Egy hosszúra nyúlott éjszaka után elérkezett az a szakág, amihez igazán kevés közöm van... Egyszer próbáltam, az sem a sikerességről szólt, annál inkább az adrenalin bombáról, amit kaptam.
 |
| Kilátás a szobából |
 |
| Vendég- és lakóházak mindenfele |
 |
| Eko-házak |
Szóval vasárnap reggel gyorsan kipakoltunk a lakásból, és megindultunk a rajt irányába. Lifttel mentünk fel, nem kellett sétálni végre. :)
781 méteres magasságban szálltunk ki pár perc elteltével, és még csak el sem fáradtunk. :)
 |
| A köztes csúcson, a rajt fölött |
 |
| 1994-es olimpia fáklya vivője a hegyoldalban |
 |
| Az olimpiai bobpálya |
Lassan megindultunk a rajt irányába, de azon az úton, ahol múlt héten az egyik csapattársam eltörte mindkét csuklóját és a jobb kulcscsontját. Egy fekete Rollercoaster nevű ösvényre értünk ki, amit az indulók bemelegítő pályának használtak... Ezek nem normálisak :D
 |
| A bemelegítésre használt ösvény |
 |
| Jönnek a nagyok |
 |
| Játszani pedig jó |
 |
| Chill, vagy mit is mondanak erre? |
Az edzésnek épp a végére értünk oda, így hamarosan már a juniorok versenyébe nyerhettünk bepillantást. Junior lányból csak 3 volt, aztán jöttek a fiúk. A Monster Jumps nevű szakasszal kezdődött a pálya, ahol 3 óriási ugrató követte egymást. 15-20 méteres ugrások voltak ezek. Már attól tele lett a gatyó, hogy csak néztem...
 |
| Azt hiszem nem élném túl, ha ilyen barátnőm lenne |
 |
| Monster jump... |
 |
| No para... maradok a földön |
.JPG) |
| Hajrá Magyarok!!! |
.JPG) |
| Ugrás a semmibe |
.JPG) |
| Craaaaaaaaazzzzzyyyyyyyyyy |
Onnan egy erdős szakasz következett, ami az Olympic Forests nevet kapta, itt a technikájukat is megmutathatták a világ legjobbjai. Itt többen is elvétették a ritmust és a vasat eldobták a fák közé. Innentől már bemutattam a pályát tegnap, eddig mentünk fel az elit XC futamok előtt.
 |
| Ez nem a leggyorsabb megoldás volt |
.JPG) |
| Úton átkelés... Be kéne vezetni a városban |
 |
| Felránt és máris ott az 15 méteres ugrás |
.JPG) |
| Teleszkópok kihasználva |
 |
| Hafjell Express |
Az összekötő szakasz után a Hafjell Expresszre szállhattunk fel, ahol széles, döngölt földút volt, hatalmas kanyarokkal és nagy ugrókkal. Az egyik legnagyobb élmény az út feletti átugrás volt, ami nem kiépített ugratón történt, csak egy rántás, és máris a levegőben voltak.
 |
| Jiihááááááááá |
 |
| Egyszerű volt a terep :D |
 |
| Meredek? Ne viccelj :P |
 |
| Szintkülönbség alig egy embernyi |
A legnehezebb rész, a Rock Jungle következett, ahova két visszafordító után értek be. A kifeszített kötél most tényleg nagy szolgálatot tett ebben a tömegben. Leírhatatlan az élmény... Egyszerűen hihetetlen az a hangzavar és üdvrivalgás, amivel fogadták a kerekeseket. A láncfűrésztől elkezdve, a biciklivázig, a kapán keresztül, a PVC csőig, minden, amivel hangot lehet kiadni, az jelen volt. Az embert magával ragadja az élmény. Arról nem is beszélve, hogy a pálya brutális volt ezen a részen. Mászófalnak is megtette volna ha pár fokkal meredekebb és a másik irányban haladnak. Minden tiszteletem azoké, akik ilyen helyeken jutnak le napról-napra.
