Huskvarna Mountain 2012

Vättern- Nessy mindig jó kedvre derít

A tegnapi vereséget követően ma ismét a versenyé volt a főszerep. Szabi barátomnál szálltam meg éjjel, így a pálya nem volt messze, szinte az erkélyről látni lehetett a huskvarnai hegyet. Annak ellenére, hogy a pályától 10 percre voltunk, korán, 8 órakor indultunk, hogy legyen időnk a pályabejárásra még az első rajtot megelőzően. 

Csak néztem ki a fejemből, de nem tudtam hova kell nézni ;)

Kicsit nehézkesen sikerült magamhoz térni, és bizony a tegnapi futamot elég erősen éreztem a lábaimban már a bejárás kezdetén. Teljesen új pályát jelöltek ki nekünk a srácok, így a tavalyi tapasztalatokat nem vehettem alapul. Egy startkör után, ami könnyen teljesíthető volt, rátértünk a pályára. Nem is tűnt vészesnek, szépen kijárt nyomon haladtunk végig, majd egy balkanyart követően egy szikla állt az utunkban, amit hirtelen csak megkerültem, de tudtam, hogy a verseny alatt át kell rajta hajtani, különben sok időt vesztek. Innen egyenes út vezetett le a parkolóba, amin keresztül hajtva egy elég éles letörés következett, az alján egy derékszögű bal kanyarral, hogy ne legyen meg a lendületes lehajtás. Ezt követően ismételten könnyen teljesíthető részre értünk, de hamarosan elmúlt az öröm, mivel egy szívós, sáros emelkedőn megtorpantunk. Ekkor értünk fel a pálya legmagasabb részére, ahonnan mesés kilátás fogadott minket a Vättern-re. Ez Svédország második legnagyobb tava, olyan mint a Balaton, csak nagyobb, mélyebb és teljesen más, annyiban viszont hasonlítanak, hogy nedves mindkettő. :)

Ez ugorható lett volna...

Innen persze hogy lefele tartottunk, méghozzá egy igazi letörésen keresztül, amit még csipás szemmel majdnem benéztem és nem mertem lemenni rajta, de aztán felpofoztam magamat és kezdett visszatérni belém az élet, így gondolkodás nélkül hajtottam le rajta.   

Ez itt még tavaly ijesztőbb volt...

Innen tovább folytatódott a lassú süllyedés, míg nem 3 lefelé mutató nyílhoz nem értünk. A pálya legmeredekebb lejtőjét jelezte a kis tábla, 18%-os, gyökeres sodrós lejáró, közepén fával nehezítve, derékszögű jobb kanyarral tarkítva. Az alján patak átkelés, majd mohás sziklák, nedves gyökerek és 2 kis híd. Innen még egy 16%-os technikás dombocska vezetett ki egy füves- ami kifér a csövön – lankás emelkedőhöz, ami alattomosan szívta a lábamból az energiát. Egy kis erdei gyökereshez értem, ami 5-600 méteren keresztül rázta ki belőlem a reggelit még a fully-val is. A gyökerek között alattomosan megállt a nedvesség és már most a pályabejárás alkalmával is dagonyázásra késztetett. Sok választható nyom volt ezen a szakaszon, ami a későbbiekben jó előzések helyszíne is lehet –gondoltam én. Újabb murvás, füves szakaszt követően egy éles balossal visszatértünk az erdőbe, sziklamászás és hogy a lendület nehogy megmaradjon, gyökeres áthajtás következett. Innen kimentünk egy kis karikára a sípálya hídjának pillérét megkerülni, majd a tavaly sokaknak gondot okozó letöréshez értünk, ami szárazon egész más arcát mutatta. Innen már nem sok volt vissza, és technikára sem volt szükség, egy hosszabb füves szakaszt követően beértünk a rajt terület mögé, ahol az ott elterülő sziklát másztuk meg minden irányból. 90°-os bal, 180°-os jobb és még egy 180°-os bal következett, hogy aztán legurulhassunk a célhoz, illetve az új kör megkezdéséhez. 

Álmosan nem jött össze :)

Az időjárás jól alakult, 20 fok feletti hőmérséklet és napsütés dobta fel a kedvemet.

12:40 körül sorakoztunk fel a rajtnál, mivel nem utónevezésem volt, így elsőként állhattam be és az első sorba. 12:46-kor még eladtam egy Nutrixxion gélt a legnagyobb ellenfelemnek, majd felhajtottam az X-Oxigent és 12:47-kor megkezdtük a 3 körünket az 5 km-es pályán. A rajtot sikerült elvinnem, igaz sokáig nem tartott a dicsőség, hamar dűlőre akarták vinni  a dolgot. A legnagyobb meglepetés akkor ért, mikor a parkolóból kiérve nem balra mentünk a letörés után, hanem jobbra és csak lefelé . Hosszú balos, majd füves egyenes lejtő, a végén egy hajtű jobbossal kombinálva, aztán picit kiegyenesedett és megkezdődött a szlalomozás,Nem is lett volna belőle baj, ha nem egy bal visszafordító után nem indulunk meg felfelé egy húzós, 20%-nál meredekebb füves emelkedőn, ahova odasütött a Nap, így Zánka érzés keringett bennem  levegő nélkül. Mikor ide felért a mezőny, ismét egy versenyző elment mellettem, így máris az 5. helyen találtam magam. Nem éreztem magasabb fordulatot a lábamban, így arra figyeltem csak, hogy ne hibázzak és tartottam az addigi tempómat. Hamarosan el is fáradt az előttem álló, így újra a 4. helyen találtam magam, Oloffal a hátsó kerekemen. Többször meg is bökött hátulról, de mikor a 2. körben a hosszú dombhoz értünk, sikerült leráznom. Okos döntésnek bizonyult az a kistányérra való leváltás. Nem lett volna baj a fűvel és a meredekséggel, ha nem esett volna 2 napon keresztül az eső, ami olyan szinten áztatta el a pályát, hogy a bicikli súlya alatt is több centit süppedt be. A hátsó gyors részre kiérve Olof ismét betámadt, de nem hagytam magam és az utolsó kör megkezdésénél már közel 10 mp-es előnyöm volt vele szemben. A hangosban folyamatosan közölték az eredményeket és a 3. pozíció elérhető közelségbe került, Jens elfáradt. 

Célban, kicsit csalódottan...

Vérszemet kaptam és gondoltam, hogy utolsó kör, holnap csak dolgozni kell, az nem olyan fontos, így minden erőmet összeszedve kerültem egyre közelebb hozzá, a pálya legmagasabb pontján már csak 20 mp-el volt előttem. Hiába adtam bele mindent, nem sikerült megelőznöm, bár nem sokon múlott, de előttem haladt át a célvonalon, így megismétlődött a tegnapi eredmény, a jönköpingi fiúkkal nem tudtam mit kezdeni és a 4. helyen zártam a versenyt.

A szememből nem olvasod ki, hogy meghaltam

Nem vagyok boldog, mert rengeteg pontot vesztettem, ami a bajnokság állásának nem kedvez, viszont elégedettséggel tölt el az, hogy a mai napon mindent megtettem annak érdekében, hogy előrébb kerüljek. Jót versenyeztem, nagy harcot vívtam, és magamat sikerült legyőzni, igaz hárman erősebbek voltak nálam.
 

Ismétlődött a tegnapi dobogó

A verseny számokban a következő képet mutatja. 15 km össztáv a 3 kör alatt, 50:42-es idő, 16,3 km/óra átlagsebesség, 42,5 km/órás csúccsal, 196-os max pulzus és 187-es átlag, 385 méter emelkedés és 399 méter süllyedés a közel 1 óra alatt. 

Bemelegítésnek sem lett volna rossz...

Innentől még 5 verseny van vissza a szezonban, érdekes végkimenetele lesz ennek az évnek is. Legközelebb szeptember 1-én a házi maratonunkon állok rajthoz, aztán utána következő hétvégén dupla XCO hétvége Göteborgban, de ne rohanjunk ennyire előre. 

Mesés kilátás a pályáról levezető úton is