keményebb, technikásabb.
Rajt előtti bemelegítés

Bemelegítésnek a focipálya hosszú fehér vonala mellett kellett végig menni, majd egy 18%-os, 90°-os kanyarokkal tűzdelt köves emelkedőt kellett teljesíteni, aminek a tetejéhez érve már indulhattunk is meg lefelé, a hasonlóan meredek, csúszós rész, ahol bizony az ülés mögé kellett ülni.
Az egyik meredek emelkedő

A 18%-os lejtő élvezete
Ezt egy kavicsos gyalog ösvény követte, majd egy kis tó partján mentünk végig és a széles füves részen indultunk meg a hegy irányába. Egy kb 1 km hosszú mászás következett, apró lejtmenetekkel megszakítva, ami végig koncentrációt igényelt, mivel kismillió, különböző méretű és alakú szikla állt ki a földből. Innen egy kicsit lankásabban induló, de végül 18%-os lejtőn értünk be egy balos hajtűkanyarba, amiről visszamentünk egy 3-400 méter hosszú emelkedőn, aminek a tetején újabb visszafordítást követően egy meredek, gyökérrel teli lejtőhöz értem, aminek az alján egy magas letörés következett, majd át egy mohás fahídon, ahonnan a szánkózó domb hátsó oldalára vezetett egy 20%-os gyökeres emelkedő.

Onnan egy hasonló lejtőn gurulhattam le, majd két jobbost követően a pálya legmeredekebb - általuk csak szánkózó dombnak nevezett - 27%-kal induló, 34%-ban végződő domb következett. Ennek a tetején ismét fordulás és indulás lefelé egy gyökeres 18%-os lejtőn, ami a felénél egy 90°-os kanyarral várt. Innen már csak 100-150 méter lehetett vissza a "startkör" kezdetéig, enyhe kavicsos emelkedő, majd egy köves bal ív lefelé...
Felvezet kört követően

A start fél órával el volt csúsztatva, így ma is 11:38-kor indultunk. 4 kört kellett teljesíteni. A rajtnál Benny, Johny és én alkottuk az első hármat, de Johny mellett elmentem a focipályánál, Benny hátsó kereke pedig közvetlen előttem volt. Egy Skövde-i kollega előzött meg nagy vehemenciával, de nem bírta sokáig, így tudtam visszatapadni Bennyre.
Első mászás végén

A szánkódomb tetején ismét a sarkában voltam, a 2. kör első dombján pár méter volt csak a lemaradásom, az is abból adódott, hogy a bal kanyarban a hajtókarom leakadt a kőre és le kellett lépnem... Ebben a körben sikerült neki elmennie picit, mert egy előzésnél rosszul jött ki a lépés.
Amikor még jó pozícióm volt
 A 3. körben megjelent mögöttem Olof, aki tegnap is megelőzött, de nem sikerült elég közel kerülnie, ráadásul a szánkódombot nem bírta és tolnia kellett. A 2. és 3. körben kistányéron tekertem ki a dombot, hogy egy kis erőt spóroljak.
Szánkózó domb, 34%
Fotó: Jahn Ekman

Mikor a körözéshez értem, a bírók kiintettek, mintha már az utolsó körömről tértem volna vissza. Zászlóval a kezükben, az út közepén, így egy kis extra kanyarral tudtam csak visszajutni a pályára. Időt, koncentrációt és lendületet vesztve ezzel. Mikor a füves területre kiértünk, Olof megelőzött, de nem is bántam, így volt aki húzzon. Végig szépen tartani tudtam, de nem sokkal a 2 utolsó mászás előtt egy lekörözés nagyon rosszul jött ki és leszakadtam. Próbáltam mindent beleadni, hogy ne legyen túl nagy a különbség, a domb tetején már csak 2-3 piros nyíl fogadott, és egy újabb kollega, aki nem tudom honnan került oda, de ott feküdt. Neki is elmentem, Olof-ot már nem értem utol, és a célban 2 mp-el mögötte értem be.
NEM ADOM!!!

A dán srác ellen – aki a dombon feküdt - egy nagy sprintet vívtunk, ahol ismét alul maradtam. Nem sokon múlott, nem volt fél keréknyi sem a diferencia kettőnk között, de ez is elégnek bizonyult ahhoz, hogy dobogóra állhassak.
Négyen a 3 helyen (fontos pontokkal a zsebemben)

Rögtön célba érkezés után mentem is a 2 bíróhoz, akik ki tereltek a pályáról a verseny alatt, és felháborodásomnak hangot adva megköszöntem nekik, hogy elvettek tőlem rengeteg bajnoki pontot. Ők persze felháborodva szóltak vissza, hogy nyugodtan adjak be fellebbezést, ami x pénzembe fog kerülni. Kedvesen  közöltem velük, hogy nagyon szívesen költök arra, hogy az ilyen fafejeket eltűntessem a versenyekről.
Legalább 1 percre a kezembe vehettem

A főbírónak elmeséltem az esetet, egy megosztott 3. helyet adott meg, de utólag belegondolva a dán fiúnak még 1 köre lett volna…
Szent a béke, de azért a pontokról lemondhatsz a nevemre...

A 16,8 km-es távot 1:03:04 alatt teljesítettem, 37,1 km/óra max sebességet elérve a pályán. A motor, átlag 181-es fordulaton üzemelt, 193-as max pulzussal. Ezen rövid idő alatt 727 kcal-t sikerült elégetni, és 491 méter szintet küzdöttem le.

2012. augusztus 28., kedd

Ymerracet 2012

Eljutottunk hát eddig is. Idén egy újabb dupla hétvégéhez értünk, ami a Lida Loop után ismét edzés nélkül várt rám. Örültem, hogy a maratont követően még tudtam mozogni, nem hogy még eddzek is. Ráadásul tudtam, hogy most már csak 2 versenyt kell teljesítenem, mielőtt szabadságra megyek…
Jó kilátásokkal indultunk neki...

Borås adott helyet a hétvégi mérkőzéseknek, szombaton Ymer pályáján tekertünk, ami a sí stadion körül lett kijelölve.
Hogy az a kavics hogy tudott oda beszorulni?
 Fél 8-kor indultunk Varbergből, és bár a meteorológia rossz időt mutatott egész hétvégére, szerencsénkre egy kis csepergő esővel megúsztuk útközben, a parkolóba érve sötét felhők fenyegettek minket, de végül nem szakadt le az ég.

A pálya nagyon technikás, dagonya, helyenként mély sár, rengeteg gyökér, szikla.
A "sárdomb"
Már az első erdei szakasz is tréfás volt, majd a gyerekek által is teljesített részről áttértünk egy fokkal erősebb terepre. Egyre több gyökér és egyre meredekebb emelkedők, lejtők. Sok új rész volt a pályában, de menet közben azért ráismertem a 2 évvel ezelőtt teljesített nyomvonalra. 
Ezt az emelkedőt hagytam ki edzésen
Ez egy kellemes triple track :)















Meredek? Ne viccelj!





Sajnos edzésen kihagytam egy emelkedőt, aminek később fontos szerepe lesz még, de ezt leszámítva végig tekertem a pályán. Miután kiértünk a stadionba, megszűnt az extrém technikás része a pályának, innen a szívós, füves emelkedők domináltak. A legjobb domb is ezen a részen volt, egy kevés lendülettel kezdhető, sáros, meredek emelkedő, ami ugyan közép tányéron teljesíthető volt, de nagyon kellett vigyázni, mert könnyen elkapart még a sárgumi is. Innentől kicsit síkabb, több nyomos szakaszon kellett átküzdeni magunkat, ami viszont a legsárosabb része volt a pályának. Innen már csak egy nagyobb letörés volt vissza a pályából, majd lent a lapban egy füves rész, ami igazi mocsárrá vált az éjszakai esőt követően.


Eljött a beszólítás a mi kategóriánknak is, és szokás szerint fáztam. Mindenki teljes, rövid szerelésben vágott neki a versenynek, én pedig alul-felül hosszú ruhában voltam. 2 perccel a rajt előtt rájöttem, hogy melegem van. Ránéztem az órára és úgy döntöttem, hogy még van időm rá, hogy megszabaduljak a kar- és lábmelegítőktől. Mire végeztem, 20 mp volt vissza a rajtig.
Itt már a sík részen haladva

Másodiknak rajtoltam, de a belső íven egy nagy vas volt, ami miatt fék és 3. pozícióban jutottam be az erdőbe. Hamarosan elment mellettem a Henrik, de szerencsére az első meredekebb emelkedőn vissza tudtam előzni, viszont mire utolértem a másodikat, addigra a Benny már elég nagy előnyt szedett össze, ráadásul a meredek emelkedőn – amit kihagytam az edzésen - belső íven nem lehetett felmenni, én pedig megpróbáltam. Tolás lett a vége, ami alatt Benny egérutat nyert. Később már nem is nagyon láttam, csak azt hallottam, hogy a hátsó kerekemen van valaki, de jól sikerült védekezni. Második körtől már nem követtem el hibát, az utolsóban sem, viszont egy sporttárs megelőzött a kör felénél. Nem sikerült felvenni a ritmust. Elment, és pár mp-el előttem ért célba. A teljesítendő 15 km-t 50:11 alatt sikerült teljesíteni, 1 perc 39 mp-el a győztes mögött. Nagy száguldozásra nem volt lehetőség, 38,4 km/órás max sebességet értem el. 356 méter szint volt a pályában, 184-es átlag pulzusomat a 191-es legsebesebb szívverés fokozta.
Terep frizbi "kosár"

A végjáték
Így is dobogón sikerült végezni, de Benny mögött 2 hellyel, ami sok pont mínuszt jelentett. Sebaj, holnap új nap, új verseny, új pálya.

2012. augusztus 26., vasárnap

Lida loop 2012

A térdsérülésem miatt, számomra elég későn kezdődött a maraton szezon ebben az évben. Igaz, csak 1 versenyt hagytam ki, ami ráadásul időjárási lutri is, hiszen Skövde-ben versenyeztem én már hóesésben is május közepén.

Meghatározó kép a versenyről (bal oldalon jövök,
tisztán kivehetően (írj, ha látsz))

Lida Loop, az egyetlen Stockholmban rendezett maraton verseny, amit ráadásul a pálya technikás mivolta és a helyszín miatt már az első alkalommal szívembe zártam. Idén 5. alkalommal készültem teljesíteni a 65 km-es pályát, ami egy szlalom domb megmászásával kezdődik, majd gyors, sífutóknak kikövezett utakon halad, és kb 15 km után Tumba repterének aszfaltcsíkján száguld végig a mezőny. Innen már csak 10 km van vissza az első „körből”, ami az eddigi néhány száz méteres singel trackek helyett, egy elég komoly, kb 2.5 km hosszú triál pályával visz vissza a versenyközpontba, ahol a közönség örömére a rajtot követően még 3 alkalommal tűnnek fel a kerekesek. A 2. frissítőállomás után folytatódik a technikás sziklamászás, és a fotósok kedvenc helye is itt található, a „gödörnek” csúfolt lyuk, amiben az idei esős időjárásnak köszönhetően közel fél méteres mélységben állt a sár.
A gödör számtalan áldozatából ketten szikronúsznak
a sárban :)

Innen még egy kevés, nehézségeket okozó szakasz következett, majd visszaállt a maratonok rendje, és a gyors kavicsos szakaszokat, rövidebb singel track-ek váltották. Részemről, sokkal jobb volt az ügyességet kívánó szakaszokon tekerni, mint a végsebességre kiélezett, unalmas egyenesekben, ahol mindig elkövetem azt a hibát, hogy elkezdem a tájat figyelni. Idén sikerült új részeket is tenni a pályába, meredek, keskeny, füves emelkedők, és még egy új kőbányán is keresztül vezetett a nyomvonal. Már csak 2 km volt vissza a második körből, a terep megindult erőteljesen fölfelé, ugyanis a 2. kört a rajtnál említett sídombról való leszáguldással zártuk. Itt volt a 4. frissítő állomás, és már folytattam is az utat, a következő köves dagonyába, aminek a végén a helyszínre vezető utat kereszteztük és megindultunk a tókerülésre. Az utolsó 22 km-es szakasz technikamentes, nagyon gyors rész, a végén a rajtig való felkapaszkodás egy közel 1 km hosszú szerpentinen…  
Jajj de előre szaladtam.
Így kezdődött az idei verseny

Egy kedves klubtárs ajánlotta fel, hogy menjek velük, lakhatok ott, ahol ők. Mindenképpen megéri egy 500 km-re lévő versenyre csoportosan utazni, főleg hogyha a szállást is olcsóbban meg lehet úszni, mint az először felröppent ötlet alapján a 800 koronás szállodai szoba…

Linköping - SAAB repülőgép gyár
Egész úton szakadt az eső, azonban mire a fővárosba értünk, még a Nap is kisütött. 
Mesés svéd nyár
Vendéglátóink egy hatalmas adag lasagne-val készültek a fáradt utazóknak. „Vacsora” közben pedig folyamatosan faggatták a két versenyzőt, hogy miről is szól ez a sport. Aztán elvittek minket egy kis városnézésre. Talán a Váci utcához tudnám hasonlítani a helyet, ahol a lakás volt. 200 métert kellett sétálni, hogy integethessek a királynak. Meg is néztük a palotát, sok kép készült, aztán kezdtem kicsit fáradtnak érezni magamat, ami nem megszokott teljes világosságban. Kiderült, hogy 11 óra körül jár az idő. 
Ahol még a király is gyalog jár... A palota

Az egyik parkban Gamla stan közelében
Bőséges reggelit követően, 10 előtt nem sokkal értünk ki a pályára, utónevezés, 75-ös rajtszámot kaptam.
Oda megyünk mi :P
Picit ideges voltam, nem tudtam mire lesz elég a térdem és az edzettségi szintem. Az időjárás is kiismerhetetlen volt, de aztán hamar kiderült, hogy hogyan is öltözzek.
Meggyőző készülődés
Bemelegítésként egyszer feltekertem a dombra, konstatáltam is, hogy semmivel nem lett laposabb, rövidebb, sőt az esőnek köszönhetően iszonyúan szívta az energiát. Hamarosan rövidebb ruhára cseréltem az öltözékemet, aztán beálltam a karámba. 2. karám, kb legvége… Kicsit elkéstem. Markus megkapta az XX-Force kulacsot, aztán a dobpergésre megjelent a műrepülő pilóta pici egymotoros gépével, lerajzolta nekünk a levegőbe a pályát és 11:00-kor el is szabadult a pokol.
Rajt
Jó rajtot követően, rossz nyomválasztás a domb tetején, amivel sok helyet visszaestem, de a helyezkedés csak ezután indult igazán, a gyors kavicsos utakon. 7 km-ig első voltam a klubból, aztán szép lassan elmentek azok, akikről eddig is tudtam, hogy gyorsabbak nálam. Rolf, majd Åsa is megelőzött. Furán éreztem magam, aztán rájöttem mi is a probléma. Beszorult a levegő az elején valami kis eldugott „tüdőcsücsökbe”, 15 km-ig rossz volt. Gyorsan ment az első kör, az első singel track-ek is. Az edzés hiánya észrevehető volt sajnos. A sziklákon semmi tapadásom nem volt, úgy éreztem, mintha szögesgumi nélkül tekernék a jégen. Minden irányba csúszkált a két kerék, sokszor az volt az érzésem, hogy defektet kaptam a hátsó kerékre. 
Kb az első 150 versenyző tekeri ki a sípályát

Második "kör" is jól indult, szerencsére elkerült a műszaki probléma és teljesítve a 23 km-t, a 4. energia állomáson megkaptam Markustól az XX- Force kulacsomat, ami sokat ért, főleg annak köszönhetően, hogy az eddigi távon mindig idejében táplálkoztam, ami valljuk be, nem jellemző rám. Az energiadepó előtt, Åsa a vállán vitte a biciklit, én tartottam egyenletesen a tempót, aztán a 3. kör elején még nagyobb sár volt, utána végig egyedül mentem a kavicsos úton, felzárkózás nem ment a gyors részen, és elkezdett fájni a térdem. 

Egy film a pályáról, ahol 45:55-től végig a srác előtt megyek.

Utolsó 10 km szenvedés volt, iszonyú fájdalmakkal küzdöttem, így egyre nagyobb terhelést kapott a jobb lábam, amire idő előtti kimerültséggel válaszolt. Vissza kellett vennem a tempóból, aminek köszönhetően utolért egy gyorsvonat, ahova be tudtam állni. Innentől behúztak az utolsó dombig, ahol a közönségtől kapott energiával támadásba lendültem és 3-4 kerekest is megelőztem a célig.
A jól megérdemelt ebéd

2:55:33 alatt értem célba a 64,51 km-es távon, amivel elégedett vagyok, a 2 évvel ezelőtti időmnél csak 2 perccel voltam lassabb, ami a pálya állapotát figyelembe véve – akkor porszáraz volt végig – jó eredmény a részemről. 43. helyen zártam az elit mezőnyben, 47,4 km/órás maximum sebességet értem el. 192-es max és 174-es átlagpulzusom volt, miközben 884 méter szinten „rágtam keresztül” magamat.
Pici Gary-m is elfáradt

Jövő hétvégén még 2 XCO futam vár egymás után, aztán 1 hét pihenő, a következő maratont megelőzően.
Poén, hogy itt laktunk e fölött :)