Horváth Gergő: Az erő odaát van avagy a Kattegattstouren

A kötelező reklám

A mai nappal megkezdődött a pontvadászat a 2013-as esztendőben. Ha a Dakaron lennénk, akkor maraton szakasznak nevezhetnék a Kattegattstouren első napját, mivel a teljes hétvége két napi ideje lesz összeadva, és az alapján fognak győztest sorsolni.

Első rajtszám a 207-es

Tádámmm :)

Miután tegnapelőtt, első együtt töltött edzésünk során elvettem a szüzességét a kis drágámnak, ma már versenykörülmények között teljesítettünk. Tegnap próbáltam szokni az újat, majdnem jól is sikerült a dolog, ha azt leszámítom, hogy a kormány végéből elhagytam egy dugót és a hátsó teleszkóp hidraulikus lockout karja tönkre ment… Szóval eseménydús edzés volt a tegnapi.

A szurkolók a fákat is meghódították

A szlogenem az volt, hogy csak 3 dolog hiányzik belőlem: Az erő, a technika és a bátorság. :)

Keresd a pink sisakot - egy jól elkapott rajt

Eljött tehát a mai nap is, év első versenye. Szerencsére elég későn rajtoltam, 15:30-kor kezdtük meg a napi etapot. 4 kategória versenyzőit indították egyszerre, az én csoportomban 23 induló sorakozott fel két sorban a karámban… Kiestem a rutinból, de legalább a bemelegítést most is kihagytam. Amilyen állapotban voltam, a bemelegítéstől 2 körrel kevesebb tudtam volna menni. :D Egy kis Nutrixxion szelet, majd egy finom epres gél és végül az elmaradhatatlan X-Oxygen.

Kemény kezdés

A rajtnál óriási tolakodás volt, a 4. rajtsorból indultam, kategória harmadikként fordultam az első kanyarban. Elkapott a verseny hangulata, az volt a taktikám, hogy amíg bírom, addig tolom. Abban csak reménykedtem, hogy végig bírom a küzdelmet, de ne rohanjunk ennyire, mert most ennél jobban le vagyok lassulva.

Nyerj értékes időt

A nagy szikla

Hamarosan sikerült átvennem a második helyet és a teljesen ismeretlen vezető helyen haladó srác kerekén voltam… Előzgetések nem mindenhol jöttek össze, a rugózást tökéletesre sikerült beállítani, így a technikás sziklás részeken pikk-pakk túljutottam. Nagyon jól éreztem magam. Az első füves emelkedő eléggé megviccelt. Mivel 2 hete még hó volt a pályán, és a talaj nemrég olvadt fel, iszonyatosan mély dagonya lett a dombon, ami az erdő árnyéka miatt nem tudott száradni. A mai nap legérdekesebb része következett, „A nagy szikla”. Megugrottam idén is. 80 cm magas szikláról beszélünk, tiszteletet parancsol magának.

A technikás emelkedők egyike

Ugyanitt akció közben

Ezután egy nagyon sáros, és meredek sziklákkal tűzdelt emelkedőn kellett feljutni, ami nem is lett volna baj, ha az előttem lévő fiú meg nem akad és ezzel megállít engem is. Pedig nem akartam lelépni. Hosszú alattomos emelgető után technikás rész jött ismét. Sziklakert megmászása abszolválva, továbbra is a 2. helyen tanyáztam, bár nőtt a távolság az elsőhöz. A kanyargós részen megőriztem a pozíciómat, de sajnos a nyílt egyenesben Benny elment mellettem. Sikerült reagálnom az előzésre és 2-3 mp-es hátrányból figyeltem az eseményeket. Az utolsó gyökeres lejtőn és a tavaly balszerencsét hozó füves „S” kanyarban sikerült ismét közel kerülnöm jönköpingi ellenfelemhez, akit a pálya felső részére vezető hosszú emelkedőn sikerült is megelőzni. Lehet hogy rossz döntés volt, és inkább pihenni kellett volna mögötte, de most már mindegy. Túl nagy volt a nyomás a fejemben. :D

Egy szép közeli

Egész körben sikerült megtartani az előnyömet, majd a 3. körben a sziklaugrás után sajnos nagyon rosszul jött ki egy előzés és itt visszaestem a 3. helyre. Ismét jöttek a másik kategória versenyzői, akik a legidiótább helyeken próbáltak előzni. Emiatt egyensúlyt, tempót, végül pozíciót vesztettem.

Helycsere

Igen, az edzettségi szintemnek köszönhető hogy nem tudtam válaszolni, bár mondhatnám, hogy az erő a sötét oldalra vándorolt, én meg ugye ragyogok az új világító Brighthelmet sisakomban. Nem idegeskedtem, éreztem hogy inkább csináljam végig. A lábaim majdnem vigyázva álltak az egyik gyorsításnál, itt éreztem, hogy még egy fél liter X-Oxygen kellene… Hogy kicsit tompítsam a fájdalmat és felgyorsítsam az agyműködést, XX-Force volt a kulacsban, amiből a 10 °C ellenére sikerült magamba dönteni 7 decit.

Volt aki megpihent :)

Jött a 4. kör, ami – hogy a sorminta nehogy megszakadjon – a 4. helyen zárult. Végre elérkeztünk a bűvös kolompolásig, azaz az utolsó körig. Éreztem, hogy ez már nagyon kellett. Sajnos újabb helyet vesztettem, de már csak a cél érdekelt és az, hogy maradjon valami erőm a vasárnapi etapra is.

A gerincen...

...küzdök

Nem vagyok csalódott, mert ha számba veszem az elmúlt 7 hónapot, ami mindenben felborította az életemet és a mélybe taszított, ráadásul nem edzettem és néhány hete még úgy volt, hogy nem is fogok versenyezni… Ráadásul új bicikli, amivel 40 km-t mentem a verseny előtt, semmit nem ismerek még rajta és bizony a rajt előtt fél órával sikerült csak a gyermekbetegségeket orvosolni….

Ott maradsz ha mondom...

Mindent egybe vetve, elég nagy káosz lesz a termőföldön… Ja nem. Bocsi. Tehát mindent bele számolva, az első mögött 1:31-el vagyok jelenleg, holnap lehet szépíteni. 50:59 alatt teljesítettem a nehezen tekerhető 16 km-t a lassú pályán, amin a max sebesség is csak 33,4 km/óra volt. 185-ös átlagpulzusomat a 194-es max dobta meg.