Egy őrült hétvége

Göteborgi szigetvilág pár ezer méterről

Mint ma már minden, ez is a facebookon kezdődött, még valamikor decemberben talán.

Jött egy meghívás valakitől, akinek sokat köszönhetek. A meghívás célja egy jótékonysági kerékpáros bál volt Csehországban. Lucie Macikova szervezte a bált, akivel Pakisztánban ismerkedtem meg, a meghívót pedig a Tour of the Himalayas verseny főszervezője, Khurram Khan küldte. Csak egy „Talán” gombot nyomtam rá, mégis a munkahely és a távolság elég sok ismeretlenes egyenletet állított fel.

Szép magyar naplemente

Nem tévedtem, valóban jöttek sorra a problémák, és bár a repülőjegyet megrendeltem már az utazás előtt 2 héttel, az utolsó pillanatig bizonytalan volt a megjelenésem, akárcsak a kutyus vacsorája. Az utolsó pillanatban úgy tűnt, hogy minden tisztázódott, és még egy kis ráadásnak is részese lehetek ha minden jól alakul.

Tükrös pózolós... már nekem is van nesztek

Ezt ne reklámozzuk nagyon

Ebben a hitben ébredtem és keltem útra január 24-én Göteborg irányába, ahol  a Wizz Air rózsaszín gépe várt rám. Sikerült össze egyeztetnem egy ismerőssel, hogy eljön elém Ferihegyre, hogy ne kelljen tömeg közlekednem. Eddig minden klappolt, sőt egészen az első állomásig tökéletes volt minden. Végre találkozhattam egy nagyon szép Magyar lánnyal, akinek személyében új gazdára talált Svédország egyik jelképe… Nem sokat tudtam tenni az ellen hogy haza kelljen mennem, fájó szívvel búcsút vettem Tőle és döcögtem egészen Kaposvárig, ahol még egy fél órás séta választott el az igazi magyaros vacsitól.

Ide hozott az okos telefonom... Téves cím

A pénteki napon viszont fordult a kocka, mert ugye „Minden kocka fordul, ha jól megpörgeted…”

A végállomás épülete (nem vasút)

Én nem akartam megpörgetni, az élet megtette helyettem. Délután 3 óra környékén a sofőröm és a tolmácsom lemondta a csehországi utat.  Innen jött a kapkodás fűhöz-fához… Nem, továbbra sem fűvel-fával. A szálloda már le volt foglalva, a bálra a belépők megrendelve. Egy dolgot tudtam csak, azt hogy legkésőbb 11 órakor el kell indulnom Kaposvárról, ha időben oda akarok érni Opava-ba.

Khurram rögtön töltött :)

Szombat reggeltől folyamatosan telefonálgattam autó és tolmács után. Sokszor megfordult már a fejemben, hogy meg kéne tanulnom angolul is, aminek több előnyét is élvezhetném. Többek között az ausztrál diszidálásomban is fontos szerepet játszana. 11 órakor tolmácsom már volt, viszont még csak biciklivel tudunk volna menni… Miután már mindenkit igénybe vettem a kereséshez, fél 12 után kaptam egy ajánlatot, azonnal autóba is ültünk és elmentünk megnézni, hogy mi is bérlés tárgya. Egy 9 személyes Peugeot Boxer-t sikerült szerezni, mivel nem akartam tovább húzni, igent mondtam rá és már hívtam is az útitársamat, hogy azonnali indulásra felkészülni…

Igazi báli hangulat

Szinte pontban 1 órakor indultam el hozzá, amikorra is immár 2. éve hűséges vízhordóm megérkezett Miskolcról és felajánlotta hogy odaadja az autóját… Buktam a dolgot, mert addigra már ki volt fizetve a nagy. Sebaj, Krisztiánra még egy bő fél órát kellett várnom, majd mikor elindultunk Opava irányába, szerencsénkre autópálya matrica vásárlás közben kiderült, hogy a GPS jó dolog abban az esetben, hogyha van rajta feltöltött térkép. :D

"Na drága fiam, a kést így fogjuk..."

Ekkor folytatódott a telefonálgatás, és szerencsére Jocó nélkülözni tudta a saját műholdas útvonal meghatározó szerkezetét, amit még átvettünk, majd 6. sebességi fokozat hiányában ötödikben folytattuk utunkat észak irányába. Az útvonal megegyezett azzal, amit Svédország felé szoktam megtenni. Krisztián jó hallgatóság volt, aludt elég sokat…

Csuhaajjjj (így kezdtünk)

Útközben sms-ben egyeztettünk – azt hittük Lucieval – hogy fél 9-kor találkozunk. Igyekeztünk és az autópályáról való lehajtást követően 30 km-nyi hegyi utat kellett legyűrni, hogy megérkezzünk a szállásunkhoz, kipakoltunk az autóból, bezártam a kocsit, és be akartunk jutni a szállodába. Elölről nem, hátulról sem – szokták mondani hogy hátulról kell kezdeni, hogy ha nem sikerül, lehessen elölről kezdeni -  ekkor egy kedves cseh házaspár felhívta nekünk a tulajt. Pár perc múlva meg is érkezett, de ekkor már közel voltunk a megbeszélt fél 9-hez.

Az elárverezett Tour of the Himalayas póló

El is foglaltuk a szobánkat, aztán gyorsan rendbe hoztuk magunkat és már rohantunk is le a megbeszélt helyre. Vártunk pár percet, aztán felhívtuk azt a számot, amire az sms-ek mentek. Kiderült, hogy a szállásadónkkal leveleztünk. :D

Nem tanították meg nekik hogyan kell biciklizni...

Ekkor jött az okos telefon, amivel megpróbáltuk kideríteni, hogy hol is lesz a buli. Elsőre egy 68 km-re lévő helyet adott ki, aztán utána már egy 8 perc sétával megközelíthető épület jött sorra. Mint kiderült, nem jó helyre mentünk, és a portás néni nem beszélt angolul, de csehül elég gyorsan elmagyarázta hogy hova is kéne mennünk. Ezen a nyelven elég csehül beszélünk, így csak a kézirányból „AAAARRAA” tudtunk következtetni. Utána minden járó-kelőt megkérdeztünk és egyértelműen jó irányba haladtunk.

Így nehéz lesz letámasztani :)

...menet közben leszállni TILOS!

21:15-kor beléptünk a Kulturni Dum Na Rybnicku-ba, ahol hamar kiderült hogy mi vagyunk a legtopisabbak… Nem néztek ki minket, így nem volt nagy baj. A belépők picit problémásak voltak, mivel euroval nem lehetett fizetni. Mikor bejutottunk, Lucie fogadott minket nagy örömmel. A BMX bemutató már javában zajlott, szájtátva figyeltem ahogy a gyönyörűen díszített színpadra ugrálnak fel a srácot mindenféle trükköket végrehajtva közben. Attól függetlenül hogy a fényképező kattintgatásán kívül sok mindent nem csináltam, sikerült elhúzni a tartózkodásomat 3 óráig, amikor is Bál végét kiáltottak.

A helyzet fokozódik fentről...

...és alulról is :P

El is indultam haza egyedül, és mikor a sarokra értem, gondoltam hogy beviszem az autót a zárt udvarba. Hiába nyúltam a zsebembe, aztán a másikba, majd a harmadikba a kulcsért, sehol nem volt. Semmi gond, biztos fent van  a szobában. Akkor kezdtem pánikolni, mikor ott sem találtam meg. Nem voltam már a legfrissebb, de rohantam le az utcára és világítottam végig mindent, hogy merre lehet a kulcs. Nem lett meg, 4:40-kor kidőltem. Krisztián 5:30-kor már csörgetett hogy engedjem be…

Khurram és Lucie

Mindent megízleltek

No comment

Boldogság, gyere haza...

míč End

Sok alvás tehát nem volt, 8 óra körül már ébren voltam és futottam még egy kört a kulcs után. Aztán teljes tanácstalanság, majd reggeli a Cafe Kramer-ben, ami egy nagyon elegáns kávézó a városháza épületében. Innen rögtön indultunk a bálterem irányába, hogy megtaláljuk a kulcsot az utcán. Nem lett meg, elsétáltunk a rendőrségre, ahol nagyon megörültem, mikor felcsillant a rendőr szeme a Peugeot kulcs hallatán. Hozott is egyet, de sajnos nem a mienk. Adatok leadása után mentünk vissza a szállodába, ahol még egyszer mindent átnéztünk. Sehol nincs a kulcs sajnos. Délig kaptunk haladékot a szoba elhagyására, végül délután 2-kor jött a tulaj. Sajnos állítása szerint nála sincsen a kulcs. 3 órára volt megbeszélve találkozónk a bálteremnél valakivel, aki be is engedett minket, de nem találtuk meg ott sem. (Ekkor már a kulcs volt az egyetlen szó a szókulcstáramban)

Reggeli egy része

Café Kramer

Közben felhívtam a bérautó tulajdonosát, hogy történt egy kis baj és anyát elküldtem a pótkulcsért. A probléma az volt, hogy Pestig még fel tudott volna menni, de onnan Opava még 388 km. Végül ez a baj megoldódott. Minket még átvittek abba a kávézóba, ahova nyertük este a tombolán a 300 korona értékű utalványt. A vicces az volt, hogy a kávézó 6-kor nyitott. Mi ott álltunk a -10 °C-ban teljes felszereltséggel, és ha nem akartunk megfagyni, akkor csak egy megoldás létezett, sétálni tovább. 

