Bockaracet

Megkezdődött a nehezen induló 2012-es szezon.

2 héttel korábban, mint arra a szervezetem rá volt állva, és az utolsó pillanatban, azaz kb. 1 héttel ezelőtt derült ki, hogy a Västgötacuppen első versenye a Bockaracet.

A klubból még nem sokan álltak készen, így egyedül utaztam. Emiatt szerencsére nem kellett hajnalban indulnom, kicsit több, mint 200 km-t kellett autóznom, a pályán az edzés 11 órára volt meghirdetve.

Indulás után nem sokkal egy iszonyatosan erős záporba kerültem, csak azért, hogy még nagyobb kedvem legyen a versenyzéshez. Valahogy nem voltam ráhangolódva és több dolog tartott vissza, mint ahány érzés a csatába hívott. Valószínűleg a szezonnal kapcsolatos nehézségek vették el picit a kedvemet, belefáradtam a szponzor keresésbe, és az állandó falakba ütközés sem tett jót mentálisan.

Nagy és kis Mustang, még ha nem is USA modell...

Tehát a pálya Kristianstad előtt pár km-el, Bockatorp nevű "kirándulóhelyen" volt kijelölve.
Teljesen új volt számomra, még soha nem versenyeztem itt. A hideg kellemetlenül érintett, számomra nem volt elég a jókedvhez az az 5°C, amit a hőmérő mutatott.

Legalább a hó eltűnt a pályáról

Az 5,5 km, egy széles, füves, lejtős rajt egyenessel kezdődött, majd egy meredek emelkedővel folytatódott. Ez egy igazi jó süvegcukorra vezetett fel, és mily' meglepő, egy hasonlóan meredek lejtőre érkeztünk, ami balra ívelt, hogy egy visszafordítóval megmászhassam ismét. Egy igazi jó technikás kezdet volt, amit egy széles, gyors, szinte teljesen sík, köves út következett, amit követően egy írtott erdei részre érkeztünk, és az egyik legérdekesebb technikai akadályon keresztül érkeztünk be az erdőbe. Ez pedig egy"sziklakert", ami egy szokványosnál szélessebb kőkerítésként funkcionált. Nem volt egyszerű átmászni, az első kerék mindig máshol akart menni, mint ahol én akartam. Sokaknak viszont nem sikerült megoldani. :)
Innen egy hosszú gyökeres emelkedő vezetett a pálya legemlékezetesebb lejtőjéhez, amin jó tempóban lehetett leszáguldani, viszont az aljában egy 90°-os balkanyar várt, szembe pedig egy kőkerítés. Ezután egy kis csiki-csuki, zárásként még egy "sziklakert", mindez lefelé, a kő mászás után pedig visszafordító balos, amit egy meredek emelkedő követett, ahonnan a következő gyors szakaszra értünk. Innen nem sok volt már vissza, egy utolsó erdős rész, mászással, éles kanyarokkal és persze hibás nyomválasztással a visszafordítókban. :)
Innen már látni lehetett a célt is, amit egy jobb és két bal kanyar után, egy nagy szikla megkereülésével értük el.
Elég volt egy bemelegítő kör, féltem a térdem állapotától és a megfázás, fejfájás sem nyugtatott.

Drukkerek minden méretben :)

Sok idő nem volt vissza a rajtig, és a meghirdetett 12:30-as rajt 3 percet csúszott, viszont a 4 vagy 5 kategóriát együtt engedték el. Így 50-60 biciklis vághatott neki egyszerre a megnövekedett távnak. 5,5 km volt egy kör, és a versenykiírásban szerepló 3 helyett, 4 alkalommal kellett körbemenni a pályán.

Pont a szervezetemben való bizalom hiánya miatt az volt a taktikám, hogy az elején megpróbálom leszakítani a többieket, és ha a térdem felmondaná a szolgálatot, akkor legyen előny, amiből veszíthetek...

Nagyon jól kaptam el a rajtot és az Elit srácokkal sikerült elmennem, az első körben azonban az első dombot követően egyenesen átmentünk a kavicsos útra, mert túl nagy lett volna a lökdösődés a szűk erdei ösvényen...
Nagyon jól fogtam a pozíciókat és folyamatosan törtem előre. A pálya szélén folyamatosan a nevemet kiabálták, ami extra erőt adott és mikor az első kört befejeztem, már hátra mertem nézni, hogy látok-e valakit zöld rajtszámmal. Senki nem volt látótávolságon belül... Ennek a körnek a feléig, még Benny is mögöttem volt, ami egész jó hír így az év első versenyén.
A második körben elkezdtem oldódni, és élvezni a versenyt. Nem gondoltam arra, hogy mi lesz, ha elkezd fájni a térdem...
A harmadik és az utolsó kör pedig szinte elrohant. Egyetlen alkalommal sem láttam senkit magam mögött, aki fontos lett volna számomra.
Célbaérkezést követően picit izgultam, hogy mi is lett az eredmény. Aztán jó idő elteltével megjelent a következő srác, és nem is kellett tovább várnom, már tudtam, hogy megnyertem a bajnokság első futamát a senior kategóriában, méghozzá 3 perc és 2 mp-es előnnyel.

Dobogón egy elrontott koreográfiájú eredményhirdetésen

Minden tökéletesen működött, a kezdeti nehézségek ellenére a végére minden a helyére került. Jó volt újra ebben a környezetben lenni, 750-es rajtszámom szerencsét hozott.
A Nutrixxion termékei megadták a kellő vitalitást, és nem volt szükség az XX-Force extra teljesítményére ahhoz, hogy 184-es átlagpulzust produkáljak és 193-as max pulzusom legyen.
310 méter szintet kellett leküzdeni a 21,22 km alatt. 1:07:28 alatt tekertem le a távot.

Ő már az enyém :)

Nemsokára újra jelentkezem, remélem kicsit pozitívabb háttér hírek mellett. Mostanra már csak a Nutrixxion maradt meg, mint segítségemre lévő cég, mindenki más visszalépett, így ezt az évet is saját zsebből kell finanszíroznom, aminek a következménye, versenyek kihagyása lesz...