Högaliden Racet 2012

Elérkeztünk 2012 első dupla hétvégéjéhez, ami a keddi versennyel együtt 3 megmérettetést jelent egy héten belül. Sűrűsödik a program. :)

A hétvégi pihenés mindig jót tesz, így nem panaszkodhatok a 4,5 órásra nyúlt alvás miatt. Jó, mikor nem egyedül kell utaznom a versenyekre, de azért az5:45-ös indulás akkor, amikor a rajtom 12:30-kor van, kicsit értelmetlennek tűnik.

Ilyen korán soha nem voltam még jelen sehol

Nem egész 3 óra autózás után meg is érkeztünk a verseny központba, alig pár autó volt még csak a parkolóban.  Ki is mentem a pályára, ami tavaly, a verseny alatt nagyon belopta magát a szívembe. Nem is tudom, hogy mi lehetett az oka, de a pályabejárás alkalmával, iszonyatosan nehéznek tűnt a nyomvonal, ráadásul tele volt olyan ismeretlen résszel, amikre tavalyról nem emlékszem, pedig nem változtattak semmit.

A "bűnös" első szikla

Johny nem volt gyáva...

Ismét egy hosszú, széles rajtegyenesünk volt, ahol jutott hely  a pozíciófogásra a verseny elején,aztán egy kis sikánt követően irány be az erdőbe, egy 90°-os jobb kanyarral, amit egy letöréssel párosítottak. Tavaly itt történt a nagy esésem. 

Innen egy technikás jobbossal folytatódott a pálya, és egy 18%-os hosszú, nyújtott balosban való leereszkedés, amit egy ugarató követett, majd nagy fékezés és derékszögű jobb forduló után folytatódott a süllyedés, és egy rázós féktávval meg is kezdődött az emelkedés, ezt a 30-35 méteres szintet kb 400 méteren vissza is dolgoztuk, miközben 2 db 20%-os, technikás mászást is teljesíteni kellett. Az emelkedő további részén gyökerek és éles kövek nehezítették az előre jutást.

Az első meredek lejtő kezdete Axel előadásában

Egy nyílt részen "jobbra el", 100 méter alatt 20 méteres süllyedés, közel DH körülmények között, aztán nehogy unatkozzak, ismételten 20%-os emelkedő, tele, kereszben elhelyezkedő gyökerekkel, és innen már közel voltunk a gyerekeknek kijelölt nyomhoz, ami egy kis síkot jelentett, igaz elég rázós, mégis pihentető, az eddigi 1,5 km-hez képest.

Kevés sima rész volt a pályán

Az elit mezőnyt is megtréfálta a pálya

Egy kis csiki-csuki után el is értem a frissítő zónát, ami széles, kavicsos emelkedő volt, amiről balra fordult a pálya, be az erdőbe. Itt következett a pálya triálos szakasza, ami közel 1 km-en keresztül tartó alattomos emelkedő, tele nagyobbnál-nagyobb kövekkel. Annyira emlékeztem az előző szezonból, hogy tempósan majd könnyebb lesz átjutni.

Meredek? Az.

A hosszú sziklás emelkedő...

...és a folytatás

Nem sok volt már vissza, egy lejtőzés után 180°-os jobb fordulóval egy nagyon meredek emelkedő következett, amivel fel is értünk a csúcsra, a pálya legmagasabb részére. 

Innen 800 méter hosszú lejtő jött, technikás, és mégis nagyon gyors, amit egy éles balkanyarral szakítottak meg a szervezők, de a technikás rész nem múlott el. Az erdőből kiérve jött az utolsó emelkedő, ami egy füves mezőn vezetett, és nagyon szívta az erőt. Pár kanyarral később máris körbe értem, és konstatáltam, hogy ez a pálya nagyon durva... 

 

Eljött hát a 12:30-as rajtidő, amit már nagyon vártam, ugyanis a várakozás közben a hideg szél miatt nagyon fáztam már. Miközben sorakoztunk a rajthoz, iszonyatos fekete felhők jöttek a pálya fölé.

Ugrató kikerülve...

Első sorból rajtoltam, Benny mögött 2. helyen fordultam be az erdőbe, nem kockáztattam az első sziklán, a DH-s résznél még kicsit kockásan mozogtam, az X-Oxigen is lassabban kezdett el hatni, így az első emelkedőn elkezdtem kicsit savasodni, de ez a tempó miatt is lehetett, meg persze a bemelegytés hiányától. Erős szél, hideg levegő, bár napsütés, de ezzel együtt is a szélálló mellény kötelező tartozék volt, szint úgy a karmelegítők, amik később azért lekerültek.

Most először volt mellettem egy ilyen szakasz

 A kör felénél Jens megelőzött a kavicsos úton, így a triál szakaszt már mögötte kellett megkezdenem. Sokan drukkoltak, nem voltam messze Jenstől, bár a 2. körben a híd előtti sziklás, sáros kanyarnál nem jött ki rendesen a lépés, a fáradtság miatt nem tudtam ott lenni teljesen fejben. Még vissza tudtam kapaszkodni 5 mp-re a második pozíciótól, aztán az utolsó körben a pálya "mélyéről" való visszatérésnél a dombnál elvesztettem a fonalat, és elkezdett nőni a távolság, majd a frissítő zóna kavicsos útja mellettem volt és majdnem fel tudtam zárkózni a Pitpro hátsó kerekére. 

Az egyetlen sáros rész

A sarat is jó nyomon vettem, viszont a híd utáni köves emelkedőn -a triál szakaszon- 4 alkalommal akasztottam meg a lendületemet, a meredek dombon viszont a kövek élén mindig elpörgött a kerék, itt vesztettem el teljesen az esélyt a 2. helyre. 

Utolsó kör

Ezt követően már hiába is erőlködtem, csak az volt a célom, hogy tartsam a tempót és ne érjen utol senki...

Célbaérés

Ennél több nem volt bennem, sajnos a fáradtság kerekedett felül, de legalább a keddi sikertelenség után ha csak a legaljára is, de dobogóra állhattam. 

"Elfoglaltátok a helyemet"

Verseny közben többször is leszakadt az ég, ami miatt nagyon csúszóssá váltak a gyökerek és a kövek. 

Az égi áldás...

13,5 km volt a versenytáv, amit 45:51 alatt teljesítettem, ezalatt 352 méter szintet kellett leküzdeni. 193-as max pulzussal és 179-es átlagpulzussal tekertem végig, közel 40-es végsebességgel.

Nem kell már sok az első helyhez

Josefine még az ülését is elhagyta, annyira ment...

Verseny után átmentünk kipróbálni a Tidaholm-i pályát, majd elfoglaltuk a szállást, ami egy "paraszt udvarban" lévő kis házikó. Kedves házigazdák, szép hely, romantikus kis faház.

Ők bégettek álomba :)

Annak ellenére, hogy imádom az amerikai autókat és Tidaholmban épp V8 cruising volt, az ágyat választottam. Azt hiszem ez mindent elárul a "frissességi" fokomról.

A Cruising egyik résztvevője

Szuperhold

Szuper Hold jelenség volt aznap éjjel, ami csodálatos látványt nyújtott. A Föld hűséges kísérője meglehetősen "közel" volt hozzánk, ráadásul telihold is épp mára esett, nem mostanában lesz ismét ilyen alkalom. :)