Cross Country VB, U23

Hihetetlen milyen gyorsan telik az idő ha jól érzi magát az ember.

Reggel 5-kor indultunk és 6 órás autózást követően megérkeztünk Hafjellbe. Festői szépségű táj, csodálatos hegyek, és marha hideg. 12 fok volt érkezésünkkor. Szállásunk elfoglalása után megtámadtuk a 200 méterre lévő pályát. 

Javában edzettek a versenyzők, első percekben összefutottam Parti Andrissal, aki elmondta hogy tetszik neki a pálya, bár elég technikás és az éles kövekre vigyázni kell. Ezt a bejárás után én is megfigyeltem, bár sajnos nem volt módom kipróbálni a nyomot. 

12:30-kor elrajtoltak az U23-as lányok, jó volt látni Jennyt az első sorban. Már az első emelkedő után kialakult az élen a sorrend, Jolanda Neff verhetetlennek bizonyult, és hihetetlen fölénnyel vezette végig a versenyt a francia Pauline Ferrand Prevot előtt. Jenny a 3. pozícióban kezdett, aztán sajnos egyre visszább esett, majd a 4. körben már a 6. helyen tanyázott, ahonnan egy csúnya bukás következtében kiesett. 

A hátsóbb régiókban elég nagy harc volt végig, és bizony már a 4. körben megkezdődtek a lekörözések. Egy biztos, nekem megvolt a napi 1000 méter szintem futva a pálya körül. 

15:30-kor indultak a fiúk, akik közül szégyen szemre összesen a két svéd srácot ismertem. Ez igazi darázsfészek volt, komoly csatával végig. 6 kört kellett teljesíteniük az igencsak technikás pályán, ahol iszonyatos mászások vannak. Ahol Jenny elesett, azt a részt összesen két szalag választja el a DH pályától, amiről majd holnap tudok pontosabb képet adni. 

Szóval a srácoknál nem látszódott akkora fölény senki részéről, mint Jolandának a többiekkel szemben. Az utolsó előtti körben kezdett elnyúlni a holland fiú, és az utolsó körben meg is adta a kegyelemdöfést a mögötte haladónak, akit még a harmadik helyen beérkező amerikai is majdnem utolért...

Holland, francia, amerikai dobogó született. 

Igazi drámák voltak a pályán. Kezdve Jenny szerencsétlen esésével, vagy épp a megszámlálhatatlan defekt. A legcsúnyább talán az olasz srác defektje volt, pár 100 méterrel a cél előtt. 

Engem pedig egy széttiport géles tasak lőtt le, mindenemet beterítve...

Benkó Barbival és a junior srácokkal is találkoztam, nekik van egy kis aggályuk a pályával kapcsolatban, de Barbi esetében majd szombaton megtudjuk hogy van-e alapja a félelemnek.

Folyamatosan bővülő képgaléria pedig IDE KATTINTVA érhető el.