Horváth Gergő: Trans Hungaria Maraton 4. nap Szerencs-Tokaj


Ennyire korán volt, hogy még a macsek is aludt...

Augusztus 20.

Az ország ünnepe. A Trans Hungaria Maraton utolsó napja. :(


Kerékpár szállítás felsőfokon

Egy forró éjszaka után – a sátorban szaunáéhoz hasonló hőmérséklet volt – nagyon nehezen ment az ébredés. Igaz, korai is volt, mivel a reggeli előbb kezdődött, a transzfer miatt. Miután a kulacsok és a hátizsák is be volt tárazva, 6 óra után néhány perccel már battyogtunk is a reggeli helyszínéül szolgáló étterembe. Érdekes módon, elég halk volt a banda.

Valami őrült dumagép versenyezni akart

Szerencs - városkapu?

A klóros vizet leszámítva jó volt a mai reggeli is, de a rajtam levő nyomás miatt mégsem ment olyan ütemben, mint ahogy kellett volna. Lényegében hülyén hangzik ez a nyomás dolog, de miután harcban voltunk az ózdi különítménnyel, így nem tudtam lazán hozzá állni a dologhoz. Ennek ellenére nem akartam kihagyni, ha már eddig eljutottunk. Eszti elment a busszal, a többi versenyzővel, mi pedig utolsók között hagytuk el a diósgyőri strand területét.

A Szerencs felé vezető úton többször is a Bíró Ádám vezette Jeep-el „versenyeztünk", de Zsuzsi jól navigált neki és előbb értek célba, mint mi, igaz, az utolsó kanyart érdekesen vették be. :)

Szerencsen Se-Hun, mármint a vár előtt

Hol a kerekem és melyik tengely az enyém?

Leparkoltunk a szerencsi vár kapujában, kipakoltuk a gépeket, mindenki megkapta a saját kerekét és tengelyét. A szervezők kedveskedtek az össze résztvevőnek egy kis szerencsi csoki csomaggal, ami pehelycukorból állt, de sebaj, minden apró energiaforrás jól jött a napi szakasz előtt.

10 órás rajt volt kiírva a mai napra, ami egyre közeledett, és ezzel együtt az idegességem is növekedett. Előkészítettünk mindent, és ma először betáraztam az ismeretlen XX Force-ot is.


Taktikai megbeszélés a szervezővel

Taktikai megbeszélés a Dream teammel
Fotó: Bleyer "Precíz" Ádám

Esztivel megbeszéltük, hogy a kőbányánál szökünk, aztán ő is és én is megyünk a magunk tempójában, lehetőleg a lejtőt meg tudom nyomni és elléphetek kicsit.

Profi, saját masszőr :)

Tehát a taktika megvolt, a megfelelő állapotú lábakhoz Ari segített hozzá minket, egy rögtönzött rajt előtti masszázs csodákra képes. Nem minden nap lazítják az embert egy 13. századi vár udvarán.

A rajtjelző és Ádám szobra

Egy tesztlövés sejtette mindenkivel, hogy ma is kartácstűzzel fognak sorozni minket a rajtnál, és az udvarról kivezető árkádokban elég szépen szólt az ágyú.

Utolsó hadjárat előtt

Mindenki kiment a belső udvarról, pedig a beszólítottaknak kellett volna csak megjelenni. Így is megkezdődött a beszólítás, Esztit és engem is hívtak az elejére, hogy ne bukjon a taktika, és bírjuk a fokozott igénybevételt már az elejétől, felhajtottuk az X-Oxygent, és vártuk a FIRE-t… Hiába.

Megindult a sereg Tokaj felé

Ahogy eldörrent az ágyú, Ádám annyira megijedt, hogy kikapcsolta a zenegépét…

Tehát a Trans Hungaria Maraton 4 napra visszamutató történetében először kényszerültünk FIRE nélküli indulásra.
Pár perccel a tervezett rajt előtt neki indultunk, a Tokaj felé vezető úton, a szőlőhegyeken át, a kukorica földek mellett.

Mikor kiértünk Szerencsről, egyből egy szántóföld melletti traktorúton haladtunk, erőtől duzzadva. Ahogy ráértünk a szántóföldből kialakított letiport részre, belassult a mezőny, de hallottam, hogy valaki mocorog mögöttem, kivág és előzni kezd.

Eszti volt, akinek nem tetszett a fiúk „vánszorgása”. Nem tehettem mást, sávot váltottam én is, és mentem drága csapattársam után. Nem volt hosszú táv, de elég szép előnyt sikerült összeszednünk, a szökés jobban nem is sikerülhetett volna, azt az apróságot leszámítva, hogy Eszti benézett egy elágazást, én pedig annyira közel voltam hozzá, hogy összeértek a kerekeink, és majdnem kiütötte alólam a biciklit. Végére értünk a szántóföldnek, és megindultunk a kőbánya irányába aszfalton. Gyors táplálkozás, aztán átvettem Esztitől a vezetést és szép lánctalpazásba kezdtünk, hogy tartani tudjuk a 40 körüli tempót. Közel 9 km-es országúti száguldáson voltunk túl, Golopon keresztül haladva, ahol mint később kiderült, volt egy „vonatrablás” a szervezők részéről.

Golop után Tállya tája következett, mely táj arról híres – bár kevesen tudják – hogy itt található Európa mértani középpontja.

A kőbányába vezető aszfalt emelkedő
Fotó: Bleyer "Precíz" Ádám

Tehát próbáltuk tartani az iramot, de kevésnek bizonyultunk ketten, a 20 fős bollyal szemben, ami egyre közeledett.

Kőbánya felé, szőlő mellett
Fotó: Bleyer "Precíz" Ádám

Próbáltam húzni Esztit, szerencsére csak 2-3 fő ért fel ránk, és ők is elég későn, már javában a kavicsos úton, nem sokkal a bánya legmagasabb pontja előtt. Innen együtt indultunk Esztivel a lejtőn, de ahogy beértünk az erdőbe - ami picit hanyagul volt megtisztítva - ,rögtön sikerült elkúsznom picit, annak ellenére, hogy volt pár kanyar, amiben kerestem, hogy „Merre tovább?”

A lejtmenetet követően egy újabb kis csúcs következett, amiről már valóban jó tempójú lejtmenetbe kezdtünk, és a verseny első igazi ugratója következett, de a pályabírák kicsit túlérzékelték a dolog veszélyességét, és nagyon lelassítottak, bár amikor észrevettem, hogy ez élvezetes lesz, akkor még bele tekertem kicsit. Érdekes volt, hogy pár méterrel a landolást követően egy 180°-os kanyar jött, mentőautóval a külső íven. Szerpentines úton érkeztünk meg az erdőbényei fás legelőre, ami káprázatos látvánnyal tárult elénk és fogadott be minket. Egy kis patakot 5-6 alkalommal is kereszteztünk, kristálytiszta vize kiváló hűsítőként fröccsent fel a lábunkra.

Száguldás Erdőbényén
Fotó: Lónárt Dani

Dani barátom az egyik fa hűsében várt és kiabált hangosan, jól esett a buzdítás. Nem sokkal később, megláttam a Service csapatunkat, ahol felvettem az ismeretlen löttyöt, az XX-Force hajtóanyagot és száguldottam is tovább.

Itatás a lovasnak, XX-Force begyújtása

Ezután beértünk Erdőbényére, dél felé vettük az irányt, majd DNY-i irányban távoztunk. Egy 310 méteres mászás következett, ami elég meglepő talajviszonyok között telt. Közel fej nagyságú, éles kövekkel volt „feltöltve” az út, gondolom, hogy ha nagy eső lett volna, akkor mi szegény biciklisem nehogy megsüllyedjünk. Folyamatosan defekttől tartottam. Szerencsére megúsztam hiba nélkül, aztán egyszer csak megjelent Tomi.

Itt kellett észbe kapnom, hogy öblögetnem kéne a csodaszerrel. Meg is tettem és már léptem is a hátsó kerekére, mert ugye fontos másodpercek forogtak veszélyben.

Innen végig a Zemplén lankáit fedő erdőkben haladtunk, amíg ki nem értünk a Töröktanyán tanyázó etető, itató állomáshoz, ahol isteni kékszőlőt szolgáltak fel. Egy gyors kaja belefért, Tomi is megállt. Nagyon jó hullámvasút érzés volt, hogy az emelkedőn nem fáradtam el, a lejtőn meg nem tudtam kipihenni magamat. :)

Az erdőből kiérve, megérkeztünk a szőlők közé. Az utolsó igazi lejtőzés alatt sikerült egy kis előnyt kiharcolni, aztán ismét beértünk egy szántóra. Tomi itt spórolt talán, de lényeg, hogy nem jött velem.

Szerencsére nem volt szükség az
eredeti funkciójára

Hamarosan kiértünk egy vízelvezetőbe, aminek a végén, a 37-es főút alatt haladtunk át egy igen alacsony híd alatt, meglehetősen nagy sebességgel.

Fejjel le!

Ismét találkoztam a Csapatommal. Elvettem egy kulacsot, de csak öblögettem egyet és már dobtam is el. Innen még 500 méter a tarlón keresztül és kiértem Bodrogkisfalud egyik útjára. Végigtekertem a falun, próbáltam megnyomni minél jobban, egy kis táplálkozás és ismét a haladásra koncentráltam. Dél felé hagytuk el a települést, és a poros traktor utakon keresztül a Tokaji borvidék szőlőhegyeihez értünk, hosszú, lankás kaptatók követték egymást, a tttt-rrr-a-kk-t-ooo-rrr kerrr-éé-knyo-mmmai-ban döcögve.

Végeláthatatlan szőlő
Fotó: Görömbei István

Megkezdtem hamarosan a kormányra ragasztott szintrajz szerint a verseny utolsó komolyabb emelkedőjét. Egy igazi süvegcukor alakú szőlőhegy volt a cél. A kanyargós földút egy csodás horhóba vezetett minket, két oldalon a 3 méter magas löszfal, aminek a tetején az összenőtt fák alagutat képeztek mesés árnyékkal.

Alagút az ég felé
Fotó: Görömbei István

26%-os meredekség volt a legtöbb ezen a dombon, aztán mikor kiértünk a tetőre, jobbról-balról szőlő, majd egy hirtelen balost követően egy rövid 23%-os lejtő, 90°-os jobbos, majd egy derékszögű balos, amit egy sípályára hasonlító füves lejtő követett, aminek a vége előtt nagyon kiabáltak, hogy „Jobbra tarts, mert árok!!!”

Sípálya kerekeken, szőlővel

Utolsó pillanatban, nyakamban a Tomival azért rájöttem hogy mire is gondoltak. Tartottam az irányt, a földes úton balra fordultunk, majd egy meredek köves lejtő, aminek az alján egy jobbos hajtűkanyar, onnan egy pár száz méteres köves rázató, aminek az alján a pálya ráért a 38-as főútra.

Itt már Tokaj első házai mellett tekertünk, szorosan rám tapadva kedves ózdi sporttársam, aki ellenfél státuszba lépett. 62,1 km-t mutatott a Garmin, és az aszfaltnak illetve a cél illatának köszönhetően egyre nőtt a tempó.
Fáradtság nem érződött, folyamatosan 30 felett haladtunk, nem sokkal később kértem, hogy menjen már előre, ne nekem kelljen végig dolgozni. Nem túl nagy lelkesedéssel előre is ment, jó volt egy kis pihenés. A Bodrog, az út túloldalán, a házak mögött kanyargott, és ahogy egy T elágazáshoz értünk, úgy éreztem, most kell előre mennem. Mint kiderült, egy kicsit korai volt, de ott bekattantam teljesen és esélyt nem láttam arra, hogy elveszítsem, az általam felvezetett sprintet. Egyre növekedett a sebesség és a pulzus is kúszott feljebb. Már nem volt hova váltani, innen már csak a pedálfordulat növekedett. Egyre több ember állt a pálya szélén, majd szalagok, kordonok jelentek meg, Tomi felért mellém.

Itt már vérben forgó szemekkel küzdöttünk

Hirtelen 2 fekvőrendőr tűnt fel, csak fokoztam a tempót, 38-al átkelni a rend kőbe fektetett őrein igen élvezetes és sima átkelésnek bizonyult. 200 méter volt vissza, amikor már kiállva tekertem, fej-fej mellett Tomival. 65,3 km-es táv letekerése után áthaladtam másodmagammal a célszőnyegen, 41 km/órás sebességgel és 190-es pulzussal, talán 2 centivel lemaradva Frölich Tomitól.

...és a THM legszorosabb befutója
Fotó: Barsi Zsuzsi

A célban már éreztem a fáradtságot… Kaposvári mester készített célfelvételt, majd kielemezzük később. Gyors pacsi Tomival, Zsuzsitól megkaptam az üveg bort, amit minden célba érkező kapott, aztán molinó utáni kérdés, de végül zászlóval mentem vissza a T-elágazásig, ahol hamarosan megjelent Eszti. Fáradt volt, de próbáltam ösztönözni, hogy tartson ki még egy picit.

Zászló átadás

Fekvőrendőrök után felkaptuk a zászlókat, Eszti a magyar, én pedig a svéd zászlót tartva a magasba tekertünk be a célba!

Tudatosult bennünk, hogy igen, vége, megcsináltuk!

Se-Hun a célban! Megcsináltuk!
Fotó: Bleyer "Precíz" Ádám

Az I. Trans Hungaria Maraton vegyes páros kategóriáját most már biztosan megnyertük!

Ááááá, ez az enyém? :)

Innentől, részünkről már csak a tegnap vett dinnye elpusztítása volt vissza, amit nyújtás közben meg is tettünk.

Hungary GO! Sverige

Utána műkaja, majd pedig pacsizás mindenkivel, beszélgetés, élmények, észrevételek elmondása a szervezőknek, aztán lementünk az Unio camping-be zuhanyozni, ahol igazi retro hangulat fogadott, persze hideg vízzel, és onnan vissza, csini pólóban a jól megérdemelt ebédért. Finom volt, és az a barack életmentő szerepet játszott. :)

24 mp!!! ÉRTEEED?!
Boti pedig csak csendes szemtanú :)

A Duna vizének új lakhelye
Bodrog és a Tisza összefolyása

Jót beszélgettünk evés közben, aztán fogadtuk Jóka – a média crew feje - gratulációját is és elszáguldottunk a Duna vizet, a Tiszába önteni. Mikor visszaértünk, már kezdődött is az eredményhirdetés.

Ők azok, akik hónapokig fáradoztak azért, hogy ebben a 4
napban minden zökkenőmentesen történjen. Köszönjük!
Fotó: Bleyer "Precíz" Ádám

Az érmek átvétele Katona Kálmántól

10 kategóriában hirdettek győztest, Ádám jó szokásához képest hozta a formáját a poénok terén, és bármennyire is kíváncsi volt arra a bizonyos csókra, nem okoztunk neki örömet. :)

Dósa Eszter - Horváth Gergő 1. hely
Trans Hungaria Maraton vegyes duo
Fotó: Bleyer "Precíz" Ádám

Mikor minket szólított, a két nemzeti színű trikóba öltözött november 2-ai jó barát kézen fogva sétált fel a színpadra, hogy átvegye azokat a bizonyos aranyérmeket és a gyönyörű serleget együtt emelhesse a magasba.

I. Trans Hungaria Maraton díjazottjai
Fotó: Bleyer "Precíz" Ádám

Mikor minden kategória és az összetett győztes személye is kiderült mindenki számára, egy közös fotózás következett, először a díjazottak, majd pedig az összes versenyző részére. Ezt követően még elmentünk egyet fagyizni , aztán Seti segítségével Eszti és Gombi számára egy hazaszállítással zárult a THM utolsó napja.

A versenyzők hada
Fotó: Bleyer "Precíz" Ádám

Nagyon jó volt együtt versenyezni Esztivel, remélem, hogy az eredményei továbbra is hasonlóan alakulnak majd. Drukkolok, és várom a folytatást!

Hiába akartuk megölni egymást az elején, jó barátok lettünk

A záró etap számokban, az én részemről: 66,42 km a nyeregben, 53,5 km/órás max sebesség, 1209 méter szint felfele és 1194 méter lefele. 166-os átlag- és 191-es max pulzus.Mindez 2:59:36-os idővel.

Szerencs - Tokaj szintrajz

A THM nem ért végig, hiába lett pár fővel kevesebb. Oltári buli kerekedett a 20-i Tokaji utcabál kíséretében.

Az ünneplés kezdete

Egy kis társasággal összeverődve, amiben jelen volt versenyző és szervező egyaránt, egy jó pizzával kezdtünk, majd onnan a csapat a főtér kövére tette lábát és fergeteges táncba kezdett, a lányokkal az élen.

Isten éltessen Pisti - fene a jó dolgod :)

Pálos Pist köszöntése is megtörtént, én pedig egy idő után nem bírtam tovább és elővettem az egykerekűt és beálltam táncolni.

Amikor már Harang is ropja

Sajnos a zenének hamar vége lett, éjfél sem volt még. Számomra itt ért véget a szombati nap, de a keménymag még elment egy Tutajos nevű helyre, hogy feltegye a koronát a rendezvényre.