Tour of the Himalayas - Edzés

A tegnap esti buli fotózást és késő esti blog feltöltést nem volt egyszerű kipihenni, így hiába akartam fél 8-kor kelni, a fél 3-as lefekvést követően csak 1 órával később sikerült az ébredés… Azonnal mentem is ki a terasz irányába, láttam, hogy már páran szerelik a bicikliket. Ez azt jelenti, hogy már meg is érkeztek…

Kimentem, behoztam én is, egy nagy teherautó platójára volt feltéve az összes. Mikor kinyitottam a csomagot, akkor veettem észre, hogy teljesen összeborult minden a bőröndben. Sajnos nem vagyok elég tapasztalt repülős bicikli szállító, így a csomagolás nem volt elegendő és kisebb sérülések felfedezhetőek a biciklin. Összepakoltam mindent, így már teljes bicikli formája lett neki. Minden működik, nem lehet gond.

Átöltözés, majd reggeli, amit ma későn adtak. Összehúzták az ebéddel, így fél 11-kor ehettünk. Jól bekajáltunk, összeszedtük magunkat és indultunk a hegyre…  Először le akartunk gurulni kicsit, de aztán utána meggondoltuk magunkat, elég volt a szállástól felmenni. Így is a végére 793 méter szintet mentünk, távolságban pedig csak 7 km-t tettünk meg a csúcsig. Meredek, technikás, helyenként a sár és a nedves kövek elég kemény akadályt jelentenek… Az első 2 km-t még középtányéron másztam, de utána lekapcsoltam elöl kistányérra és bizony hátul sem volt munkája a váltónak. A 3, maximum a 4 könnyű fokozatot kellett használni. 

Esztinek nagyon nem jött be a rendszertelen étkezés és a reggeli utáni azonnal indulás. Még így teszt tempóban is nagyon magas pulzussal közlekedtem, neki sem volt sokkal alacsonyabb. A „pályabejárás” során 193-as max pulzus lehet hogy kicsit sok… 

25% volt a legmeredekebb része az útnak, de iszonyatos szakadék és rengeteg kő mindenhol. Megálltunk több helyen, hogy fényképezzünk. Élveztem, de hogy holnap a versenyen mit fogok szólni hozzá, mivel ott már a hotelig vezető kb 10 km-t is meg fogjuk tenni, a maga 1200 szintjével… 

Épp, mire felértünk a csúcsra, ahol egy kicsit elmentem a többiektől, volt egy hármas szikla ahol fel kellett rántani. Hát majdnem gond nélkül megoldottam. El nem estem, csak a jobb pedálom megadta magát. Innentől még volt vissza egy kevés, amit bal lábbal teljesítettem, mivel nem akartam a pedált erőltetni. Viktorral a csúcson megpróbáltunk gyorsjavítást eszközölni, de szigszalaggal csak nagyon ideiglenes megoldás lehetséges.

Mikor a kicsi Gary feküdt, akkor vettem csak észre, hogy baj van. A váz, a hegesztés felett újra végig van repedve… Lehet hogy a repülés során kapott valamit, de a lényeg az, hogy egyszerre két ekkora hiba nagyon fáj…

Lassan megindultunk visszafelé, egy helyi kis boltban Viktor még vásárolt, aztán gurultunk és gurultunk és gurultunk… Lefelé félelmetes, fölfelé fájdalmas. Érdekes játék. Pár srác kitalálta, hogy ne is csak az úton menjünk, hanem kiváló singel track-ek vannak, amiket kipróbálhatunk. Izgalmas volt, a legnagyobb lejtés -52% volt ezen a részen… Egy angol kiscsaj berepült a bokorba, a videót még kell szereznem. 

Erre sokkal izgibb volt, mint odafele. :) Eszti és Viktor nem jöttek velünk, ők az úton gurultak le. Esztinek sajnos valami nem jött össze, elesett és már tetanussal fenyegették. Szerencsére megúszta nélküle, így is elég, hogy nekem beteg a paripám…