2011. május 9., hétfő

Hökansås racet Tidaholm

Mit is mondhatnék bevezetőnek a sorozat 3. versenyéhez.

A tegnapi tekerést követően a SOMIT buli tovább dübörgött, számomra éjjel 2 óráig. Ott már nem bírtam tovább, le kellett feküdnöm. Sokat így sem aludtam. Korán kellett indulnom, mert az edzés csak 10-ig volt a pályán, és mint ahogy a tegnapin sem, ezen sem mentem még soha.

Mint kiderült, senki nem ismerte a pályát, mivel idén új kijelölés volt.

Fáradtan értem oda fél 10 körül. Persze sisak után vadásztam, mielőtt kimentem volna a pálya bejárásra.
Anderstől (CK Wano) kaptam sisakot, nagyon gyors pálya, széles, technika mentes. Túl egyszerű.

11:47-kor rajtoltunk el. Ma is a 396-os rajszámmal indultam, akárcsak tegnap.

Taktikus versenyt akartam, mivel tudtam, hogy nem vagyok elég jó ezen a gyorsasági pályán.
Rajtnál senki nem akarta húzni a mezőnyt, előre mentem, de kihasználták mögöttem a pihenés lehetőségét, így fél körnél átadtam az első helyet.
Nem sokkal később, még 2 elment mellettem, aztán a kör vége felé még egy, akire piócaként tapadtam. Nem is tudott lerázni, azonos ütemben előzgettünk, helyettem dolgozott, utol is értük a másodikat.
Volt egy nagyon hangulatos "horhó" a pályán, elég hosszú lejtő, egy meredek V alakú völgyben. Elég jó tempóban haladtunk lefelé.

A következő komolyabb mászásnál meg is előztük, aztán az utolsó előtti lejtőn sajnos leesett a srác lánca, aki előttem volt, így megint én voltam a szélfogó. Itt éreztem is az erőltetést, elkezdett fájni a bokám és a térdem. Mögöttem jött végig, a 3. körből már csak 1 lejtő és 2 mászás volt, mikor megelőzött a Hallby-s srác. Ez volt a legjobb, amit tehetett, gyorsan be is álltam mögé és pihentem az utolsó dombra.
Ennek meg is lett a hatása, szorosan mögötte voltam a z utolsó mászás megkezdésénél. A domb legvégén visszakapcsoltam és megindultam. Olyan ütemben tudtam otthagyni, hogy már nem volt kedve utánam jönni. Szép törés volt neki. Így a 3. helyen zártam.

15 km, 41:21-es idővel. 47,8 km/órás max sebességgel 195-ös max pulzussal és 185-ös átlagpulzussal teljesítve.

A célban szinte ordítva, fájó lábbal értem be, nem is gondoltam át, hogy ez még jó lehet nekem, csak az bántott, hogy ketten is megelőztek ma.
A hétvégére foghatnám, de felesleges, mert én mulattam, én követtem el a hibát Hjo-ban, saját magamat okolhatom mindenért.

Most 1 hét pihenő, rehabilitáció, aztán jön az első idei maraton.
Akkor ismét jelentkezek.

1 megjegyzés: