Dynamitracet 2012

A büszke harcos hulla fáradtan már a rajt előtt...

A dupla hétvége második napja göteborgi ébredéssel kezdődött és szédüléssel. Azért ébredés után 20 perccel már két lábra emelkedtem, és mire összepakoltunk mindent, már meg is jöttek a csapattársak, akik tegnap jelentkeztek be, hogy utazzunk együtt Uddevalla-ba.

...ezt a boldogságot kora reggel...

Fél 8 után nem sokkal be is raktuk a bicikliket és elindultunk észak irányába. 100 km autózást követően megérkeztünk a verseny helyszínére, ahol egy eléggé meglepő méretű dombról gurultunk le egy parkolóba. Kipakoltunk, mire sikerült összeszedni magamat, a többiek már rég eltűntek és kimentek a pályára. Elégg OFF voltam, nem aludtam jól, valószínűleg a tegnap este is belejátszott, hogy nem voltam a legjobb állapotban. 4 versennyel a szezon vége előtt 2 pontosra olvadt, az első verseny óta tartó előnyöm a kategóriában 2. helyen álló Bennyvel szemben.

A 2. korcsoport rajtja... legalább az első 20 méter lejtő

Felcaplattunk a rajthoz és el is mentem egy körre, de elég rövidnek tűnt, aztán mint kiderült, a 6 évesek pályáján tekertem végig. Ez legalább nem okozott nagy problémát. Ezt követően észrevettem, hogy a mi útvonalunk azon az ominózus dombon való feljutással kezdődik.

"Pózolj a fotósnak"

Innen befordulás az erdőbe, ahol nemsokára már egy enduro ösvényen találtam magam, 2 kisebb sártócsán való áthaladást követően kavicsozott, elég sima, gyors szakaszra értem, kisebb ugratókkal és kellemes mandínerekkel tarkítva. Ezt  követően egy kisebb triálozás, majd erős gyökeres rész, ami után egy elég hosszú, köves, 11%-os lejtő jött, aminek az aljában egy 180°-os kanyar várt, amit ha megfelelő ívben és talajfogással sikerült megkezdeni, akkor jó tempóban lehetett elfordulni. Gyors visszaváltást követően ismét egy sziklás dombon kellett megindulni, ami mikor kiegyenesedett, a pálya legnagyobb sártengerébe értem, amit a sziklákon egyensúlyozva nagyjából száraz kerekekkel meg lehetett úszni - főleg a tegnapi naphoz képest. Ezt követte egy - a tegnapihoz hasonló - mászás, ami rossz nyomon teljesíthetetlen volt. Sikeresen túlküzdöttem magam rajta, majd ismét lefelé indulthattam. Izgalmas, élvezetes lejtőn találtam magam, aminek az alján egy igazi, szűk "S" sikán következett. További tengerszint felé közeledést egy sodrós jobb kanyar szakította meg és indított meg egy emelkedőn, ami valamiért nagyon szívta az erőmet, pedig száraz volt a talaj.

Kilátás az uddevallai hídra

Kiértem egy tisztásra, majd egy völgy szerű árok, mély "szakadékkal" a külső íven. Semmi gond, odafigyeléssel teljesíthető volt, még a tetején váró 13%-os kis csúccsal együtt is. A legizgalmasabb lejtőzés következett 20%-os meredekséggel, aminek az alján egy dózerúton való átjutást és egy szűk jobb kanyar várt, és vitt tovább a völgy mélyére, hogy egy újabb legelőre érhessek. Már kezdtem reménykedni, hogy vége van a körnek, de még vissza volt egy falmászás, ami a szikla domborulattal nem ért véget, gyökeres, laza talajú mászással folytatódott. Ekkor fordultam a picik pályájára, ami egy lejtővel, jobbos visszafordítóval és a versenyközpontot jelentő parkolóház melletti feljutással vitt ki a városházához. Aszfalton értem végére a körnek.

Bemelegítés (huppsz, elszóltam magam")

Észrevételként csak annyi, hogy  egy gyors, jó nyomvonalú pályán megrendezendő versenyre vártunk. Este kicsit elnéztem a kezdés időpontját és kiderült, hogy már 11:54-kor el fogunk rajtolni. Nagy nehezen előkerítettem a kocsikulcsot, aztán bepakoltam a Nutrixxion extra erőt adó termékeit és elkezdtem feltölteni az energia raktárakat. Mivel a pályabejárás alatt a pulzusomat nem tudtam 150 fölé juttatni, így ébresztő gyanánt lecsúszott egy doboz Monster, majd a rajthoz közeledve megkezdtem a bemelegítést....

