Harapós vagyok még csak gyenge, Kattegatstouren 2

Nem voltam összeszakadva a tegnapi nap után

A tegnapi napot követően a reggelem csak a „még 5 percet…” mondatból állt. Nem éreztem semmi izomlázat addig, amíg meg nem mozdultam. Hiába, öreg vagyok én már ehhez a terheléshez.

Ettől a tumultustól féltem leginkább

Épp indultam volna ki a pályára, mikor eszembe jutott, hogy a „hosszú lábat” tegnap kimostam, aztán hagytam is. Hajszárító elő és így röpke 20 perces extra itthon tartózkodás után indultam ki a pályára. 10:30-tól 10:55-ig volt edzés, így csak 1 kört tudtam megtenni  a mai pályán.

A nyomvonal nem változott semmit, csak megfordították az irányt. Teljesen más karakterisztikájú pályáról beszélünk így. A normál edzéseinken ezt az irányt szoktuk használni, így jobban ismerem talán, mint a tegnapit, bár néhány 100 kört megtettem már az évek során mindkét irányban.

A nagy szikla a mai napon

Egy kis stílustanulmányt tartottam más kategóriák versenyzőitől, majd haza egyet kajázni, Szeretem, hogy 1 km-re van a pálya a lakástól. :D

Eddigi legjobb rajtom

Ekkor már nem éreztem a lábamat, minden bajom volt, felállni nem tudtam, nem hogy erőből tekerni. Ebéd után feltöltöttem minden készletemet, amit úgy éreztem, hogy szükséges lehet… Nutrixxion gél, koffein gél, XX-Force gél, XX-Force a kulacsba, X-Oxygen, Magnézium, és az elmaradhatatlan zöld Monster…

Így kell ezt csinálni

Fél órával a rajtunk előtt visszaértem a versenyközpontba, ahol elkezdtem magamba tölteni a korábban felsorolt éltető szereket. Beszólítás, a tegnapi eredmény miatt a kategóriánk első sorába állhattam, azaz a 3. sorba. Utálok középre állni, de ha csak ott volt hely, nem tudtam mit tenni. 2 percet csúszott a rajt, meglepően nyugodtam álltam ott az utolsó másodpercekben. A pulzusom alig szökött 125 fölé.

Az előnyöm csak nőtt és nőtt...

Karrierem legjobb rajtját követtem el, nagyon jól megtaláltam a megfelelő áttételt, kellő erővel nyomtam a pedált és hamar sikerült beakasztanom a másik lábamat, majd hirtelen észrevettem egy szűk kis rést magam előtt, ahol tökéletesen elfértem, és hirtelen senkit nem láttam magam előtt. Mire felértem a rajt utáni kis dombról a célegyenesre, már csak mellettem volt egy srác, az első komoly kanyarba már elsőként fordultam és folyamatosan növeltem az előnyömet. Attól féltem egészen a rajt pillanatáig, hogy a szűk első dombon melyik nyomot használjam majd a sűrű mezőnyben…  A problémát megoldottam, engem ért az a megtiszteltetés, hogy elsőként választhattam ívet. Nagyon élveztem a helyzetet, hogy egyre halkulnak mögöttem a zajok és csak a nevemet hallom zengeni végig a pályán… Fél körön keresztül tartott a magabiztos fölény, aztán persze jött a böjtje a kemény kezdésnek. Utolért egy vonat, aztán szépen jöttek a többiek is. A sziklakert nem okozott fejtörést, aztán a tegnapi nap leghosszabb emelkedőjét élvezhettem másik irányba, azaz, a pálya leghosszabb lejtője jött egy isteni ugratóval. :)

Repül a, repül a... Crescent :D

Aztán a nyomvonal legmélyebb részén elérkeztem „A nagy sziklához”. Megugrottam felfelé is. Ezzel persze közelebb kerültem az előttem tanyázókhoz, de a szívós mély sárban kellett volna még egy kis nyomaték, ami hiányzott. Nagyon fel lett szántva ez a domb, mély nyomokkal. A tegnapi naphoz kést pozitív, hogy nem vesztettem pozíciót minden körben, az elején ment el mindenki, onnan pedig csak magamba kellett szállni, hogy a szükséges tempóm meglegyen, de mégse hajtsam túl az új gépet, nehogy hajtókaros legyen. :D

Az akksi elkezdett merülni :P

A továbbiakban elég eseménytelen futam volt, csak küzdöttem az elemekkel. Végre rám kongattak, és az utolsó körben mindent bele adtam, ami csak volt bennem. Jó volt és sikerült az előző körhöz képest 8-10 mp-et faragnom a hátrányomból.

Párbeszéd a következő: -Mi történt? -Semmi. Elfáradtam! :D

A célban mindenki a rajtomat emlegette. Be kell vallanom, hogy ezzel az első fél körrel bekopogtam az ellenfeleknek, és megmutattam, hogy vén róka nem öreg róka. Vagy hogy is mondják?
 

Szenvedés felsőfokon...

És igenis harap még a bácsi, csak annyi történik egész egyszerűen, hogy játszok egy kicsit. Tavaly első futamtól végig vezettem a bajnokságot. Idén adok egy kis esélyt a többieknek, hogy ne legyen annyira unalmas ez az év. Higgyék csak azt nyugodtan, hogy bennem már nincs semmi, de nem kell félni, nem fogják megúszni ilyen egyszerűen…

Agresszív kismalac...

A bicikli jól vizsgázott, azt hiszem hogy virágzó kapcsolat lehet még ebből a végére. Összetettben a 4. helyre jöttem fel annak ellenére, hogy ma is csak az 5. pozíciót tudhatom magaménak… Egyetlen mp-el ugyan, de én kerültem a 4. helyre.

Az utolsó méterek

A futam számokban pedig így fest. Ma 4 kört kellett teljesíteni, ami 19 km-t jelent. 38,9 km/órás max sebesség, 38:59-es versenyidő, 188-as átlag és 196-os max pulzus. Edzetlenül azt hiszem ez elég jó teljesítmény.

Crescent, Nutrixxion, Brighthelmet, köszönöm

Folytatás 1 hét múlva Huskvarna hegyei között.

A pályán még test-test elleni küzdelem folyt, itt pedig
jó pajtásként beszélgettünk. Tanuljatok!