A térdsérülésem miatt, számomra elég későn kezdődött a maraton szezon ebben az évben. Igaz, csak 1 versenyt hagytam ki, ami ráadásul időjárási lutri is, hiszen Skövde-ben versenyeztem én már hóesésben is május közepén.
 | |
| Meghatározó kép a versenyről (bal oldalon jövök, tisztán kivehetően (írj, ha látsz)) |
Lida Loop, az egyetlen Stockholmban rendezett maraton verseny, amit ráadásul a pálya technikás mivolta és a helyszín miatt már az első alkalommal szívembe zártam. Idén 5. alkalommal készültem teljesíteni a 65 km-es pályát, ami egy szlalom domb megmászásával kezdődik, majd gyors, sífutóknak kikövezett utakon halad, és kb 15 km után Tumba repterének aszfaltcsíkján száguld végig a mezőny. Innen már csak 10 km van vissza az első „körből”, ami az eddigi néhány száz méteres singel trackek helyett, egy elég komoly, kb 2.5 km hosszú triál pályával visz vissza a versenyközpontba, ahol a közönség örömére a rajtot követően még 3 alkalommal tűnnek fel a kerekesek. A 2. frissítőállomás után folytatódik a technikás sziklamászás, és a fotósok kedvenc helye is itt található, a „gödörnek” csúfolt lyuk, amiben az idei esős időjárásnak köszönhetően közel fél méteres mélységben állt a sár.
 |
| A gödör számtalan áldozatából ketten szikronúsznak a sárban :) |
Innen még egy kevés, nehézségeket okozó szakasz következett, majd visszaállt a maratonok rendje, és a gyors kavicsos szakaszokat, rövidebb singel track-ek váltották. Részemről, sokkal jobb volt az ügyességet kívánó szakaszokon tekerni, mint a végsebességre kiélezett, unalmas egyenesekben, ahol mindig elkövetem azt a hibát, hogy elkezdem a tájat figyelni. Idén sikerült új részeket is tenni a pályába, meredek, keskeny, füves emelkedők, és még egy új kőbányán is keresztül vezetett a nyomvonal. Már csak 2 km volt vissza a második körből, a terep megindult erőteljesen fölfelé, ugyanis a 2. kört a rajtnál említett sídombról való leszáguldással zártuk. Itt volt a 4. frissítő állomás, és már folytattam is az utat, a következő köves dagonyába, aminek a végén a helyszínre vezető utat kereszteztük és megindultunk a tókerülésre. Az utolsó 22 km-es szakasz technikamentes, nagyon gyors rész, a végén a rajtig való felkapaszkodás egy közel 1 km hosszú szerpentinen…
Jajj de előre szaladtam.  |
| Így kezdődött az idei verseny |
Egy kedves klubtárs ajánlotta fel, hogy menjek velük, lakhatok ott, ahol ők. Mindenképpen megéri egy 500 km-re lévő versenyre csoportosan utazni, főleg hogyha a szállást is olcsóbban meg lehet úszni, mint az először felröppent ötlet alapján a 800 koronás szállodai szoba…
 |
| Linköping - SAAB repülőgép gyár |
Egész úton szakadt az eső, azonban mire a fővárosba értünk, még a Nap is kisütött.
 |
| Mesés svéd nyár |
Vendéglátóink egy hatalmas adag lasagne-val készültek a fáradt utazóknak. „Vacsora” közben pedig folyamatosan faggatták a két versenyzőt, hogy miről is szól ez a sport. Aztán elvittek minket egy kis városnézésre. Talán a Váci utcához tudnám hasonlítani a helyet, ahol a lakás volt. 200 métert kellett sétálni, hogy integethessek a királynak. Meg is néztük a palotát, sok kép készült, aztán kezdtem kicsit fáradtnak érezni magamat, ami nem megszokott teljes világosságban. Kiderült, hogy 11 óra körül jár az idő.
 |
| Ahol még a király is gyalog jár... A palota |
 |
| Az egyik parkban Gamla stan közelében |
 |
| Oda megyünk mi :P |
 |
| Meggyőző készülődés |
Bemelegítésként egyszer feltekertem a dombra, konstatáltam is, hogy semmivel nem lett laposabb, rövidebb, sőt az esőnek köszönhetően iszonyúan szívta az energiát. Hamarosan rövidebb ruhára cseréltem az öltözékemet, aztán beálltam a karámba. 2. karám, kb legvége… Kicsit elkéstem. Markus megkapta az XX-Force kulacsot, aztán a dobpergésre megjelent a műrepülő pilóta pici egymotoros gépével, lerajzolta nekünk a levegőbe a pályát és 11:00-kor el is szabadult a pokol.
 | |
| Rajt |
Jó rajtot követően, rossz nyomválasztás a domb tetején, amivel sok helyet visszaestem, de a helyezkedés csak ezután indult igazán, a gyors kavicsos utakon. 7 km-ig első voltam a klubból, aztán szép lassan elmentek azok, akikről eddig is tudtam, hogy gyorsabbak nálam. Rolf, majd Åsa is megelőzött. Furán éreztem magam, aztán rájöttem mi is a probléma. Beszorult a levegő az elején valami kis eldugott „tüdőcsücsökbe”, 15 km-ig rossz volt. Gyorsan ment az első kör, az első singel track-ek is. Az edzés hiánya észrevehető volt sajnos. A sziklákon semmi tapadásom nem volt, úgy éreztem, mintha szögesgumi nélkül tekernék a jégen. Minden irányba csúszkált a két kerék, sokszor az volt az érzésem, hogy defektet kaptam a hátsó kerékre.
 |
| Kb az első 150 versenyző tekeri ki a sípályát |
Második "kör" is jól indult, szerencsére elkerült a műszaki probléma és teljesítve a 23 km-t, a 4. energia állomáson megkaptam Markustól az XX- Force kulacsomat, ami sokat ért, főleg annak köszönhetően, hogy az eddigi távon mindig idejében táplálkoztam, ami valljuk be, nem jellemző rám. Az energiadepó előtt, Åsa a vállán vitte a biciklit, én tartottam egyenletesen a tempót, aztán a 3. kör elején még nagyobb sár volt, utána végig egyedül mentem a kavicsos úton, felzárkózás nem ment a gyors részen, és elkezdett fájni a térdem.
Utolsó 10 km szenvedés volt, iszonyú fájdalmakkal küzdöttem, így egyre nagyobb terhelést kapott a jobb lábam, amire idő előtti kimerültséggel válaszolt. Vissza kellett vennem a tempóból, aminek köszönhetően utolért egy gyorsvonat, ahova be tudtam állni. Innentől behúztak az utolsó dombig, ahol a közönségtől kapott energiával támadásba lendültem és 3-4 kerekest is megelőztem a célig.
 |
| A jól megérdemelt ebéd |
2:55:33 alatt értem célba a 64,51 km-es távon, amivel elégedett vagyok, a 2 évvel ezelőtti időmnél csak 2 perccel voltam lassabb, ami a pálya állapotát figyelembe véve – akkor porszáraz volt végig – jó eredmény a részemről. 43. helyen zártam az elit mezőnyben, 47,4 km/órás maximum sebességet értem el. 192-es max és 174-es átlagpulzusom volt, miközben 884 méter szinten „rágtam keresztül” magamat.
 |
| Pici Gary-m is elfáradt |
Jövő hétvégén még 2 XCO futam vár egymás után, aztán 1 hét pihenő, a következő maratont megelőzően.
 |
| Poén, hogy itt laktunk e fölött :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése