Tour of the Himalayas - Az út

… A várakozás és a szomorú, fájdalmas semmit tevés izgalomba fordult át, mikor beléptek az ebédlőbe a szervezők, a főszervezővel és a segítő lányokkal együtt…

Eléggé ideges volt, nem tudtuk, hogy mire számíthatunk… Kérte, hogy mindenkit hívjunk a közös helységbe. Amíg össze nem gyűlt a 43 kerekes, csak járkált oda-vissza, sejtettük, hogy valami nagyobb baj van, mint azt előre gondoltuk…

Mikor összegyűlt mindenki, 1 órakor bejelentette, hogy minél előbb el kell hagynunk a hotelt és egy ismeretlen helyre szállítanak minket még az éjjel. Túl sok infó szivárgott ki arról, hogy lesz ez a verseny és nem akarták a szervezők kockáztatni a biztonságunkat. Féltek, hogy valami történik, féltek, hogy a helyi békés tüntetők meglepnek minket, mivel az egész országban zavargások voltak és nem tudták, hogy amerikai és francia versenyző nincs köztünk…

Fél óránk volt rá, hogy összepakoljunk és a bicikliket is berakjuk a táskákba, dobozokba. Ilyen gyorsan nem létezik rendesen elrakni. 2:00-ra bepakoltak minket a mikrobuszokba, és konvojba összeállva elindultunk. Elég nagy pánik lett a végére. Elindultunk és egész éjjel úton voltunk. 

Nagyon sietős volt mindenkinek. 

5:10-kor megállt az egész konvoj egy benzinkútnál, hogy végre elmehessünk wc-re. Az útról nem sok mindenre emlékszem, mert eléggé sokat aludtam. Esztiékkel a hátsó sorban, egymáson aludtunk, minden kanyarban dülöngéltünk. 

7:25-kor értünk a szállásunkra, amiről először nem is tudtuk hogy micsoda, csak mikor beléptünk és mondták, hogy akkor reggeli után kiosztják a szobákat…

Rengeteget köszönhetünk a szervezőknek. Gondoskodtak a biztonságunkról és előtérbe helyezték azt, még így is, hogy a verseny elmaradt. Minden tiszteletem az övüké.