 |
| Egy régi visszatérő |
Kicsit sűrű lett a program a nyári szünet után, így az utóbbi két napban két versenyen is küzdöttem az elemekkel.
 |
| Ezzel nem lehetett olyan vidámság o.O |
Szombaton Huskvarna adott helyet a szezon következő futamának. A szokásos hajnali ébredés hétvégén, aminek hamarosan vége lesz fél évre... (Már nagyon várom)
Kevésbé megszokott, hogy úgy éreztem mikor felkeltem, hogy ólomcsizma van rajtam... 20 perces nyújtással kezdtem a napot, hajnalban.
Ahhoz képest hogy 20 fokot mondtak és napsütést, a Napot csak képen láttuk, de legalább nem esett. Alaposan átszabták a pályát, ami az első körben rosszul esett, aztán végül is megtetszett az új nyomvonal, ami 230 méter szintet tartalmazott cirka 4 km-es távon... Technikás, meredek lejtők, nagy letörések és sok A-B út a sziklás lefeléken. Az emelkedők szintén meredekek voltak. Minden emelkedő meredek volt. Széles, lehetett előzni, nem csak ösvény. Tetszett. Nem bonyolították túl a dolgot, a sípályán leereszkedve a DH ösvényen találtuk magunkat, emellett nem távolították el a természetes akadályokat sem, a kidőlt fát ott hagyták, lehetett kerülő utat választani, vagy a 40 centis fatörzsről leugrani, de csak okosan, mert egy sodrós balkanyar következett azonnal.
Nem megszokott tőlem, hogy 2 teszt kört is mentem, de muszáj volt a letöréseket megpróbálni.
 |
| Start kör utáni első ösvény |
13:42-kor rajtoltunk el, 7 kategória volt egyszerre a pályán. Nehéz volt jó pozícióba keveredni a felvezető körön, nagy helyezkedés ment, hogy a technikás részeken minél kevesebb ellenféltől legyünk zavartatva. Persze a rossz rajthelyet magamnak is köszönhetem, mert nem 13:38-kor kellett volna eszeveszett tempóban elkezdeni megszabadulni a meleg ruhától, hogy 3 perccel a rajt előtt álljak be középre... Na mindegy, egész szépen tisztázódott minden pozíció , mire az első domb aljára értünk. 4. helyen voltam itt, de mire a 22%-os mászáson túl voltunk, már a 2. helyen jártam, Jens hátsó kerekét vadul támadva... A farönknél valaki esett, így a pályabírók a kerülő útra küldték a mezőnyt. Innen jött a következő csúnya mászás, ahol szintén jól teljesítettem. Innen egy technikás részre értem, ahol egymás után 2 helyen is lehetett útvonalat választani, persze hogy a legmeredekebb megoldást választottam mindkét esetben. Jött a DH pálya, a maga ugratóival és mandíneres kanyarjaival. Aztán a gyenge pontom, a sík következett. Itt utol is értek, és el is mentek...
Mire visszaértem a következő körhöz, már 20 méteres hátrányom volt a domb alján, aztán mire felértem, már a javamra volt a 20 méter.
 |
| A kilátásban nem tudtunk gyönyörködni verseny közben |
 |
| Az egyik letörés |
 |
| Jiihhhhááááá :D |
Aztán az utolsó körben is ugyanez a forgatókönyv volt, de itt jött az, amivel nem számoltam...
A legnagyobb letöréshez érkezve rosszul tettem a kereket a sziklákra és ez sajnos a nagy sietségben megbosszulta magát. Ugyanúgy jártam, mint Varbergben a szezon nyitón. A Schwalbe elengedte a felni peremét, a tej fröcskölt mindenfelé, én pedig a gép hirtelen megállása miatt azonnal repültem át a kormányon. Sikerült magamat hamar összekapni, de elég csúnyán megütöttem magam.Mikor visszaültem, akkor tudatosult bennem hogy defektem van, és nagyon messze a másik kerék.
 |
| Gyalogos forgalom a pályán... :( |
Sajnos itt vége volt mindennek. A fennmaradó 3-3,5 km-en toltam, majd óvatosan gurultam tovább. Sok minden végig futott a fejemben, nagyon el voltam keseredve. Több mint 1 perccel később jelentek meg a többiek, és szép lassan elmentek mellettem. Az utolsó 300 méterre cserélhettem volna le a defektes kerekemet, de semmi értelme nem lett volna.
 |
| Élvezetes volt a pálya |
Csalódott vagyok, mert erős voltam, élveztem a pályát, élveztem a versenyzést. Számolni már nem is merek, hogy mi újság van a bajnoksággal...
 |
| Van aki rosszabbul járt |
 |
| Kezdem nem szeretni a Schwalbe-t... |
Holnap Hjo, ma pedig jobb lett volna az általános iskolás pajtásokkal nosztalgiázni a 15 éves osztálytalálkozón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése