Tour of the Himalayas - Az az 1 hét

Megérkeztünk

Egy kis beszámolóval még tartozom arról, hogy mit is csináltunk a péntektől tartó időszakban, azaz miután el kellett hagynunk hegyi szállásunkat.

A szállásunk wellness részlegének egy kis csücske

Chuck Norris segítségét nem kellett igénybe vennünk szerencsére, dacára a sok megjelent, csupa igazságot bemutató cikknek. Nem volt fegyveres tűzharc, nem öltek meg senkit, nem görbült hajunk szála sem, nem estünk fogságba, nem raboltak el minket, nem tűztek vérdíjat a fejünkre… Tehát az újságírásnak szükséges szalagcímek hatalmas kacsát képeznek, aminek akkora mája van, hogy az egész ország jóllakna belőle.

Rögtön az első kép, amit megláttunk

Ezt a kis helyreigazítást követően tehát eljutottunk odáig, hogy megérkeztünk az iszlamabadi Marriott hotelbe, ahol egy jóleső reggelit követően megkaptuk a szobáinkat. Cseh Roni és Ördög Dani kellett hogy elviseljék társaságomat, Dósa Eszti és Szász Viktor pedig a velünk szomszédos szobát kapták. Miután felhordtuk a csomagjainkat, hirtelen képszakadás volt, valószínűleg az alvás nélküli éjszakának köszönhetően. Mikor felébredtünk, kezdtünk feleszmélni, hogy valóban hol is vagyunk. Elkezdtük felfedezni ezt az új birodalmat, ahol minden a pompáról és csillogásról szólt. Délután lementünk egyet teázni, ahol kiderült, hogy az árak is pompásak. :) Valóban volt egy kis balhé a nyugodt, zöld szigetünk körül, de ebből maximum a felettünk köröző katonai helikopter rotor hangját észleltük… A magyar konzulátusról kerestek minket, miután kicsit túlreagáltuk az eseményeket. Este, a vacsorára már oda is értek. Köszönjük a gyors intézkedést. Szerencsénkre nem volt rá szükség (mert a már említett hős megmenekített minket :) ).

Komoly meccs Magyarország-Pakisztán

Vidámság és felszabadultság

Este 9-kor levezényelték az összes kerekest a bárba, ahol ismételten terülj-terülj asztalkám várt minket, majd egy beszédnek kellett volna elhangzani a főszervezőtől, de ez a jókedv hatására elmaradt. Fergeteges, hajnalig tartó bulit csaptunk, bár a magyar különítmény kb. éjjel 1 óráig bírta csak talpon.

Nasi az ebéd után

A hotel éjjel

Ezekben versenyezhettünk volna... :(

Hollandok nagy formában

Ajjajj, nagy a baj :)

A majdnem teljes versenyző csoportkép

Itt már a szervezők egy része is velünk...

Fekvőtámasz bajnokság - Rajt

A másnap sem telt sokkal aktívabban, bár már meglátogattuk a szálloda wellness részlegét is, és a szauna által okozott örömöket élveztük. Az esti összejövetel ma sem maradt el, igaz, a vacsora kint volt a város egyik előkelő éttermében. Ma volt beszéd is, és kiosztották azokat a mezeket, amiket sajnos versenyzésre nem tudtunk használni a Himalája hegyvonulatai között. Ekkor derült ki, hogy az angol és cseh csapat repülnek haza legkorábban, azaz vasárnap, 23-án. Miután visszaértünk a szállodába, ismét megtámadtuk a bárt és ma már sokkal nagyobb volt a buli, negyed 4-kor tértünk vissza a szobába hatalmas csocsó győzelmek, közös fényképezkedés és az összes nemzet között megrendezett fekvőtámasz bajnokság megnyerését követően.

Helyi csecse-becse árus

Érintésvédelmileg rendeben volt. :)

Máris elérkeztünk a vasárnaphoz, amikor a magyar konzulátusnak köszönhetően kimehettünk a város egyik piacára egy kis rúpiát költeni. 

Erős? Á, dehogy...

Alkudni kötelező és semmit nem lehet otthagyni az árusnál. Nagyon szép kézműves termékek vannak, amik igazi pakisztáni csili-vili cuccok. Jó 2 órán keresztül vásárolgattunk, délután pedig szigorú edzés következett. Majd’ 2,5 órát töltöttünk a konditeremben, és mindent végig próbáltunk. Este ismét elhagytuk a biztonságot adó falakat és egy elegáns kínai étteremben vacsoráztunk, ahol valami iszonyatosan erős mongol levesnek köszönhetően néhány napos „hajjajj” következett. :)

Fagyi kimérde, azaz fagyos joghurt

Hangulatos cukrászda

 

24-én hétfőn a délelőtt zajlott az edzés szellemében, Esztivel ketten megszálltuk a konditermet, délután pedig már a szervezők vitték ki a csapatot egy nagy bevásárlásra. Délután 3-tól este 8-ig voltunk kint, szemtelenül olcsón lehet vásárolni, főleg a Sylvester Stallone dublőrének is beillő Amar segítségével. 

Amar barátunk

Ezt is kipróbáltam...

Nem sok időnk volt rendbe szedni magunkat, már mentünk is a verseny atyjának házába, amolyan búcsú vacsorára, ugyanis a maradék versenyző – minket magyarokat leszámítva – 25-én repül haza. Megint kitett magáért a jótékony főszervező, és pazar lakomát kaptunk. Biliárd és darts minden mennyiségben, természetesen a bár korlátlan használata mellett. Életemben először én kipróbáltam a dákós, golyós játékot, de nem nyerte meg a tetszésemet, inkább majd játszok valami mást. :) A ma éjszaka is kellően elhúzódott, 2 óra után indultunk el haza. 

Hétfő este, a búcsú a nagy csapattól

El is érkeztünk ahhoz a naphoz, amikor már csak mi maradtunk a Marriottban. Kicsit nehezen találtuk helyünket, kezdett kellemetlenné válni a helyzet, hogy már mennyi ideje élünk ilyen körülmények között. Az egyetlen programunk az esti vacsora volt, amit a szálloda thai éttermében fogyaszthattunk el. A csípős vacsi nem volt túl kellemes a gyomromnak, de sebaj, addig kell enni, amíg van. :)

Természetesen Nemzeti park

A bal oldali részt kell olvasni

Hogy ne unatkozzunk, szerdán kivittek minket a város fölé magasodó hegyre, a Margallah Hills Nemzeti parkba. Egy 5,5 km hosszú ösvény vezetett fel a hegytetőn fekvő étteremhez, és ezalatt kb. 600 méter szintet másztunk meg, a kellemes 35 °C-os hőmérsékletben, amit tovább tetézett a levegő magas páratartalma. Mesés kilátás tárult a szemünk elé, az egész várost be lehetett látni innen. Megittunk egy finom shaket és indultunk is vissza. Ebben az irányban sem volt túl könnyű az út. Innen a város elit negyedében lévő egyik étterembe tartott utunk, ahonnan egy isteni ebédet követően jutottunk vissza a Marriottba. A vacsoránk egy újabb, eddig ismeretlen étteremben volt, és egyre nagyobb beszélgetések alakultak ki közöttünk. Lehet hogy kezdek megtelleni, mivel a kaja egy részét ott hagytam. Nem is értem… :)

Kísérőink

Islamabad felülről

Eljött utolsó napunk, amit ismét a városban kezdtünk. A mai napon sem jutottunk el az állatkertbe, viszont megnézhettük a nagy mecsetet, majd utána a Népművészeti múzeumot, ahol persze nem lehet fényképezni…

Jobbról: Eszti, Viktor, Roni, én

Shah Faisal mecset

Népművészeti múzeumban

Kaghan völgyi élet

A pompás teherautók egyike

Sofőrünk, Ali. Köszönjük a fuvarokat

Nagyon jó programokkal telt el a nap, az ebédet egy nagyon hangulatos, 1969 nevű étteremben töltöttük, ahonnan egy kis vásárlásra visszatértünk még a héten meglátogatott piacra. 

Ilyen műhelyt szeretnék

Mikor visszaértünk a hotelbe, gőzerővel elkezdtük pakolni a bőröndöket, majd 8 órakor ismét autóba ülve elindultunk az első pakisztáni ebédnek helyet adó házba, ahol még a sportminiszter is megtisztelt minket a jelenlétével. 

Köszönünk mindent!

A csillagszemű juhász :))

Stallone kíséretében

Átadtuk az ajándékokat Khurram Kahn-nak, aki az este folyamán legalább százszor elmondta, hogy elnézésünket kéri, nem akart kiszúrni velünk. Nem ő tehet róla, mindenkinek a biztonság volt az első, nem akarták, hogy bajunk legyen. Mindent köszönünk neki és mindenkinek aki a verseny szervezésével, előkészületeivel töltötte idejét és szívből kívánom, hogy minél előbb oldódjanak meg  a problémák, amik miatt az idei viadal le lett fújva. 

A Főnök akcióban