Most már nem sok van vissza a szezonból...
A Bockstensturen kihagyását követően, amibe drága klubom 99%-os részt
köszönhet magának, volt egy nagyon nehéz hetem, aminek a zárásaként aludni
szerettem volna, de ehelyett a Västgöta kupa következő állomására utaztam
szombat reggel.
Liseberg... |
Szerencsére nem kellett messzire menni, Göteborgban, Skatås-ban jelölték ki
a pályát. Érdekes, hogy a
verseny helyszíne helyett a Liseberg felé vettem az irányt... Biztos az
emlékek miatt.
Semmi gond, nagy nehezen
még parkolóhelyet is találtam nem messze a versenyközponttól. Tavaly már írtam erről a helyszínről, méghozzá az év utolsó
versenyét jelentő Nightmare Classic-ról készült bejegyzésben. Most legalább
világosban láthattam, hol is járunk.
Rajtszám átvételt követően elindultam a nagy ellenfelekkel a pályabejárásra.
Az első nyom... |
Hatalmas szél volt, ami szerencsére az erőben nem annyira érződött, viszont
a sár annál inkább. Már az első pár 100 métert követően levontam a
következtetést, hogy nem lesz egyszerű dolgom a mai napon.
A "kedvenc" sziklás emelkedőm |
Pályabejárás |
A nagy letörés |
Kövek és sár minden mennyiségben, jól fog jönni a sárgumi. Mivel a
kempingben volt a rajtközpont, a különböző tereptárgyak kerülgetése után értünk
be a fák közé, ahol rögtön az elején, a rövidebb nyomválasztás érdekében egy
kellemes kis letörést kellett abszolválni. Egy elég tempós rész teljesítése
után jött a MTB jellege a pályának, miszerint a 10%-nál meredekebb fel és
lejárók, amik természetesen nem arról voltak híresek, hogy a köveket
szabályosan helyezték el rajtuk…
Hamarosan egy döngölt földútra értünk, ami
összekötötte a két erdős szakaszt. Itt jött a legmeglepőbb és legváratlanabb
helyen lévő, 17%-os sziklamászás, ahol mint utólag kiderült, több helyes nyom
is van…
Brudarebacken |
3 nyíl, halálfej... :) |
A rövid pálya ezután vált el a mi általunk teljesítendő kb. 5,5 km-es
nyomvonaltól. Innen már én mentem elöl, és próbáltam memorizálni a gyökereket
és a sziklákon elterülő sártócsák legszárazabb, és legsekélyebb pontjait.
Kidőlt fák mandíneres kerülgetése és a vállam elakad a fába, vagy odaverem a
hajtóművem izgalmas kérdéseit megválaszolandó fontos kérdések merültek fel, míg
el nem értünk egy 3 lefelé mutató nyilas részhez.
A gyökeres utolsó lejtő |
Hittem azt, hogy attól kell
félni, hogy majd 3 méter mély szakadék van a kanyar külső ívén, aztán
megláttam, hogy amin én csordogálok lefelé, az a „Gyávák útja”, az igazi kemény
gyerekek a halálfejes úton közlekednek…
Na, itt sikerült összeszednem a hétvége egyetlen sérülését… Elindultam
vissza gyalog a dombon, hogy legurulhassak a szakadékba. Kicsit félve, de
probléma mentesen sikerült megoldani, majd másodjára kicsit túl nagy
lelkesedéssel, pont egy sziklán landoltam első kerékkel, ami egy csúnya hang
kiadásával köszönte meg a törődést.
Innen egy jobb-bal-jobb kombináció vezetett
ki az újabb sóder útra, ami egy – Brudare backen nevű – szlalom pálya melletti
szervizútra vitt. Kellemes 13-15% közti emelkedés, nyílegyenes szembe szélben,
a felázott úton. Amikor azt hittem hogy végre felértünk, mert már egyenesen
tempóztunk, akkor egy hirtelen jobb kanyarral megindultunk még feljebb. Itt
rosszabb minőségű úton kellett haladni, de legalább csak 14%-ig emelkedett a
meredekségi ráta. A kilátás pazar volt, rá lehetett látni az egész városra.
Sokáig nem gyönyörködhettem a tájban, mert máris megindultam lefelé, egy 19%
meredekségű, a közepén 90°-os bal kanyarral megspékelt lejtőn. Hogy még szebb
legyen minden, a kanyar külső ívén hatalmas sár volt. Innen egy kisebb gyökeres
emelkedőt követően már csak lefelé vitt a pálya, de mégis a legvégére jutott a
legtechnikásabb rész. Rengeteg szikla és gyökér, és mind nedves… Nagyon
csúszott, de azért lejutottam rajta hiba nélkül, bár nem túl gyorsan.
Volt aki próbálkozott más stílussal, de lassabb volt |
Ez az átka annak, ha csak a verseny napján megyek oda, mert a futam előtt 1
körnél többet nem akarok menni, mert tartalékolom az erőmet. Ennyi idő alatt
viszont nem lehet memorizálni egy pályát, pontosabban képtelenség megtalálni
elsőre a helyes nyomot. Innen még egy fatörzsön átugrós lejtő volt vissza, és
máris az erdő széli lovas ösvényen voltam, ahol már a célegyenessel
párhuzamosan haladtam a visszafordító jobb kanyarig, hogy megkezdhessem az
újabb kört, vagy beérjek a célba.