 |
| Taxi indul az erdőbe |
 |
| A leglassabb kanyarok egyike |
 |
| Itt csak utas vagy... |
 |
| A közönségnek is meggyűlt a baja a terepviszonyokkal |
A Taxi Forestbe érkeztünk, aminek egy fák nélküli bevezető szakaszán 180°-os kanyarok után a névadó rész jött, mivel a meredekség miatt csak utaztál a géppel.
 |
| Igen, 40° a meredekség |
No Brakes.. Itt érték el a legnagyobb sebességet, 85 km/óra... Igen, terepen. Egyszerűen hihetetlen, főleg hogy az alján be tudták venni a kanyarokat. :D
 |
| Ereszd el a hajam (meg a fékkart) |
 |
| És még mindig nem fékez... |
Ezzel be is értek a Rock Garden-be, aminek a második fele a Cross Country mezőny pályájával párhuzamos szakasz. Nem azt mondom hogy egyszerű, de ahhoz képest, amit feljebb láttam, ahhoz képest teljesíthetőnek tűnik, bár ha hozzá veszem azt, hogy ekkor már közel 3 perce teljes koncentráció mellett száguldottak lefelé.
 |
| Rock Garden egyik nyomvonal |
 |
| Ha elfogy az út, haladj úttalan... |
 |
| XC pálya előtti szakasz |
 |
| Ahol nézők állnak, ott tegnap még Schurter-ék csapattak |
Már csak a Final Countdown volt hátra, ami egy lankásabb részből, egy 20 méteres ugróból és egy kisebb ugróból állt, utána pedig teljes gázzal vett jobb kanyar, majd a cél lejtő.
 |
| Nyuszi hopp |
 |
| Itt volt az ominózus lábtörés |
 |
| Izgalom a lányok versenyén |
.JPG) |
| Rachel Atherton pokoli tempója nem volt elég |
Miután lesétáltam, újra liftre ültem és a top 40 ridert is elkezdtem nézni a pályán, miközben lassan csorogtam lefelé, hogy a top 10-et már a nagy kivetítőn nézhessem. Hihetetlen tömeg volt lent, és az erdőből még mindig hallatszott a jókedv és a kacagás.Óriási drámák, esések, és nagyon durva sérülések jellemezték a versenyt, és persze egy csodaszép látvány, mikor megláttam Őt az egyik fának támaszkodva a Rock Jungle-ben.
 |
| A liftről jó kilátás nyílt a pályára |
 |
| Hafjell Express, út feletti ugró |
 |
| Keresztes Peti már versenyen kívül |
.JPG) |
| Rock Jungle használat közben... |
.JPG) |
| ... szinte mindenki keresztül jött... |
 |
| ... pedig nem volt egyszerű |
Viccet félre téve, bár szerintem én sokkal jobban féltem a pálya szélén, mint azok, akik versenyeztek.. Szóval eddig nem hittem el azt, hogy ez ennyire durva sport. MAX RESPECT.
Végül a világbajnoki ezüst érmes a kórházban ünnepelte a második helyét, mivel az utolsó ugrón a lábát törte. Bár a lánc nélkül 4. helyen zárt amerikai srác sem kutya...
.JPG) |
| Nem csoda hogy ezen az XCO-sok sokkot kaptak |
.JPG) |
| Ugrás a szabadságba |
 |
Ragasztóval kenték szerintem a gumikat
hogy meg tudták tartani ezt a kanyart |
Sajnos ezzel vége is lett a VB-nek és a hétvégénknek. Nagyon jól éreztem magam, nagyon örülök hogy láthattam a nagyokat érinthető közelségből. Jó volt együtt bulizni a legnagyobbakkal.
 |
| Van akinek jól áll a hasalás |
 |
| A kivetítő fontos szerepet játszott |
 |
| Itt már csak a top 10 van vissza |
|
 |
| A pálya rajza |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése