Hallbyrundan

A múlt heti hatalmas csalódást követően muszáj ismét biciklire ülni, megpróbáltam a héten rápihenni erre a dupla hétvégére, és az időjárásnak is köszönhető, hogy csak egyetlen alkalommal mentem ki edzeni.
Mivel az utolsó pillanatban derült ki, hogy mégis egyedül kell utaznom, a pénteki utolsó átnézést követően nem is vettem ki a bicajt az autóból.

Már a reggeli időjárás sem volt megnyerő

Persze ha én eltervezem, hogy mikor is akarok indulni, abból úgysincs semmi, de a rekord 10 órás késésemnek a közelében sem jártam. Fél 7-kor akartam indulni, 7-kor már sikerült is. Nem nagy a táv, nincs nagy gond... :)

Mentem is tovább, nem találtam magamnak valót :)

A GPS elég sokat ráhagy az érkezési időre, így megint 23 perccel korábban megérkeztem Axamo-ba, ahol a versenypályát kialakították. Gyors öltözés, meg még 1 réteg, meg még 1... 13 °C-hoz nincs hozzászokva a magyar gyerek. Ráadásul nemrég eshetett, minden vizes volt, nagyon párás levegővel vegyítve.

Miután megtudtam, merre van a pálya, ki is mentem egy körre.
Rajt után egy sífutó pálya nyomvonalán haladtunk, ami enyhén fűvel benőtt homokos utat jelentett, aztán egy kis kanyargós mászás után kiértünk a parkolóhoz, aszfalton tekertünk át a mező másik csücskéhez, ahol egy elég hosszú szakaszon kanyarogtunk ezen a füves részen, egyetlen nyomon. Nagyon rázós volt és tele árkokkal, ugratókkal. Innen egy homok dombon kellett feltekerni, és színt váltottunk, kellemes erdei ösvény következett. Sima talajjal, de közel lévő fákkal. Tempós fel-le, hirtelen kanyarok és lendületes emelkedők váltották egymást. Aztán beértem a technikás részre. Meredek, sáros emelkedő, ahol dróthálóval próbálták a rendezők elősegíteni a feljutást, de nem igazán jött össze. Én feltekertem, de ebben azért segítségemre voltak a jó gumik is. A tetőn egy kis pihenést követően ismét egy meredek, de most már oldalazós rész következett, gyökerekkel tűzdelve. Miután ez is megvolt, egy mély "gödörbe" kellett lenézni, ahonnan ugyanazzal a lendülettel egy meredek domb tetején találtam magam, ahol fékezni kellett, hogy be tudjam venni az éles kanyart, ami felvezetett ennek a kis "hegynek" a csúcsára. A pálya legélvezetesebb része most következett, egy meredek oldalazós, nagyon csúszós domboldal, ahol fel és le egyaránt kellett menni. Majd megindultam lépcsőzetes szerpentinen lefelé, egészen addig, amíg egy szélesebb útra nem értem.

A szánkózó domb, amit rossz irányban használtunk...

Térkép, hogy beazonosítható legyen a leírás

A leg becsapósabb dombhoz értem ezzel, ami szánkózó dombként működik a téli hónapokban, bár most is csúszott annyira, mintha hó fedte volna. Hosszú és meredek, 22-23%-os vastagon sáros emelkedő.

Ezután, egy kis kacskaringót követően jött a frissítő zóna, majd egy gyors lefelét követően, egy 90°-os kanyar, ami hirtelen 12%-os meredekségű volt, tehát ha elfelejtettem visszaváltani - és igen, elfelejtettem - akkor bizony nem volt tovább. :) A pálya utolsó km-éhez érkeztünk, ami gyorsan váltakozó erdei singel track-eket és kavicsos utakat tartogatott a versenyzők számára. A legnagyobb mászás egy erdei szakaszon volt, elég meredek, minden irányban csúszós gyökerek, és csúszós talaj tarkították. Innen már csak le kellett gurulni, át a híd alatt és egy nagyon felázott füves részen keresztül máris az 5,8 km-es kör végére értünk.


Elrajtolt az elit mezőny, a várakozás közben majdnem megfagytam, hideg szél fújt. Ahogy telt az idő, még egy kis kaja, aztán utána lassan megszabadultam a dzsekitől, egy kis bemelegítés, amire a 12°C-ban szükség volt. Beálltunk a rajthoz, lényeg az volt, hogy  Jonas szem előtt legyen folyamatosan...

Verseny nézés... csak a kerekét figyeld :)

11:22-kor rajtoltunk el. 3 kör volt kiírva az 5,8 km-es pályán. Mivel nem volt máshol rendes hely, csak kint a füvön, ezért azt választottam, hogy az elején maradjak. Benny volt az élen, őt fogtam, aztán mögöttem Jonas és csapattársa. A mezőn 2 alkalommal is hatalmasat kellett védenem, mivel az első kerék önálló életre kelt és majdnem esés lett a vége. A mező végén, a homok domb előtti nagy "mocsárig" tartottuk magunkat, aztán Jonas kevésbé mély nyomot választott, így mind kettőnket otthagyott. Bennyt én is, aztán a következő lehetőségnél erőszakosan elment a másik Mariestad-i srác. Hamarosan jött a pálya érdekes, technikás része, ahol az oldalazóban visszakerültem a 2. helyre. Nem volt egyszerű az oldalazós szakasz, mivel másik kategória versenyzőit kellett előzgetni. Elérkeztünk a szánkódombhoz, ahol sajnos megakadtam egy lassabb versenyző mögött. A nagy szaladásban sajnos megelőzött a Johan, de utána rajta tudtam maradni a technikásabb szakaszon, viszont a 2. körben a mező melletti szembe szeles egyenesben elhúzott.

Hullámvasút, Benny előtt még...

Félig hideg volt

A mumusom, a homokdomb volt, ugyanis itt elment mellettem egy hazai versenyző, de olyan sebességgel, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Így hirtelen a 4. helyen találtam magam, aminek nem örültem, pedig a technikás szakaszon tudtam behozni a hátrányomból és közel kerültem az ellenfelekhez. Az  egyenesben megint elfogyott az erőm és a 3. körre a Bennyvel a nyakamban, a 4. pozícióban érkeztem. XX-Force gél benyomva a frissítő zónában, de a nagy sietségben, a mumus előtti lejtő alján, a bal kanyarban valószínűleg a fáradtságnak köszönhetően már nem tudtam kifogni az első kerék tapadásának elvesztését és elcsúsztam. Benny szemfüles módon ki is használta az esetet és megelőzött. A hosszú, homokdombon próbáltam felvenni a sebességét, de már nem tudtam közelebb kerülni. Hiába tudtam megmászni ebben a körben is a ródli dombot, már nem tudtam pozíciót fogni. Próbáltam még mindent beleadni, de már nem volt haszna. Az 5. biciklisként szeltem át a célvonalat. Jonas nyert, ez rengeteg pontot jelentett neki.

XX-Force betárazása...

A bajnokság állásának szempontjából nem örülök ennek az eredménynek.

A mai nap számokban...
17,37 km-re jött ki a 3 kör, 34,3 km/óra max sebesség, 265 méter szint, 197-es max pulzus és 187-es átlag pulzus, mindez 59:47 alatt.

Célbaérés után megfagyva...

Holnap folyt. köv. Huskvarna-ban...