...de ügyesebbek is voltak... Nehéz volt nem látni :) |
Mikor visszaértünk, fáztam, mint egy kutya, viharos, hideg szél fújt, még az
orvosi sátrat is elvitte.
Fagyosan vártam a rajtot |
A klubból utolsóként álltam rajthoz, 12:40-kor kezdetét vette a versengés.
Csapattársam vitte el a rajtot és tartotta is pozícióját a felvezető körben,
ami nagy segítség volt nekem, hogy nem kellett a széllel vívnom. Hamar a 3.
helyen találtam magam, majd sikerült visszajönni másodiknak, de nem tartott
sokáig a boldogság, mert az IKHP-s fiúk elmentek mellettem amikor kiértünk a
sík részre.
Ahol a „felnőtt” pályára értünk, rosszul helyeztem a testsúlyt és
elpörgött a kerék a nedves sziklán, ami miatt le kellett lépnem. Ez nem lett
volna baj, megakasztottam az egész sort, viszont a másik lábam is kicsúszott
alólam, így elkezdtem rollerezni, aminek köszönhetően sajnos – nem tudom hogyan
– beakadt a lábam a váz és a kerék közé… Újabb időveszteség, kezdtem már
idegeskedni, ami nem jó ilyenkor. Mölndali kollega folyamatosan a nyakamban
lihegett, de nem sikerült elmennie, sőt a nagy letörésnél egész szép előnyt
tudtam összeszedni.
Jeeeee.... Fullgáz! |
Mikor kiértünk a sípályához, elkezdett közeledni, majd a
domb árnyékából kiérve, már előttem volt, így sokat spórolt nekem, hogy nem
kellett a széllel vívnom. Szép taktikusan maradtam is mögötte a dombon, majd a
második felvonásnál hirtelen indulattól vezérelve beelőztem. Nem tudott jönni
velem, de sajnos a gyökeres csúszós lefelén bepánikoltam és túl lassan
ereszkedtem le, így eléggé megközelített. A célegyenesre már az ő vezetésével
fordultam rá, és ismételten jó hasznát vettem annak, hogy fogta a szelet.
Eddig, a kezdő kanyarkombinációt a kavicsos úton vettem, ő viszont megmutatta,
hogy egészen szűken, a füvön is lehet fordulni, jó pár métert rövidítve ezzel.
A fák közé viszont én értem be elsőként, jobb ívben fordultam…
A hátsó gyökeresen tempózva... |
A második kör, mintha csak az elsőnek az ismétlése lett volna, annyi
kivétellel, hogy most nem akadt be a lábam és nem kellett lelépnem sehol, de
mégis korábban megelőzött. A taktika ugyanaz volt. Kivártam a Brudare backen
második szakaszát, ott dobbantottam és megint nyugodtan várhattam a körváltást.
Annyi előnyt sikerült összeszednem, hogy nem ért utol a célegyenesben sem, de
bosszantó távolság volt még csak kettőnk között…
Utolsó kör első része |
Kolompoltak, utolsó kör
következett. Egész jól álltam, nem voltam fenyegetve hátulról, jó ritmusban
kaptam el minden akadályt. A letörésig nem is volt probléma, ám a nagy domb
közepén utolértek és nem tudtam elég gyorsan ritmust váltani. Picit fenn is
tartottak a leereszkedésnél, de Olof továbbra sem volt mögöttem. Innen már
kitartottam a célig és újabb pontokkal gazdagodtam.
A mai fejezetnek vége... |
Az XX-Force jó teljesítményt nyújtott, szerencsére elszámolta magát mindenki
és nem a 7., hanem a 6. helyen fejeztem be a versenyt, Benny csak az 5. lett,
így a 9 pontos előnyömből még 2 pontocskát sikerült megőriznem. Jens faragott
elég sokat a 3. helyével, de a többiek veszélytelenek voltak számomra.
A segítőim |
A 16,5 km-es össztávot 57 perc 32 mp alatt teljesítettem, 192-es max és
185-ös átlagpulzussal. 380 méter szint volt a pályában, de érzem minden centijét…
Åsa elég meggyőző fölénnyel nyert a nők között |
A SOMIT kis közösségéből Kántor Zsolti kis családjával kijött nekem
drukkolni, amit utólag is köszönök nekik. verseny utáni mosásnál viszont nagy
elkeseredettség lett rajtam úrrá, mikor észrevettem, hogy a hátsó teleszkóp
alatt el van repedve a vázam….
Köszönöm a segítséget |
Zsolt végre egy jó biciklit hajthatott |
Gyalogosan sokkal nehezebb... |
Hogyan tovább? Holnap ismét verseny, meg azon kívül még 3 a szezonban.
Magamba roskadtam.
... a szomorú valóság... :( |
The pic (A mai fejezetnek vége...)is so lovely... XO
VálaszTörlésI was so tired at the end. I'm happy that you like the picture.Thank you very much.
VálaszTörlés