Horváth Gergő: Trans Hungaria Maraton 3. nap Bükkszék-Diósgyőr


Bükkszéki kemping, hajnalban

A mai nap reggelén, a verseny főszervezője, Harang, igen korán, hajnali 5 órakor aktivizálta magát és olyan hamisan játszotta el a Jó reggelt Vietnám című dalt a templomtoronyban, hogy képtelenség volt sátorban maradni. Ádám gondoskodott a reggeli tornáról a korán kelőknek, én pedig erőtől duzzadva ébredtem, éreztem, hogy az erő velem van. Egyetlen baj csak az volt, hogy a fejemben nem gyújtották még fel a mécseseket…

Utolsó pillanatok Gergőtől...

...és Eszti telefonos energiafelvétele

Sebaj, a kulacsok kimosása és az izók betárazása után személyiségcserével megindultunk a reggeliző asztal irányába, ami az óvoda lépcsőjét jelentette a mi esetünkben. Későn jövők csak a páholyból élvezhetik, ahogy a többiek tömik magukat. A Merkaptos fiatalok odacsapódtak, jót beszélgettünk és megint sikerült sokat enni.

Nem kell engem félteni, végre valóban beszólítottak minket, és ugye a szokásos időben került sor a rajtra, de 8:50-kor mi még javában sminkeltük magunkat.


Vigyorogj, fotóznak!


Se-Hun sincs nyoma rivalizálásnak

Beszólításra éppen odaértünk, elég előkelő helyről várhattuk a 3. nap rajtját Bükkszéken. Mivel már akkora előnyünk volt, gondoltam maradni kéne még egyet fürdeni, úgyis 9-kor nyit a fürdő, de ugye sportember vagyok, versenyezni jöttem, nem wellness kirándulásra, mint egyesek.
Töredelmesen bevallom, doppingoltam a mai szakaszon, illetve mindketten. Indító puszival kezdtük a távot. :) Ha Esztinek nem is, de nekem jó löketet adott…

8:58-kor felordított a FIREEEEEEE és felvezetéssel megindult a mezőny. 10 km aszfaltos felvezetett résszel kezdtünk, éreztem, hogy remegnek a lábaim a Bükktől való félelmem jeléül, Esztinek törtem az utat, így valóban az élmezőnyben haladhattunk.


Előttünk a préda :)

Egy közel 5 km hosszú dombbal kezdtünk, ami a mezőny által körbevéve nem volt vészes, a tempó is kényelmesnek mondható. Mikor kiállt előlünk az autó, befordultunk az erdőbe, és döngölt földúton közelítettük meg az első terepen teljesített domb túloldalán, elterülő Szarvaskő faluját, ahova egy meredek utcán törtünk be, elememben éreztem magam, Eszti pedig csak bólogatott. Nagyon jól éreztem magam, a sodrós, kavicsos aszfalt kanyarok a faluban, a lakosság szurkolása olyan plusz erőt adott, amit addig nem éreztem egyik településen sem. A szarvaskői etető állomás, a Szilvásvárad maratonról jól ismert, vasúti híd melletti háznál volt, ami után balra megindultunk a hegyen fel! Mert mindig, mindig menni kell, néha bizony hegyre fel…

Átkeltünk a majdnem kiszáradt patakon, és megkezdődött az Olasz kapuig tartó 20 km-es mászás… 640 méter szintet kellett abszolválni ezen az egyetlen hegyen, és nem tudom az okát, de soha nem éreztem ennyire könnyűnek ezt a hegyet. Igaz, most a szakasz elején volt, de mégis… Hiába a folyamatos 12% feletti meredekségi mutató, jól éreztem magam. És a kilátás, ami elénk tárult, leírhatatlan. Aki látni szeretné, annak javaslom, hogy jövőre tekerje velünk végig a II. Trans Hungaria Maratont. Eszti megérkezett, mire felértünk a csúcsra, együtt álltunk meg tankolni és banánt majszolni.


Felsőtárkány


A helyi nézők érdeklődő tekintettel vártak minket

Innen 22 km hosszú lejtőn ereszkedtünk alá Felsőtárkány mesés szépségű frissítő állomásához. Nagyon élveztem a lefelét, ez meg is látszott az idő eredményemen. Szerencsére ma sikerült elkerülni a nyakon csípő darazsak társaságát, megúsztam újabb bökés nélkül a száguldozást. Továbbra is a Szilvásvárad maraton útvonala volt. Imádom ezt a keskeny egynyomos lejtőt, a nyomvonalba épített kövekkel és egyre meredekebb lejtéssel.


2 kanyar a frissítőig


Szenvedés, tömés, kudarc

Felsőtárkányban hiba csúszott a mutatványba, hiába siettem, hogy Frölich Tomiékat utolérjem, a camelbag beöntőnyílásának kupakját 5 percen keresztül nem sikerült leerőszakolni, így fél liter vízzel a hátamon folytattam a szakaszt. Kulacsot cseréltem, de a frissítőket folyamatosan sasoltam, nehogy valami kimaradjon. Utólag értesültem róla, hogy volt nagyon finom pogi is ezen az állomáson, de nekem senki nem szólt róla… Sebaj. Versenyezni jöttem a Trans Hungáriára, pogit majd később. Kicsit idegesen tekertem tovább innen, de ismerős volt a terep, az egyik kedvenc részem jött az út melletti erdei ösvény, ahol 2 éve kölcsönadtam a pumpámat egy sporttársnak, csak elfelejtette vissza adni. Ha esetleg olvassa ezeket a sorokat, akkor legyen szíves jelentkezni nálam. Köszönöm. :)


Harangvölgyi András, a főszervező

Igen, verseny alatt is ilyenek jártak az eszemben. Annyira jól éreztem magam, mint még soha. Nem tudom mi ütött belém. Szépen emelkedett a pálya, de nem éreztem fáradtságot, tartottam a tempót és még nem is panaszkodtam. 290 méter szintet kellett megmászni, köves, napos emelkedő volt ez, ahol megint sikerült csapatba verődni, és mikor megláttam az Ózdi csapatot kereket szerelni, mintha valaki fenéken billentett volna, csak annyit mondtam, hogy most meg kéne húzni kicsit. Így is tettem. 551 méteres magasságig jutott a mezőny, mielőtt jött egy kellemes lejtőzés, dózerúton, ahol még Budapest irányába mutató nyíl is volt egy transzparensen.

Kiértünk az erdészházhoz, ahol újabb itatás volt. Tényleg egy pohár fért bele, semmi más, sietőssé vált az utam. Innen ismét hegymászás jött, nem volt meredek, de Répáshutánál a rázató, amit eddig csak lefelé érzékeltem, most felfelé kellett megtenni. IV. Béla emléktúra útvonalán haladtunk, szégyen vagy sem, de nem tudom mi volt az a békalencsés, zöldes, sok helyen kiszáradtnak tűnt tó a jobb oldalon. Egy biztos: nagyon tetszett.


Érkezés Bükkszentkeresztre - hol a pumpám?

Itt kezdett meredek lenni, de hirtelen egy technikás, meredek lejtő következett, aztán a hullámvasút folytatódott. Nemsokára felértünk Bükkszentkeresztre, ahol a frissítőpontnál várt „A csapat”. Épp csak egy kis ivás és már mentem is tovább. 10 km volt hátra, Pici lejtőzés a faluban, majd pedig jött a verseny legdurvább emelkedője, egy gyökeres, köves, 41%! meredekségű, megmászhatatlan fal. Nagy nehezen felcibáltam a biciklit, aztán elindultam az erdőbe… Olyan igazi XC érzésem támadt, ahogy az ösvényen haladtam, a nyilak pedig 10 méterenként irányváltásra késztettek. Aztán egyszer csak elfogytak az emelkedők, és csak lefele haladtunk.

Egyre sűrűbb lett az erdő, egyre meredekebb a lejtő és egyre keskenyebb hely a fák között. Nagyon élveztem. A fékem már kevésbé, de sajnos használnom kellett, mert ugye még 1 nap vissza van a versenyből. Mikor az utolsó részéhez érkeztem a DH pályának, már kiabáltak is, hogy óvatosan…
Valóban elég merész lefele volt, a maga 27%-os lejtésével. Kiértem az erdőből, legurultam a városi lejtőn és egy jobbost követően a Diósgyőri várfürdő parkolóján keresztül, be a strand kapuján, kihasználva azt a kis útegyenetlenséget, egy kis ugratás a cél előtt és vidáman átrobogtam az időmérő chip szőnyegen.


Célban a Se.. Fotó: Barsi Zsuzsi


Tävlingens kung etapp är klar Fotó: Barsi Zsuzsi

Boldog voltam. Fáradt, de boldog. Rögtönzött svéd interjú a homokozásra felkészült Ádámkával. Ja, és a kellemetlen érzések ellenére megkaptam a napi második dopping érintést.


... és Hun is, meg Seti Fotó: Barsi Zsuzsi

Igen, megcsináltam!!! Az ózdi csapat együtt haladt át a célvonalon, 10 perccel utánam. Innen már csak Eszti volt vissza. 3 perccel az előttünk lévő duo mögött ért célba. Büszke voltam rá, ez az utolsó DH szakasz nem kedvezett neki, de elmondása alapján élvezte. Hiszen akkor nagy baj nincs.


Madár látta pogi :)

Meg kellett bocsájtanom, nőből van és tudja, hogy mivel is lehet engem levenni a lábamról. Hozott magával pogácsát. A híres felsőtárkányi pogácsa. Tényleg finom volt.

Tehát 3 perces hátránnyal a 4. páros mögött, lila féktárcsákkal és egyre több jó kedvvel vártuk az esti programot.

Szenvedés nyújtás közben...

Nekem túl hideg volt a víz, így a lubickolást kihagytam, viszont a nyújtás, műkaja, ebéd – ami ma gyümölcsleves volt lekváros fánkkal - masszázs, vacsora kombóba ma beleszólt az az isteni diósgyőri fagyi… Megérdemeltük.


... és masszázs alatt

Onnan mentünk vacsizni, ami már nagyon ránk fért. 2 adagot kértünk, egy tésztát pörkölttel és zöldséges rizst is, aztán persze jött egy kis süti is. Vacsora után következett a 3. eredményhirdetés.

Ma is mi kaptuk a pezsgőt, amiért igazi harc dúlt a pódiumon.

Add már ide azt a pezsgőt!!!

Nesze, megkapod, ha annyira kell :)

Este se filmvetítés, se semmi, díjkiosztót követően elmentünk aludni. Hihetetlen meleg lett estére, gőzkabin lett a sátor.

3. etap szintrajz

A király etap számokban: 98,5 km a rajt és cél kapu között, 2060 méter mászás és 2070 méter negatív szintkülönbség. 60,8 km/óra max sebesség, 159-es átlagpulzus, 181-es max pulzus. Mindezt 4:33:45 alatt.