Horváth Gergő: Avslutnings-stafetten, avagy az Évzáró váltóverseny


Itt van az ősz, itt van újra...

A tegnapi kemény tekerést követően egy egész nyugodt éjszakát töltöttünk el nem messze a pályától. GPS hiányában kicsit érdekesre sikerült a reggeli visszavezető út, de nem okozott problémát, mivel a mobilnet és a laptop volt használva a navigálási célra. Ymer pályáján került sor az évzáró váltóversenyre.


A "csonka" csapat - Kosmos, Axel, és én


Az egyetlen sáros rész

Érkezés és a csapat összeszedése után el is indultunk a pályabejárásra.
Egy 1,5 km-re rövídített, egyszerűsített változatával ismerkedhettünk meg az ymeri singeltrack-eken kijelölt nyomvonalnak. Minden bonyolultabb részt kivettek a pályából, mivel itt az volt a cél, hogy mindenki teljesíteni tudja a kört.

A váltóversenyről pár szóban: A lényeg, hogy 4-8 fős csapatok versengenek egymással, nincs meghatározva, hogy kinek mennyi kört kell teljesítenie, nincsen megszabva hogy milyen a csapat összeállítása, vegyesen fiúk, lányok, gyerekek és elit versenyzők... A különböző korosztályok és nemek, különböző mértékű szorzóval kapják a köröket. Tehát mikor én mentem 1 kört, azt bizony csak 1,15-nek vették (mivel a Senior kategóriában indultam), de mikor a csapattársam, aki a 6-8 éves fiúk között versengett, neki 1,5, illetve a 11-12 éves srácok között futó fiúnak 1,35 kört ért az 1 köre.
Igen, ez 3 fő. A negyedik, aki az egyetlen lány lett volna, sajnos megbetegedett, így hármunknak kellett megküzdeni a minél jobb helyezésért.


A rajt után...

Két kört mentünk a pályán, aztán utána csak a kérdéses részre tértünk vissza. Egy igazán ragadós mocsár volt a pályán, de nem okozott problémát az sem.


Első körben érkezem és sietek előre

11:30-kor indult a verseny, én kezdtem, minthogy a legtapasztaltabb "nyomuló". Első sorba sikerült helyet foglalnom, de elkövettem a hibát azzal, hogy a meredek partoldal mellett, 2. versenyzőként álltam. Ahogy megszólalt a síp, hirtelen elszabadult a pokol. Balról, 90°-os szögben vágott elém a srác, akinek a kormánya beleakadt az enyémbe, az ülésem pedig a jobbról álló kormányára akadt fel. :)


A lejtő előtti egyesben, 1 pozícióval előrébb

Sikerült tehát majdnem egy eséssel kezdeni a versenyt, legalábbis teljesen utolsóként vághattam neki a 75 perces viadalnak. A pálya eleje megegyezett az XC bajnokságban ismert nyommal, és a fennsíkra mikor felértünk, a mezőny felén átvágtam magam. A parkolóhoz fordultunk ki, majd rögtön jobbra le a hídhoz, ami alatt átkelés a sártengeren, egy enyhe emelkedő végig a házig, majd a kavicson egy trükkös "S" kanyar, majd egy meredek kaptató a ház mögött, aminek a laza talaja később még okozhat meglepetést.

Semmi gond, ezen is túl voltam, az X-oxygen sikeresen megszabadított a gyors első kör merevségétől. Az ismert sídomb tetején elhaladva beértem az erdőbe, ahol egy kellemes ugrató állt az útban, a szűk, fák közti helyen.


Még mindig az első etapban próbálom tartani a csapat pozícióját

Bal kanyar, mély árok, enyhe bal és egy visszafordító jobbos, majd egy rövid egyenes szakaszt követően egy jobbossal kiértem a döngölt útra, majd egy enyhe bal ívet követően egy klassz tempós lejtő, aminek az alján egy nagy gödör és egy homokos balos várt, ami az időmérő toronyhoz vezetett. Még egy szlalom, vagyis "dupla S" választott el a megtettnek számító körtől...

Első váltás Axellel

Összesen, első nekifutásra 5 kört tettem meg, aztán váltottam. Axel ment 2 kört, aztán Kosmos 1-et, ismét én jöttem, 3 kört teljesítettem, és egyre több ruha került le rólam, kellemesen melegedett az idő. :)

Ismét váltás, aztán ahogy fogyott az idő és nőtt az izgalom, ismét nekem kellett bevetnem minden erőmet, volt egy kis lemaradásunk. 2 kör jutott rám, aztán Kosmost küldtük ki, 30 mp-el a verseny vége előtt. Ez taktikai húzás volt, minden megkezdett kör számított, és ő 1,65-ös szorzóval ment.


2. felvonás

Gyorsan eltelt a 75 perc, és nagyon jó buli volt.


Kosmos a dupla sikánban, az utolsó körben


Aggódó tekintet: -Hol vagy már...

3 fős csapatunk végül az 5. helyen zárt, ez nem a megtett körök számán múlott, hanem a szorzók miatt. Személy szerint az egész mezőnyből a legtöbb, azaz 9 kört tettem meg, kis csapatunk pedig 17 kört teljesített. Nem sokon múlott, jövőre pedig még erősebbek leszünk. :)

Gyors tisztálkodás és felkészülés az évzáró ebédre, majd az eredményhirdetésre.


Díszmagyarban a verseny után

Megkaptam a jó hírt, miszerint 100 pontot kaptam az ominózus göteborgi versenyért, de ennek a hírnek a hallatán, a mai napon meg nem jelent Jonas a zuhanyzó bejáratánál várt, és olyan módon leteremtett, hogy mit képzelek magamról, hogy meg akarom változtatni az év eredményét... Nem értettem hogy mire gondol. Sebaj. Nem érdekelt a véleménye, veszteni tudni kell, ő meg nem tud. Már mindenki röhögött rajta az öltözőben.

Ebéd közben kihívott egy X nevű emberke, aki az éves pontok összeírásáért felelős, és történetesen Mariestad-ból való, akárcsak az ellenségem.
Szóval mint kiderült, második lettem csak a szezonban, mivel 0,03 másodperccel alulmaradtam az év egyetlen XCE versenyén.


Balról jobbra: Én, Jonas Andersson és aki eldöntötte az eredményt


A győztes, aki a 2. fokán állhat a dobogónak: Horváth Gergő Varbergs MTB

Ezennel megvan a 2011-es eredmény, a Västgöta sorozatban. Köszönöm szépen azt, hogy végig kísérted a szezonomat, az első évet, amit közzé tettem a blogomon. Teljes sorozatot teljesítettem az XC bajnokságban.