
Felejthetetlen panoráma Fotó: Barsi Zsuzsi

Elérkezett a második nap. Hollókő csodálatos kilátású kempingjében volt a terülj-terülj asztalkás reggelink. Életemben nem ettem ennyit reggelire, de tudtam, hogy szükségem lesz az erőre, mivel ma Esztinek kedvező szakasz várt ránk. Tomi barátom mikor meglátta a müzlit előttem, bejelentette, hogy nekik semmi szükségük nincsen rá, mert csak a gyorsak esznek ilyeneket szakasz előtt. Jó beszélgetést követően elkezdtem készülődni, és fél 9 után kezdtünk el gurulni a rajt területre Esztivel.


Kereszteslovagok érkezése Fotó: Barsi Zsuzsi

Hollókő főteréről – az ófaluból – vártuk a beszólítást, ami az első nap eredményét követően bizakodva vártuk. Hát elfelejtettek minket szólítani, de beálltunk, mert a mögöttünk lévőket már behívták. Valahol a 6. sorban állhattunk, és vártuk a kartács tüzes rajtot. Féltünk is, hogy ha előrébb állnánk, akkor fejbe lőnek minket.


Várakozás az ágyuszóra

9 órakor eldördült az ágyú, és megszólalt a verseny alkalmával 2. alkalommal a FIRE!

Egy jó kis kaptatóval kezdődött a pálya, a 180 °-os kanyart követően. Próbálkoztunk az előrejutással, nekem sikerült is, Eszti valahol beragadt a tömegbe. Sikerült egész jó helyen kezdeni a napi szakaszt, az első 5 km után még láttam Blazsó Marciékat.


A végtelen rónaság végén a hegyek Fotó: Csete Sándor

Nagyon tetszett a mezőn keresztülvágó szakaszok váltakozása. Itt megkezdődött az első komolyabb mászás, ami 250 méteres szinttel bírt. Esztivel együtt haladtunk, kezdtük jól érezni magunkat az emelkedőn. aztán a csúcsot elérve kezdődött az én szakaszom, egy technikás lefelé, ahol nagy sziklák, keskeny erdei ösvények , mély árkok és sodrós oldalazók követték egymást.

Mikor kiértünk az erdőből, egy elég meredek, hatalmas kövekkel „teledobált” rázós lejtmenet következett egészen az első itató pontig, Mátraszőlősig.

Drága csapattársam itt szakadt le, de a megbeszélt „taktika” alapján nem vártam rá, mivel emelkedőn nagy eséllyel utol is fog érni. 18 km-t követően még mindig a Frölich Tomiékkal együtt tekertem, és a Hasznos-i elágazásnál közölték, hogy a mezőny eleje 8 percre van tőlünk.


Hegyre fel, hegyről le Fotó: Csete Sándor

Pásztón vártak anyáék, semmire nem volt szükségem, csak Esztinek kellett a nagy pumpa. Azért szóltam is, de mentem tovább Tomiékkal, jó lendületben. Innen egy elég érdekes szakasszal folytattuk az ismerkedést a Mátrával, 833 méteres magasságba kellett felkapaszkodni érdekesebbnél- érdekesebb terepen.

Kisebb lejtőzések voltak ebben a 20 km-es szakaszban, de még így sem volt pihentető megmászni a sokszor 18-19%-os meredekségű emelkedőket. Mátraszentistvánon volt még egy frissítő, majd egy pici emelkedés után már a csúcson voltunk. Benéztem a reggeli szintrajz készítéskor Galyatetőt 100 méterrel, így eléggé meglepődtem, mikor megindultunk a völgy irányába. Egy gyönyörű és meredek lejtőn kezdtük az ereszkedést. Egészen 570 méterig süllyedtünk, mikor egy meredek erdei emelkedőn megkezdtem a mászást az ország legmagasabb csúcsára, a Kékesre.
Kicsit féltem, mert hát mégis a Kékesről beszélünk. Aszfalton kezdtük a mászást, majd elmentünk az árnyékba, és egy elég kemény emelkedőn indultunk meg a csúcs irányába. Nagyon tetszett a táj, ismét összeverődtünk egy 3-4 fős csoportba. Át kellett kelni egy fahídon, amihez szégyenszemre leszálltam és mégsem néztem eléggé körbe. Gyönyörű látvány fogadott pedig, de menni kellett. Meredek köves emelkedő jött, aminek a tetején már megint kint voltunk az országúton, bár itt azért említést érdemel a hülyeségem, miszerint nem akartam a vízmosáson keresztül menni, az árok jobb szélén hajtottam át, aminek az alján egy jó vastag faágon megcsúszott az első kerék, így majdnem a 200 méter mély szakadékban találtam magam…


Kilátás a kékesi sípálya tetejéről

Tehát kiértünk az aszfaltra, és a sípálya kezdetéig a szerpentinen tekeregtünk. Több szervező is üdvözölt, szurkolt, de a legnagyobb élmény mégis egy kis gyíkkal való találkozás volt, aki 9,5 km-es sebességgel rohant a magasba. Annyira jó volt látni, hogy az ember által „művivé” tett környezetben is utat tör magának a természet.


Magyarország teljesen új arcát mutatta számomra

Elérkeztünk a sípályához, és elkezdtem visszapakolni a fokozatokat. Középtájon járhattam, mikor az utolsó váltásnál bedobta a láncot a küllők és fogaskoszorú közé a váltóm, így ezzel a lendülettel meg is álltam. Mivel nem tudtam kiszedni, gurulni nem gurult, nem volt más lehetőségem, mint felemelni a hátsó kereket és szaladni. 21%-os meredekségű emelkedőn nem ment olyan vígan a rohangálás, Eszti is utolért egy vonattal. Kérdeztem, hogy mennyi még a csúcsig, be is jelentette, hogy már csak 1 pukli és ott a kő…


A frissítő előtt felértem a szerelvényre

Ahogy kanyarodott a pálya és beláthatóvá vált, kiderült, hogy még kb 1 km és 300 m szint az az egy „pukli”. Meguntam a sétát, sikerült kiakasztani a láncot és már tekertem is csapattársam után. Az itatóhoz együtt értünk fel, szépen feltankoltam, és mivel Eszti korábban végzett, megint rohanhattam a lány után.


Se-Hun ne fuss egy lány után :)

Miután megkerültük a bűvös 1014 méteres követ, indultunk is lefelé a sípályán. Már mindenki javában fékezett, mikor én még bele váltottam és megelőztem 2-3 embert. A pálya legnagyobb sebességét itt értem el, mielőtt befordultunk az erdőbe a DH pályára. Ez nem hozta a tőle előre, jogosan várt izgalmat, és hamar kiértünk az aszfaltra, ahol majdnem sikerült visszamásznom a hegyre, hiába mutatták a helyes irányt, azaz LEFELE!!!!!


Kékestető a THM legmagasabb pontja 1014 méter


Kékesi lejtőzés kezdete

Szóval innen lejtmenet kezdődött, egy hosszú, széles, nem túl jó minőségű dózerút, egészen addig, amíg csalfa szalagok nem jelentek meg a pálya szélén és kanyarodtam be az erdőbe, egy 18%-os emelkedőre tévedtem harmad magammal. Egyre koszosabb volt az ösvény, aztán el is fogyott, majd vékony fa, utána vastagabb, végül egy 80 cm törzs átmérőjű feküdt a „pályán” Sikerült abszolválni a szakaszt, és utólag visszanézve, 2,5 km-es kerülővel, 50 méterrel lejjebb értünk ki a dózerúton. Legalább tettünk bele még egy kis szintet.

Innen hamarosan megjelentek aszfalt foltok is a murva között, aztán egyre jobb lett a talaj, és egyre simább az aszfalt. összeállt egy 5-ös vonat, amiből én voltam a mozdony, szinte végig.

80 km-nél leértünk Recsk-re, ahol egy isteni frissítő várt ránk.


Recsken is tökéletes volt a kiszolgálás


Recski itató felé

Nagyon jól esett, sokat kellett menni a napon. Miután kelet felé elhagytuk a falut, megkerültük a település határában fekvő halastavat, majd tovább folytattuk utunkat Szajla irányába, ahol ismét egy itató várt minket, de itt már nem álltam meg, mielőbb célba akartam érni. Ekkor már a 93 km-es távon jócskán túl voltunk, és ismét mászás következett… Ezután a Terpes melletti kukoricaföldeken tekertünk el, és beértünk Bükkszékre.


Cél előtti utolsó lejtő Bükkszéken


55 méter a célig Fotó: Barsi Zsuzsi

Egy utolsó emelkedő, majd egy meredek utca és 90°-os jobbos, majd 50 méter sprint, nehogy valaki megelőzzön, és áthaladtam a célkapun. 98,2 km lett számomra a mai szakasz.

Egyél csak, megérdemled

Nem sokkal később megérkezett az Eszti is, a nyilatkozatok után már mentünk is nyújtani. Ma jobban fájt, mint tegnap, de muszáj. A bicikliket beadtuk szakértő kezek közé, a Specialized szerelői tökéletes munkát végeztek, a váltóm tökéletes beállításán kívül lánc ápolás és a pedálom zsírzása is megtörtént. Mi elmentünk elfogyasztani a proteinport, majd zuhanyzás, masszázs, amit ma Csehné Győrfi Éva kezei között élhettem végig. Nagyon jól esett. Ezután végre mehettünk enni. Dinnye és bográcsos paprikás krumpli volt az ebéd.


2. napi eredményhirdetés Veretlenek voltunk, mint a makkok

A délután pedig a legjobban folytatódott, elmentünk a termálfürdőbe,és beültem a gyógyvízbe. Moccanni sem akartam 1,5 órán keresztül. Nagyon jó volt a társaság, ökörködtünk, viccelődtünk, aztán 8 körül irány vacsizni. Kétfogásos vacsora volt ma is, közben eredményhirdetés, ahol ma Salvus vizet kaptunk, amit a polgármester asszony adott át.

Közvélemény kutatás a szombati
hazaútról

Napi szokásos Kaposvári filmes összefoglaló és számolgatás, hogy mennyit is kéne ledolgozni, hogy összetettben jók legyünk… Ezután elvonulás a sátorba és feltöltődés a harmadik napra…


Specialized szerviz csapatnak minden tisztelet!


2. szakasz szintrajz

A Hollókő-Bükkszék szakasz számokban: 98,2 km távolság, 4:58:04 a pályán töltött idő, 1851 méter emelkedés, 1996 méter lejtőzés, 182-es max pulzus és 157-es átlagpulzus. 63,2 km/óra max sebesség.