Gyors pálya, technika nélküli, de annál dombosabb. Sík nincs, csak fel, vagy le...
Az elit mezőny a horhóban |
Ahogy kiértünk a pálya legmagasabb részére, Jens megelőzött, nem is tudtam válaszolni a lépésére. Két erdei szakasszal később a Benny is megelőzött és ügyesen visszafogott a meredek lejtőn.
Az utolsó, és egyben a leggyorsabb lejtő |
Itt senki nem tudott megközelíteni |
Az utána következő 180°-os jobbost követő emelkedő közepén elakadt a sziklában az első kerék. Itt volt vége. Úgy tűnt. Innentől "nagytányér-kónusz" volt a program. :)
A bal alsó sarokban lévő kövek közé akadt be az első kerék |
Egészen 25 mp-ig sikerült növelni a hátrányom, aztá onnan csak tekertem összeszorított foggal.
A horhó utáni domb |
A pálya utolsó emelkedője |
Sajnos nem futotta többre a mai napon, hiába éreztem jól magamat a pályán, a térdem miatti edzéshiány erősen érződött...
A versenyt a következő számok jellemezték. 3 kör, ami összesen 16,5 km-es távos jelent, körönként 135 méter szintet kellett mászni. 45:28 alatt teljesítettem a távot, 194-es max pulzussal és 181-es átlagpulzussal. A pálya legmeredekebb emelkedője 17%-os volt, a legmeredekebb lejtőzés pedig 15%-os. XCO pálya létére a 44,6 km/órás max sebesség sem olyan rossz eredmény azt hiszem.
... el ne felejtsen valamit, csomót kötött rá :) |
Sebaj, most majd hosszú pihenő vár rám, ráérek edzeni és regenerálódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése