2011. június 12., vasárnap

Vårgårda CK MTB

Újabb verseny, csak azért, mert olyan régen volt már, hogy felöltöttem a harci mezt.

A Västgötacupen sorozat következő állomása volt soron. Ismét reggeli indulás, bár szerencsére csak 130 km-re kellett utazni, így nem volt szükség autóba ülni 7 óra előtt.

Picit késve ugyan, de még bőven időben megérkeztünk- igen, a többes azért, mert anya és apa is velem tartottak- a pályára. Bicikli összerakása után, már fel is vettem a tundrabugyit, 12 °C volt és tiszta víz minden. Megkerestem, hogy hol is van a rajt, és már indultam is egy tesztkörre. A rajtvonal egy füves szlalompálya legalján volt felfestve, ami nagy örömömre át volt teljesen ázva. Felnit majdnem ellepő vízben tekertem fel az első kanyarig. Egy apró lejtőt követően jött egy szép, éles kavicsokkal leszórt domb, majd be az erdőbe, ami mint egy mosódeszka, tele gyökerekkel, amik minden irányba szerte ágaztak. Vizesen igazi élmény volt. Még jó hogy nem cseréltem le a sárgumit. Hamar megköszöntem magamnak. Kellemesnek nem mindenhol volt nevezhető a pálya technikásságának a nívója, de minden letörést és utamba álló függőleges sziklafalat leküzdöttem a biciklin maradva. Azt nem értettem, hogy lejtő sehol nem volt, a dombok viszont egymást követték.
Hamar rájöttem, hogy hol is van elásva az a bizonyos csont... Visszaértem egy kis lejtőzés után visszaértem a rajtot követő kis lejtőhöz, de egy 180°-os kanyart követően megkezdődött egy 40 méteres szintű, 20%-os mászás, amit egy isteni kb 100 méter hosszú, 3 méter széles, 20 cm mély sártenger követett.
"Találj utat magadnak" -lehetett volna a kiírás... Találtam. Innen még további technikás emelkedés, egészen a pálya csúcsáig, ami 150 méteren volt. Jeladó torony most is ezt jelezte. :) Ezután gyönyörű kilátás tárult a szemem elé, fent voltam a szlalompálya tetején, aminek a meredekségére jellemző, hogy szlalomban hozták le a mezőnyt. Aztán az utolsó kanyar előtt két lehetőséget adtak a szervezők: Lehetett folytatni a kanyargós részen, vagy pedig le lehetett ugrani egyenesen...

A legtöbben nem mertek leugrani...
Elsőre nem mertem, aztán megnéztem alulról is. 1-1,2 méter lehetett a szintkülönbség.
Picit hosszabbra sikerült az első próbálkozás :)
Visszatekertem és 180 körüli pulzussal neki gurultam. Igen fura érzés volt, mikor megszűnt a talaj alattam.
Hittem, hogy vége a körnek, de egy kis lejtmenetet követően egy 4 méter magas letörés, majd agy 180 fokos bal kanyar, és a sílift alatt fel a dombra. Utána egy technikás, sodrós, sáros lejtő, majd egy teljesen felázott füves "domb alja", amit követően visszafordultunk a rajt dombra.
Taktikai megbeszélés


Jött az elitek futama, aztán már minket szólítottak a rajthoz. Első sorba sikerült állni.
11:24-kor eldörrent a startpisztoly, újból észre kellett vennem, hogy nagyon szivacs a talaj... Nem erőltettem túlzottan, a 2. helyet őriztem a rajt után, szépen szélárnyékban haladtam. A kör első harmada így telt, közben már előzgettük a 2 perccel előttünk indulók utolsó versenyzőit.
A visszafordító előtti lejtőn még ketten utolértek, de nagyon jó lendülettel sikerült megtapadnom az emelkedős 180°-osban, így rögtön az élen találtam magam. Hiba volt... Mire felértem a domb tetejére, elolvadt az előnyöm, hiába oldottam meg szépen a meredek, sáros emelkedőt. A domb tetején elkaptak. Megpillantottam a sídombot. Egy egész egyenessel le voltam maradva, de az ugratót bevállaltam, ezzel visszaszereztem a vezetést. A letörésnél még pár mp-et sikerült összeszednem, aztán a lift alatti dombon félre váltottam és újból a 2. helyre estem vissza. A következő kör közel sem kezdődött ilyen vidáman, rögtön az elején elment egy IKHP-s srác, akit még a pálya első harmadában a csapattársa is követett. Aztán még valaki... A hosszú sáros részen teljesen szét voltam már esve, nem találtam jó nyomot, teljesen keresztben tudtam csak átkelni. Hátranéztem és ott teljesen megtörtem. A csapattársam volt mögöttem. Nem tudtam újítani, semmi tartalékom nem volt.
Megelőzött.


Próbáltam a nyomában maradni, de itt is ellenem volt a "lekörözött" sporttárs. 25-30 mp-es hátrányom lett egy pillanat alatt. Felértünk a szlalompályához. 2 egyenesnyi előnye volt. Az ugratót ismét bevállaltam. Közeledtem.
Utolsó dombon utolértem. Tapadtam.
Jött a célegyenes. Mindent vagy semmit alapon teljes hajrá.

És bejött. 1 mp.

5. hely.

Próbáltam magamhoz térni, nagyon elfáradtam.

Biciklimosás, zuhanyzás, pakolás és irány tovább Stockholm irányába.
 Annyi erőm azért még maradt, hogy meghódítsam Lida várát...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése