Lida Loop

Vågårda és Stockholm, két egymást követő napon volt, tehát ez a kis várakozás a bejegyzések között, nem tükrözi a pihenőidőt, amit eltölthettem az XC és a maraton verseny között. Nem, csak egy kis gondolkodási időre szorultam, átrágni magamat néhány dolgon, amik miatt közel kerültem egy olyan döntéshez, amit valószínűleg megbántam volna.
Igen, a szezon lerövidítéséről, illetve a teljes kiszállásról van szó...
Talán sikerült észhez térnem, és ha a motivációm nem is a megfelelő a folytatáshoz, talán még nincs minden jó eredmény veszve.

Visszatérve a Svéd Maraton bajnokság 2. állomásához.
Lida Loop, a svéd fővárostól 20 km-re délre, egy tó partján, gyönyörű - talán a szezon legszebb - helyen kerül megrendezésre.
Vågårdából még szombaton indultunk is tovább, este 7 óra után nem sokkal érkeztünk meg, újra megnéztem magamnak az első dombot, ami Szilvásvárad után picinek tűnik, de éppen elég arra, hogy a lábad megérezze. 28°C volt még este is, és ami a csodálatos ebben a vidékben, az az éjszakai "sötétség".

Éjféli kép

Idén is megtelt a parkoló

Reggelre sikerült előkeverednie egy nagy fekete felhőnek, aminek köszönhetően hatalmas zápor jött. Szerencsére olyan száraz volt minden, hogy csak a port verte el.
Készülődést az utolsó pillanatra hagytam, nem éreztem megfelelő motivációt a mai napi versenyzésre.

Továbbra is a kettes depóból indulok, be is tettem a biciklit, és 11:00-kor eldörrent a start pisztoly.
Az év legjobb rajtját sikerült produkálnom, valahogy a 100. hely környékéről indulva, 150 métert követően, ahol ráfordultunk a dombra, már a 15. hely környékén voltam.

Bal oldal, fehér sisak, fekete karmelegítő - 66-ostól balra rögtön

Hihetetlennek tűnt, hogy ennyire elöl vagyok. :)

A mezőny második felének meggyűlt a baja a sípályával

Boldogságom nem tartott sokáig, ugyanis az első kör, egy igen gyors döngölt úton indult, és a 38-40 közötti tempót nem tudtam tartani túl sokáig. Nem túl meglepő, hogy Alexandra Engen (2010-es kanadai aranyérmes, U23 VB-n) 8 km után elsuhant mellettem.
Próbáltam a legjobbat kihozni és fogaimat összeszorítva nem tudomást venni arról, hogy hihetetlen tempóban lapátolom a szenet és a készlet fogytán van...
18 km után megérkezett kedves csapattársam, Åsa Erlandsson is, de tarthatatlan állapotnak tűnt, ezért még rádobtam amit tudtam és maradtam közvetlenül mögötte, aztán szerencsére megérkeztünk a triál pályára, ami elég sokáig váratott magára. A verseny élvezetes része vette kezdetét, végre eljött az én időm, amit kamatoztatni tudtam, hiszen sorra előztem az embereket. Åsa is sorra került, egy darabig jött velem, de aztán leszakadt. Vissza is értünk a versenyközpontba, ahol már közel 1 perccel volt mögöttem.

A második kulacsomra még nem volt szükség, így gyorsan folytattam a versenyt a második körrel, ami elnevezése ellenére nem egyezett meg az elsővel. Itt már kicsit több volt a technikás rész, de hosszú, nagyon gyors összekötő szakaszok zavarták az élvezetet.
30 km-nél volt a Nagyhalál című fejezet kezdete, itt teljesen elvesztettem a fonalat. Lábaim nem pörögtek, a fejem valahol a pálya mellett járt. Nagyon mellette. Ennek következménye az addig tartott vonat elengedése volt és a 35 km/órás sebességről, 18-ra való visszalassulás.
Åsa meg is érkezett, próbált húzni egy darabig, de 2-3 km-nél több nem volt bennem, elengedtem, ráadásul egy technikás részen. Nem jött ki a ritmus sehol. Még egy lány húzott el mellettem játszi könnyedséggel.
Alig vártam a következő energiadepót, de hiába is vettem magamhoz bármit, semmit nem javult az állapotom. A kör vége, az első sídomb tetején vezetett vissza a központba, legurulás, aminek a végén a 90°-os kanyarba keresztben érkeztem, egy elfékezés miatt.

Felvettem a kulacsomat, és már csak 21 km volt vissza a napi távból. 21 keserves km. Sokan mentek el mellettem, senkire nem tudtam tapadni. Mikor megláttam az 5 km-es táblát, kezdtem örülni, de ez sem segített az életben maradásomban. 2 km volt vissza, mikor visszaértünk Lida közelébe, a tó partjára. Utolsó km már a strand melletti erdőben, erős lejtőzéssel kezdődött, aztán a strandról jött még egy 800 méter hosszú szerpentines mászás.

Még egy utolsó hajrára volt erőm, de ahogy célba értem, mindenem fájt, elégedett nem voltam, nem volt az a megnyugvás, ami ilyenkor, verseny után kellene hogy legyen...

Egyik eredménylista alapján 57, a másik szerint 65. helyen értem célba az elit kategóriában.

Trans Hungária Maraton révbe ért...

Az eddigi legrosszabb eredményem. 2:53:40 alatt tekertem le a 65 km-t. 170-es átlag és 188-as max pulzussal.

A klub elitjeinek nem jött össze ez a nap Åsa Erlandsson és én

Most egy hosszú pihenő következik. Fejben kell feltöltődni elsősorban, remélem sikerül.