Opava belváros

Apartman Kramer

Mesés kisváros

Műemlékvédelem jeles

Olcsó, szép, látogass el Opavába!

Bejártuk Opava még ismeretlen részeit, és a vasútállomáson kötöttünk ki. Meglepett, ahogy a csöveseket kirángatták a váróból, hogy az utasokat ne zavarják. Az utasok lassan elutaztak, a csövesek meg beültek mellénk, ekkor éreztük hogy ideje tovább állni. Ahogy kiértünk az épületből, a lámpától minden autó elment 1 kivételével. Hát Lucie, Khurram és a srácok ültek benne. Lucie kipattant és elkísért minket abba az étterembe, ahova vacsorázni mentek. A jó meleg és a jóllakottság elnyomott eléggé, de 8 után nem sokkal el kellett indulnunk, nem ülhettünk ott egész éjjel. Már csak nevetni tudtunk a történetünk mesélése közben, de a többiek nem vették olyan lazán, mint én. Közben a pótkulcs egyre közelebb járt. Hogy az örömünk teljes lehessen, elkezdett szakadni a hó, így elég kellemetlen lett volna az utcán kódorogni. Meghívott minket Lucie, hogy amíg nem tudunk bejutni az autónkba, addig menjünk el hozzá. Laza fél órás séta ismét, éppen csak megfagytunk. :D

Gondterheltek, miattunk :))

Anya küldte az sms-t, hogy a hó miatt később érkeznek, hát így is lett, a 9 órás érkezés helyett fél 11-re értek oda. Elbúcsúztunk Khurramtól, aztán Lucieval elindultunk megkeresni hogy hol is állnak anyáék. Mikor meglettek, egy kis pihenés gyanánt sétáltunk a belvárosban, és 11 óra körül elindultunk Kaposvár irányába. Mivel az utak annyira rosszak voltak, Jocó és anya pedig hulla fáradt, így éjfélkor már meg is álltunk egy benzinkútnál, de összesen 3 órát álltunk, amiből maximum 1,5 órát aludtam és iszonyatosan fáztam. Mikor újra nekivágtunk az útnak, az ablakmosóm be volt fagyva, az autópályán mély hó, és túl nagy forgalom várt ránk.

Elég zord időnk volt...

Boldogan, kulcsostól

6:12-kor értünk Magyarországra, ekkor felmerült a következő probléma, miszerint a malmöi gépem 10:20-kor indult volna, de az autót még le kellett juttatnom a gazdájához. Sajnos hiperűrsebesség hiányában  egy kegyes hazugsággal meg kellett győzni a munkáltatómat, hogy miért is megyek egy nappal később. Mindkét jármű teletankolása után visszavittem a Boxert és jöttek a piszkos 

anyagiak…

Útviszonyok kiváló szinten :)

Most került fel a fekete korona erre az őrült hétvégére… Számoljunk csak… 20.000+74 liter x2+ 34 liter x2+ matricák 3 országba x2+ 40.000 az elhagyott kulcsért… Huppsz
És akkor a kötelező kiadásokat még nem is számoltam, mint hogy szálloda, báli belépő, egy kevés kaja, és egy nagyon szép biciklis naptár…

Lazítás képpen még a kaposvári élményfürdőbe befizettünk egy pár órás pancsolásra és már indultunk is Pest irányába, ahol csodálatos vendéglátásban részesültem a Hajtány kerékpár boltból ismert Ladányi Miki és kedves párja, Hudák Szilvi által. Még egyszer köszönök mindent. 1,5 óra alvást követően erdélyi barátuk, Attila kivitt a reptérre…

Ez kellett...

Szóval... nem, ez nem a fáradtság... izé...

A többi az már a szürke hétköznapok sztorijába olvad bele. Élményben, eseményben, izgalomban, kiadásban gazdag hétvégén vagyok túl. Még több ilyet erre az évre, picit kevesebb felesleges kiadással.

Visszatérek