Horváth Gergő: Huskvarna Mountain


Huskvarna, a Vättern déli csücskén

A tegnapi 5. helyet követően egy pihentető alvás következett Tominál és Enikőnél Jönköpingben, jó érzés volt, hogy a SOMITosok így összefognak.


A pályától kilátás Huskvarna-ra

Reggelire egy kitűnő magyarossal töltődtem fel. Nem kellett korán indulnom, fél 9 környékén hagytam el a lakást és indultam a verseny helyszínére. Felhős, nyirkos idő volt, de nem esett, ennek pedig örültem.
15 percre volt a pálya, fent a domboldalban, ahova már az aszfaltút is 15%-os volt. Kipakoltam a bicajt az autóból, megkaptam a rajtszámot, de nem tettem fel, mert tervben volt, hogy még pályabejárás után lemosom a tegnapi 4 kg sarat.

Emillel el is indultunk megkeresni a rajtot. Elég késő volt már, ő nem jött ki a pályára. Mentem tehát egyedül. Konstatáltam, hogy a rajtnál szembe szél lesz... Egy elég hosszú egyenes szakaszt követően megindult a pálya egy kisebb emelkedőn, aztán a kavicsos útról lekanyarodva megkezdődött az első gyökeres emelkedő, ami okozott meglepetést. Felmentem rajta simán, de látszott, hogy nem sok kell ahhoz, hogy nehezen járható legyen. Az emelkedő tovább folytatódott, egy hajtűkanyar tovább növelte a nehézséget. Innen még néhány méter szintet teljesíteni kellett, aztán hirtelen megindult a pálya lefelé. Több éles, pirosra festett kő kiállt ezen a lejtőn, de nem lehetett sokáig élvezni a "gurulást", mert ismét megindult a vonalvezetés fölfelé. Nem volt tele nehéz kanyarokkal a pálya, enyhe ívek jellemezték főleg, viszont mielőtt kiértem egy kavicsos útra, egy lejtős dupla jobbos következett, itt a kavicsok sodrása miatt elég nehéz volt megtalálni az ideális nyomot. Ez az út csak egy kis "S" ívet tartalmazott, onnan ismét az erdőben folytattam a tekerést, egy gyökerekkel teli oldalazós jobb kanyar egy gyökeres emelkedőre vezetett.
Innen az erdőben kanyargott tovább a kijelölt pálya, és végre egy élesebb kanyar, ami egy sziklát került meg, onnan pedig 2 út közül lehetett választani. Volt egy egyszerűbb, és egy nehéz. Már csak presztizsből is a nehéz utat választottam, ami pedig egy szikláról való leugrást jelentett, éles kövek közé való érkezéssel. A leérkezés után egy csúszós S kanyar 2 fa között, ami visszavitt az útra.


Csapattársam, Axel Hansson nem jutott túl ezen a sziklán

Tovább ereszkedtünk, és keresztül vitt a pálya azon az úton, amin autóval kellett feljönni. Vissza is értem a rajt-cél területre, de nem volt vége a körnek, a céltorony előtt visszafordított a nyom és egy lejtőn vitt tovább. Sodrós, saras, meredek lejtő volt, 90°-os jobbossal az alján, ami egy kavicsos emelkedőn egy jobb ívig tartott, majd pedig egy híd alatt kellett átjutni, ahonnan egy tisztásra érkeztem, ami pedig egy DH pályában folytatódott. Izgalmas volt a nagy mandinerekben a tekerés, aztán ismét megindult felfelé a pálya. A legnehezebb részhez értem, ami egy meredek emelkedés közbeni, lendület nélküli 90°-os bal kanyart jelent, nagyon sáros talajjal. Hosszú volt ez az emelkedő, egy kis egyenes rész volt rajta, amit újra emelkedő követett. Erdei single track, kis technikás sziklás dombbal majd ennek az ellen oldala, egy szép "sziklahasadékban" való leereszkedéssel, innen egy kis hurok és egy utolsó domb, a célegyenesre való ráfordító előtt.

A kép életlensége, az eső intenzitásának köszönhető

Mire visszaértem a körről, már csak pár perc volt vissza az első rajtig, el is hoztam a fényképezőt az autóból, nagyon elsötétedett, és mire a rajtszámomat felraktam, már le is szakadt az ég.

Óriási eső volt, a vízálló dzsekim 2 perc alatt átázott. Viharos szél, dörgés, villámlás kísérte az esőt, a büfé sátrat majdnem elvitte a szél, 10-12 embernek kellett lefognia.

Eljött hát az idő. Az eső szerencsére elállt, a Nap is kisütött, minden felesleges cuccot kipakoltam a zsebeimből és beálltam a beszólításhoz. A bajnokság állása alapján hívtak be minket a rajthoz, így másodiknak szólítottak.

Rajtnál, a tömegben megbújva...

Felhajtottam a gumibogyószörpöt, mármint az X-Oxygent és vártam a percet. 11:50-kor rajt! A legnagyobb meglepetés az volt, hogy 4 kategóriát indítottak egyben, ez kb 60 embert jelentett... Keskenynek bizonyult az első egyenes, és hihetetlen víz állt rajta. Mögöttem volt egy kis elhullás, de szerencsére nem keveredtem bele. Próbáltam minél előrébb verekedni magam, és a legfontosabb, hogy Jonast magam mögött tartsam. Ez egészen jól ment is, folyamatosan törtem előre, az X-Oxigennek sokat köszönhetek, nem merevedtek le a lábaim az első domb megmászása után sem. A baj csak ott volt, mikor valaki megragadt előttem, onnan szinte lehetetlen volt kijönni a nyeregben maradva.

Itt még elöl...

Semmi gond, bár a technikás részeken sajnos elég óvatosak voltak a többiek, akik előttem haladtak, hiába kiabáltam nekik, hogy nekem sürgős lenne. Mikor kiértünk az útkereszteződéshez, Jonas megelőzött, de a következő emelkedőt elrontotta, így visszafoglaltam a pozíciómat. Kezdett izgalmas lenni a verseny, minden egyes kanyarban cserélgettük a helyezést egymás között. A DH lejtőn sikerült egy kis előnyt összeszedni, de az utána következő felfutást "drága" ellenfelem jobban abszolválta és egészen a következő emelkedőig előttem volt. Itt, a technikás, sáros részen megint én találtam jobb tapadást, és a chipszőnyegen már én haladtam át korábban. Az első kört tehát a 3. pozícióban zártam, a hiba ott volt, hogy a hosszú, szembe szeles egyenesben Jonas kipihente magát, és ahogy beértünk az erdőbe, indexelt és előzött.

Henrik lefele és a futást választotta

Mögötte voltam végig, egészen köves lejtő alján lévő jobbosban elkövetett kamikaze mozdulatig, ahol is a kanyar külső ívén álló fa és a tőle 10 centivel beljebb fekvő éles kő közé tettem be a kerekeket sebességvesztés nélkül, olyan művészien, hogy a kormány és a bal könyököm súrolta a fa kérgét. Ekkor sajnos egy kis lelki botlás volt, és a vakmerőségem alább hagyott, ez viszont azt jelentette, hogy ellépett az ellenség. Na nem nagyon, kb fél perc lett belőle a kedvenc részemig, ami a DH előtti sáros lejtőt jelentette, a 90°-os jobb kanyarral az aljában. Mire a mandinerekhez értünk, megint ott voltam a hátsó kerekén... Ekkor megint túl vastag lett a lila köd és a füves balosban sajnos elment az első kerekem. Csak egy kis bicsaklás lett belőle, de ez elég volt ahhoz, hogy a ledolgozott hátrányt elveszítsem.

...pedig én mindent megtettem...

A hátsó lánckeréksorból már csak 7 fokozat volt használható állapotban, így kicsit nőtt a pedálfordulat.

A kör végére sajnos már megint fél perc fölé nőtt a távolság. Benyomtam az XX-Force gélemet és minden mindegy alapon hajtottam ki az utolsó körre. Nem is volt baj az erővel, szépen haladtam a megfelelő tempóban, bár idegesítő volt, hogy a szemüvegem minden emelkedőn bepárásodott, utána pedig lóbálhattam, hogy lássak is valamit. Nem ennek a számlájára írom, de az ominózus 2 utas részen ismét a nehezebbik vágányt választottam, amit az a fránya "S" kanyar követett. Fékezni minek, így most a változatosság kedvéért a jobb oldali mintának a tapadását vizsgáltam.
Megbukott.
Sajnos fotós megint nem volt, de a lényeg, hogy sajnos elég csúnya esés lett belőle. Rögtön mentem is tovább, de azért időbe telt ez is. Most már a sártól csak 5 használható fokozatom volt hátul, így a gyors részeken majdnem leesett a lábam. :)

Utolsó km-en...

Mondd csak, hogy is volt?

Több hibát már nem követtem el, de ebben a körben is futódomb volt minden emelkedő. A Bontrager cipő nagyon jól vizsgázott, úgy tűnik, ez az a talaj, ami fekszik neki.

Fotózz, szép vagyok és tiszta

Végül a 4. helyen értem célba, picit csalódva, bár amikor megtudtam, hogy Jonas csak 3. lett, így nem túl sok ponttal távolodott, kicsit jobb kedvem lett.

Nagyon élveztem a versenyzést, a körülmények izgalmasak voltak, egy kicsivel több minta kellett volna a hátsó gumira és 3 hibával kevesebb, akkor még jobb is lehetett volna.

Nem, nem mártottam mocsárba,
ilyen volt a pálya

Egy gyors zuhanyzást követően eredményhirdetés következett, ahol vicsorogtunk egy jót egymásra. :)

Biciklimosás után pedig irány haza. Hosszú, sáros, hideg, fárasztó hétvége volt.

A mai nap számok tekintetében így fest: 15,92 km-es versenytáv, amiből gyalogosan kb 5 km telt, 1:03:32-es idővel, 40,9 km/órás max sebesség, 450 méter szint, 195-ös max pulzus és 189-es átlag pulzus, ami 12001 szívverést jelent. :)