Kattegatstouren 1-2

Csak hogy bebizonytsam, elég őrült vagyok...

Tehát Szilvásvárad után irány vissza a vikingek földjére. Fáradtságnak köszönhetően 27 órásra nyúlott az út.

Szerdán éjfélkor értem haza és sikerült csütörtök reggel 7-re odaállítanom a munkába. Kiderült, hogy munkaszüneti nap van. Sebaj, bosszúból végig dolgoztam a napot.

Na ennyit a mese részéről.
Kattegatstouren. A legközelebbi versenyem ebben az évben!

A versenyközpont 2 km-re van a lakásomtól. Olcsó volt eljutni. :)

A kategóriám rajtja délután 4 órakor volt, de reggel már kimentem, hogy mehessek egy kört az új pályán. Amióta átszabták a vonalvezetést, még nem tekertem itt.

Rögtön az első tesztkörön sikerült megmutatnom, milyen menő srác vagyok. Van egy szép letörés, kb 80 cm-s sziklaperemről kell leugrani, hogy megspóroljak 12 métert. Na, hát én lebukfenceztem.

Ezzel viszont letudtam a napi esést.

Végig szurkoltam a napot, aztán eljött az idő.



Ez volt a terv, hogy csak a hátamat lássák



Fél perccel a 15-16 éves korcsoport után rajtoltunk el, jól megszokott módon, a jobbszélről indultam. Egész jó rajtot sikerült venni, a visszafordító-pályára rávezető kanyarban már a 3. helyen tekertem. Elég hamar utolértük az előttünk rajtolók leszakadt versenyzőit, aztán oda is értünk a letöréshez. Vérben forgó szemekkel és azzal a tudattal, hogy: "Előrébb akarok menni!"... Bevállaltam a letörést, nagy meglepetést okozva ezzel és rögtön a második helyen találtam magam.

Innentől csak tapadnom kellett, nem volt megerőltető a tempó, de kivártam. A második körben viszont nem akartam tovább várni és előztem. Szerencsére jó ütemben, és nem tudott válaszolni rá. Rögtön sikerült egy pár mp-es előnyt kiharcolni, aztán hibát követett el mögöttem a srác, és elesett.

 Innentől 10 mp körüli rés volt köztem és a második között. Ugyanabban a ritmusban teltek a körök, a pálya teljes hosszában kiabálták a nevem, drukkoltak. Jól esett nagyon. Utolsó körre kolompoltak, folytattam a jól megszokott íveken. A letörést az 5. körben is használtam. A kör felső részénél voltam, mikor a semmiből beesett mögém a 105-ös versenyző. Nem tudom honnan jött, mivel semmi hibát nem követtem el.

A "nagy sziklamászás" után nem sokkal meg is előzött, én tapadtam, de jó szokásához képest megint blokkolt engem az egyik kanyarban, így kialakítva egy kis helyet kettőnk között. Az utolsó hosszú egyenesben próbáltam közelebb jönni, de még mindig volt köztünk egy kevés hely. Jött az utolsó lejtő, majd a 180°-os bal és 130°-os jobbos, egy 50 méteres hajrá és a célvonal, amin 3 mp-el a 105-ös után gurultam át.

Célbaérést követően csalódott voltam, de a torokfájás és a köhögés ellenére nem olyan rossz ez az eredmény.

Egy laza levezető tekerés következett este, aztán amikor hazaértem, újra előjött a szörnyű érzés, amit valószínűleg a terheléses aszmám okozott. Nem volt túl erős roham, de nem találtam a gyógyszeremet, így anélkül kellett lefeküdnöm. Az éjszaka nagyon rosszul telt, nem sikerült kipihenni magam.

Eljött a második napja a versenynek. Korábban, 9-kor kezdődött a mai nap, aminek az érdekessége az, hogy megfordított pályán teker a mezőny. Van aki ezt az irányt jobban szereti, én valamiért nem. Talán mert ez már a második nap, fáradtabb vagyok, és egy kisebb mászással kezdődik a futam.

Tehát a mai napon kicsit korábban, 14:00-kor került sor a mi rajtunkra. Hihetetlen rosszul indultam, lecsúszott a lábam a pedálról és szinte az egész mezőny elment, mire észbe kaptam. Mire felértem a pályára, már a 3. helyen voltam. 105-ös elöl, aztán a domb tetejére már én voltam mögötte. Innentől csak idegesítettem az előttem levőt, és ő is engem, a szokásos blokkolásaival. Meg is untam a 2. körben és a hosszú lejtő előtti részen rákapcsoltam és otthagytam.

 Ő nem tudott válaszolni, viszont ketten, akik mögöttem voltak, jöttek velem. A tegnapi letörés, ma magas akadálynak tűnt és nem lett volna értelme kockáztatni a nagytányéromat, azért a 2-3 mp-ért. A többiek sem használták.

Ahogy visszaértem az újabb kör kezdetéhez, 3 sporttárssal a nyakamban, a szokásos nyomon vettem az első dombot, így a 2 közvetlenül mögöttem érkező támadt is jobbról. Egy támadást sikerült a dombtetőn visszaverni, de így is a 2. helyre kerültem. Megpróbált megszökni az első, de hamar hibázott, így ketten is elmentünk neki, de engem is megelőztek, tehát maradt a 2. pozíció.

Utolsó kör tehát 2. pozícióból indult, néztem hátra, nem láttam sehol a 105-öst, viszont a pálya új részén, a csapattársam már ott lihegett mögöttem.

Tartottam a ritmust, próbáltam a technikás helyeken egy kis előnyt kidolgozni, de sajnos a gyors részeken ismét rámtapadt és támadása sikeresnek bizonyult. Hamar összejöttünk hárman, mint a gonoszok. Egymás kerekén haladtunk, utolsó szikla következett, amin csak egy ideális nyom van. Mindhárman azon haladtunk, majd rakéta bekapcs, de mire egymás mellé értünk, már a célvonal meg is szakította a rohamot. Azonos idővel fejeztük be a versenyt, mind a hárman.

 Sorrendben végülis a 3. helyre csúsztam ma vissza, de az összetett eredmény alapján megszereztem a győzelmet.



Emelie (jobb oldalon) is kategóriagyőztesként zárt



15 mp-es előnyt hajtottam össze a hétvégén. Klubtársam nagyon boldog volt, hogy beteg voltam, így végre meg tudott előzni. :) Sikerélmény neki is kell.

Ami pedig a díjazást illeti: a győztesnek egy 3kg-os zsák krumpli jár. :))

Szombaton 193-as átlagpulzus, vasárnap 200-as max pulzus, azt hiszem elég teljesítménydús versenyhétvégén vagyok túl.

Még egy duplahétvége áll előttem, majd egy kis pihi...