Maratoni észrevétel - Ränneslättsturen 2014

2014 egyetlen maraton(i) beszámolójával adós vagyok immár fél éve.

Ilyen időben közelítettük meg a helyszínt

Mivel egy eléggé unalmas és eredménytelen verseny volt, emiatt nem is szenteltem neki sok figyelmet.

Itt már mindenem fájt, pedig még nem volt vége

A kedves szavakra muszáj dobni egy mosolyt

Ränneslättsturen, az egyetlen olyan svéd maraton, amin a kezdetek óta részt veszek. Mindig hosszútávon, mert vallom hogy másért nem érdemes elindulni. 78 km-t kell legyűrni ezen a futamon. Nem tűnik soknak, de ha az ember teljesen át van állva az XCO versenyekre, akkor bizony nem mindegy hogy mennyi időt kell a nyeregben tölteni. 

Ráadásul rengeteg dög unalmas döngölt földút van ezeken a versenyeken, ami egyre kevésbé fekszik nekem. Nem is értem, hogy amikor belevágtam ebbe a sportba, akkor maratonoztam és imádtam. Úgy tűnik, hogy ahogy öregszem, úgy kívánom egyre inkább a rövidebb távú versenyeket. Dinamikusabb vagyok, de kevésbé bírom az idő előre haladtával.

No, nem is húzom tovább a dolgot. 1 hónap telt el az ominózus csuklósérülésem óta, szépen javul, de nem tudtam hogy mit szól majd a maratoni igénybevételhez. Reggel utaztunk a helyszínre, ami kényelmetlen volt, mert nem szeretem a korai indulást… Tipikus nem szeretem időnk volt, pár perccel a rajt előtt megszabadultam a lábtyűtől, bíztam benne hogy valóban megjön a meleg.

Utolsó előtti itató előtt

Nem sikerült igazán ráhangolódni a versenyre, mert 2 karámmal is hátrébb soroltak, mint ahonnan eddig indultam. Nagy nehezen egyel sikerült előrébb könyörögni magamat, ami 100 helyet jelentett.

Így vártuk a rajtot... közösen... izgatottan...

Nem meglepő hogy jól sikerült a rajt, ehhez még értek… :)

Célba érni mindig jó dolog... Most is az volt :)

Aztán az első 10 km-t követően elkezdett csökkenni a tempóm, de jól tartottam magamat kb a 30. km-ig, ahonnan már csak a singletrack ösvények segítettek rajtam. Az erdőben előre mentem, aztán a döngölt utakon és a síkon elhagytak… Az átlagsebesség csökkenése köszönhető volt a pálya karakterisztikájának is. Nagyon át volt ázva a talaj… Mikor a legmagasabb részhez, a szlalom dombhoz értem, igazán kellemetlenül érződött a sár marasztalása.

Fáradtan megpihent... Persze én még fáradtabb voltam.

Innen már „csak” 30 km volt vissza, és kezdett visszatérni valami erő forma dolog is belém. Jó volt látni az utolsó km-eket jelző táblákat. A közönség kedvéért a cél előtt még muszáj volt egyet sprintelni, a klubból másodikként értem célba, az elit kategóriában a 45. helyen, 3:32:50-es idővel.

Jó volt visszaérni oda, ahonnan reggel elindultunk...

Át kell gondolnom hogy mit is akarok, mert ilyen teljesítménnyel felesleges maratonozni. 177-es átlag és 192-es max pulzusom volt a 828 méter szinttel rendelkező távon. 

A jól megérdemelt ebéd :D

A versenyről készült filmem pedig itt tekinthető meg HD minőségben.   
Kedvenc részem 5:35-től... Tanuljatok meg előzni. :)

...és hogy ne maradjunk eső nélkül, hazafelé még
kaptunk egy öblítő mosást.

Az észrevételeket, hozzászólásokat továbbra is sok szeretettel várom.