Itt még

Taktikai megbeszélés az utolsó percben...

Tisztára beteg vagyok. Legalábbis beijedtem, hogy X-Oxigen hiányában le fogok merevedni az első dombon. Már a rajtra várva benyomtam egy Koffeines gélt is, ha már lúd, legyen kövér.

Töltsünk fel a garatra...

Utolsóként a 11:50-kor induló rajtok közül, 11:54-kor a piros zászló lendítésére megindult a futamunk.

Itt még elöl...

A rajtvonal jobb oldalára helyezkedtem, ami az elég népes mezőny miatt sajnos rossz választásnak bizonyult. Választhattam, hogy fékezek és besorolok, vagy pedig fenn akadok egy nagy karón... Előbbit választottam.

Beszorítva a 435-ös srác mögé...

Az első dombon sikerült jó lendülettel feljutni és meglepődve konstatáltam, hogy Bennyt elhagytam. A bajnokságban mögöttem álló Jens otthagyott, de ettől függetlenül nem kellett elkeserednem a pozícióm miatt. A pálya első, enduro ösvényes részén sikerült kicsit felfrissíteni a lábaimat és a technikás részen megkezdhettem a felzárkózást. Elég közel hallottam magam mögött érkezni a következőt, és bizony nem is tévedtem.

Menekülés van teljes erőből

Mikor a tisztáson hátranéztem, Olof és Benny is pár mp-re voltak tőlem. A lejtőkön meg tudtam tartani a helyemet, nem hibáztam. Mikor az első kört teljesítettem, már láttam magam előtt a másik kategória versenyzőit, akik megfelelő löketet adtak ahhoz, hogy még egy lapáttal rátegyek, különben is már csak 2 kör van vissza. A hátam mögött változás történt és egy másik mölndali biciklis kezdett kergetni. Az a srác, aki tegnap nagyon elvert. Próbáltam menekülni, de egyre közeledett, viszont ezzel folyamatosan előzgettem, és mivel mindenki tudja, hogy a bajnokság hogyan áll, nem akartak beleszólni, nagyon sportszerűek voltak, szinte lassítás nélkül tudtam elhaladni mind a mi korcsoportunkból, mind pedig  a többi kategóriában versenyző sporttársak mellett.

Ez a domb nagyon nem hiányzott minden körben

John valószínűleg beállt kicsit pihenni, nem akart előzni, majd mikor kiértünk az utolsó kör kezdetéhez, a dombon bepróbálkozott, de láttam még magam előtt elég közel olyat, akit mindenképpen el kell hagynom.

Picit sikerült elnyúlnom tőle...

A dombra felérve már egymás mellett haladtunk, de az erdőbe én értem be kettőnk közül elsőként, az előzéseket megpróbáltam minél lehetetlenebb helyen végre hajtani, de végig mögöttem tudott maradni. Semmi gond, a dózerút előtti lejtőn kamikaze akcióba kezdtem és ereszd el a hajam buli volt, aminek köszönhetően újabb versenytárs mögé kerültem, akivel nem voltam meccsben, így szépen elengedett.

Utolsó kör... MINDENT BELEEEEEE

A nagy sziklás utolsó mászásnál még egy pozíciót tudtam fogni, és John viszont már beakadt... Nem bírtak egymással, mint kiderült, össze is akadtak. Már csak a parkolóház mellett kellett felmászni, még egy gyors sprint, majd célba érkezés, 37 perc 51 mp-el a rajtot követően.

Ennyin múlt a 3. hely :(

4. helyen fejeztem be a versenyt. Egy nagyon fontos 4. helyen...

Boldog vagyok? Döntsd el magad...

Az öröm alapja... Fontos helyezés

185-ös átlag és 192-es max pulzussal sikerült teljesítenem a napi 13,2 km,t, amiben összesen 325 méter szint volt. 38,9 km/órás leggyorsabb belendülést produkáltam. Elégedett vagyok, főleg ha azt nézem, hogy 74 bajnoki ponttal lettem gazdagabb, legnagyobb ellenfelem pedig 17 ponttal kevesebbet vihet haza.

Conny elfáradt ma :D

Anders sem bírta :)

Így most, 3 versennyel a szezon vége előtt 19 ponttal az első helyen állok. Folytatás szombaton, egy erőt próbáló pályán, Vårgårda-ban.