Egy hirtelen felindulástól vezérelve, illetve pontosabban nézegettem a Västgöta cupen összetett eredménylistáját egyik este (pénteken) és megdöbbenve láttam, hogy 1 kihagyott verseny után csak a bajnokság 2. helyén állok, 18 pontos lemaradással.
Gondoltam, mese nincs, muszáj tenni ez ellen, beáldozom az éjszakai edzésemet és elmegyek vasárnap Göteborgba.
Így is lett, vasárnap hajnali 10 óra körül telefonáltam a szervezőknek, hogy meddig lehet nevezni. Kiderült, hogy a futamok kezdete előtt 1 órával még időben vagyok. Dél körül el is indultam Mölndal irányába.
Tökéletesen, időben odaértem, és mint a nevezésnél kiderült, a mai nap, sprint verseny, ami annyit jelentett, hogy 1 időmérő kör a 480 méter hosszú „salak” pályán, majd az eredmények alapján 4 fős csoportokba sorsoltak minket, ahol 2 kört kellett ugyanezen a pályán megtenni.
 | |
| A dupla akadály |
Soha nem voltam még ehhez hasonló megmérettetésen, így apró kiváncsiság azért volt bennem. A legnagyobb ellenfelem is ott volt, csak rá kellett figyelnem. Pár bemelegítő kör és a raklapokból épített akadályokon való tempós átjutás gyakorlását követően megkezdődött az időmérés.
Mivel utólag neveztem, magas startszámot kaptam, és majdnem utolsóként mehettem ki az időmérő körömre. A rajtot kicsit elrontottam, a nagy kapkodásban nem sikerült beakasztani a bal lábamat… Utána a dupla ugrató első raklapjának nekivertem a hátsó kereket, de szerencsére defekt nélkül megúsztam az esetet. Mint később kiderült, a köröm 49,6 mp-ig tartott.
Ezzel az Open kategóriában, a legnagyobb ellenfelemmel holtversenyben az 5. lettem, Senior osztályban pedig 1., vele együtt.
Itt kezdett izgalmassá válni a dolog, kieséses versennyel folytatódott a nap. 4 fő indult egyszerre, ebből a 2 legjobb jutott tovább. Az én futamomban csak ketten voltunk, tehát nem volt szükség a sietségre…
Markus mégis meghúzta, mentem vele. Aztán mikor visszaértünk a körváltáshoz, az ominózus magas akadálynál hiba csúszott a mutatványba. Markus elém vágott, fékeznem kellett, és hiába emeltem a biciklit a megszokott mértékben, kevés volt a lendület és a hátsó kerekem beleakadt a raklap sarkába és emiatt katapultként vágódott fel a bicikli hátulja, én átfordultam, egy rendes szaltót bemutatva, a hátamon, a bicikli alatt landoltam, miután átrepültem a kormányon. A sisakomról pattant tovább a bringa, és egy 20 méterre lévő villanyoszlop állította meg. Mindenki azt hitte, hogy ott maradok, így vastapssal adták tudtomra, mennyire örülnek, hogy felálltam.
Folytattam a futamot.
Továbbjutottam a ¼ döntőbe. Nyalogattam a sebeimet a rajtig, aztán hiba nélkül, fájó testtel abszolváltam a 2 kört. Sajnos nem jutottam tovább, 3. lettem. Sebaj, nem volt fontos a pontverseny szempontjából. Megvártam az eredményhirdetést, az orvossal kitisztíttattam a sebeimet és haza autóztam.
A 2. nap, azaz a hétfői verseny már érdekesebb volt, ugyanis reggel 4 óra munka után mentem fel Göteborgba. Rajtszám átvétel után drukkoltam a klubtársaimnak, aztán mentem egy kört a pályán. Meglepődtem hirtelen. Sokkal technikásabb, mint számítottam rá, és az éjszakai eső sem könnyíti a laza talajú pályán való haladást.
 | |
| Az első meredek lefele 1 |
Reményekkel telve, fájó vállal álltam rajthoz az utolsó pillanatban, mivel a klubból az egyik kisgyerek (6 éves) elvitte a biciklimet egy körre…
 | |
| A meredek lefele más stílusban |
 | |
| ...és a harmadik stílus |
Tehát beálltam a rajthoz és 20 mp múlva már indultunk is. Nem volt célom az elején haladni, ráadásul volt egy srác, aki hazai pályán ment, nem lehetett tartani vele a lépést, így összeálltunk négyen. Már az első körben beálltam a 3. helyre, de meguntam a legkeményebb lefelén a „tökölést” és a kis vonatunk elejére álltam. Szerencsére nem kellett sokáig egyedül mennem, mert a másik kategória tagjait utolértem…
 | |
| Egyszerű lefelék is voltak :) |
A pálya első fele 180°-os kanyarokkal tarkított, folyamatosan fel-le, kigyorsít, majdnem megállásig fékez, majd ismét gyorsít… Nagyon pörgős, élvezetes rész volt.
Majd egy hosszabb összekötő szakasszal vezettek át minket a pálya még technikásabb és még jobban erőt próbáló részére, ahol meredek, sziklás emelkedők és iszonyúan sodrós, oldalazós kanyarokkal tűzdelt lejtők követték egymást.
Folyamatosan előzgettük egymást, majd hárman maradtunk, meglógtunk az üldözőktől, de továbbra is csak az volt a fontos, hogy ne engedjem el Jonast. Amikor ő megindult, mennem kellett nekem is. A második körben is, a gyors részt követően előre álltam, egy enyhe kis könyöklés-fejelés társaságában, és sikerült 25-30 mp-es előnyt összehoznom, de a nagy sietségben elcsúsztam az egyik jobb kanyarban, majd nem sokkal később Jonas meg is érkezett. Mikor a következő erdőbe értünk, a domb alján ismét vissza vettem a pozíciómat, de megint nagy volt a sietség és nekicsúsztam egy fának, aminek következtében 2 helyet is vesztettem. Sebaj, még a táv fele vissza volt.
A 3. kör döntőnek bizonyult. Az eleje simán ment, ragadtam a Jonas hátsó kerekére, aztán mikor kiértünk az összekötő szakaszra, mentem az élre… A hiba itt jött. A meredek dombon visszaváltásnál leesett a láncom elöl, amivel nagyon sokat vesztettem. Sikerült a technikás részen vissza kapaszkodnom, de nem voltam hajlandó többet támadni. Jonas minden kanyarban és emelkedőnél blokkolt… Nem volt értelme sietni. Idegesítettem.
Utolsó kör is a megszokott sorrendben kezdődött, de mikor az utolsó emelkedőhöz érkeztünk, Jonas ismét rontott, keresztbe állt előttem, de kikerültem és leléptem… Mindent bele kellett adnom az utolsó km-be. Így 3 helyen értem célba, fontos pontokat elkobozva…
A dobogóra már „Eséskirályként” szólítottak, én pedig boldogan hallgattam az új nevemre.
 | |
| A főszponzor ajándéka- Liseberg nyuszi :) |
 |
| SWECUP győztesei - Gratula! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése