Ymerracet 2012

Eljutottunk hát eddig is. Idén egy újabb dupla hétvégéhez értünk, ami a Lida Loop után ismét edzés nélkül várt rám. Örültem, hogy a maratont követően még tudtam mozogni, nem hogy még eddzek is. Ráadásul tudtam, hogy most már csak 2 versenyt kell teljesítenem, mielőtt szabadságra megyek…

Jó kilátásokkal indultunk neki...

Borås adott helyet a hétvégi mérkőzéseknek, szombaton Ymer pályáján tekertünk, ami a sí stadion körül lett kijelölve.

Hogy az a kavics hogy tudott oda beszorulni?

 Fél 8-kor indultunk Varbergből, és bár a meteorológia rossz időt mutatott egész hétvégére, szerencsénkre egy kis csepergő esővel megúsztuk útközben, a parkolóba érve sötét felhők fenyegettek minket, de végül nem szakadt le az ég.

A pálya nagyon technikás, dagonya, helyenként mély sár, rengeteg gyökér, szikla.

A "sárdomb"

Már az első erdei szakasz is tréfás volt, majd a gyerekek által is teljesített részről áttértünk egy fokkal erősebb terepre. Egyre több gyökér és egyre meredekebb emelkedők, lejtők. Sok új rész volt a pályában, de menet közben azért ráismertem a 2 évvel ezelőtt teljesített nyomvonalra. 

Ezt az emelkedőt hagytam ki edzésen

Ez egy kellemes triple track :)

Meredek? Ne viccelj!

Sajnos edzésen kihagytam egy emelkedőt, aminek később fontos szerepe lesz még, de ezt leszámítva végig tekertem a pályán. Miután kiértünk a stadionba, megszűnt az extrém technikás része a pályának, innen a szívós, füves emelkedők domináltak. A legjobb domb is ezen a részen volt, egy kevés lendülettel kezdhető, sáros, meredek emelkedő, ami ugyan közép tányéron teljesíthető volt, de nagyon kellett vigyázni, mert könnyen elkapart még a sárgumi is. Innentől kicsit síkabb, több nyomos szakaszon kellett átküzdeni magunkat, ami viszont a legsárosabb része volt a pályának. Innen már csak egy nagyobb letörés volt vissza a pályából, majd lent a lapban egy füves rész, ami igazi mocsárrá vált az éjszakai esőt követően.

Eljött a beszólítás a mi kategóriánknak is, és szokás szerint fáztam. Mindenki teljes, rövid szerelésben vágott neki a versenynek, én pedig alul-felül hosszú ruhában voltam. 2 perccel a rajt előtt rájöttem, hogy melegem van. Ránéztem az órára és úgy döntöttem, hogy még van időm rá, hogy megszabaduljak a kar- és lábmelegítőktől. Mire végeztem, 20 mp volt vissza a rajtig.

Itt már a sík részen haladva

Másodiknak rajtoltam, de a belső íven egy nagy vas volt, ami miatt fék és 3. pozícióban jutottam be az erdőbe. Hamarosan elment mellettem a Henrik, de szerencsére az első meredekebb emelkedőn vissza tudtam előzni, viszont mire utolértem a másodikat, addigra a Benny már elég nagy előnyt szedett össze, ráadásul a meredek emelkedőn – amit kihagytam az edzésen - belső íven nem lehetett felmenni, én pedig megpróbáltam. Tolás lett a vége, ami alatt Benny egérutat nyert. Később már nem is nagyon láttam, csak azt hallottam, hogy a hátsó kerekemen van valaki, de jól sikerült védekezni. Második körtől már nem követtem el hibát, az utolsóban sem, viszont egy sporttárs megelőzött a kör felénél. Nem sikerült felvenni a ritmust. Elment, és pár mp-el előttem ért célba. A teljesítendő 15 km-t 50:11 alatt sikerült teljesíteni, 1 perc 39 mp-el a győztes mögött. Nagy száguldozásra nem volt lehetőség, 38,4 km/órás max sebességet értem el. 356 méter szint volt a pályában, 184-es átlag pulzusomat a 191-es legsebesebb szívverés fokozta.

Terep frizbi "kosár"

A végjáték

Így is dobogón sikerült végezni, de Benny mögött 2 hellyel, ami sok pont mínuszt jelentett. Sebaj, holnap új nap, új verseny, új pálya.