Tour of the Himalayas - Érkezés

A landolást követően vettem csak észre, hogy hirtelen 3 óra eltűnt az életemből. Pakisztán szakadó esővel fogadott, amolyan igazi monszun időjárás volt. A reptéri busz pici, alacsony, a magasabbak behajlított térddel, és lehúzott fejjel fértek csak el. Ki kellett tölteni egy belépési papírt, amit gyorsan közösben megoldottunk, majd váltottunk pénzt és mentünk ki a „terminál” elé, hogy élvezzük a csodás időt. 

Itt sok érdekességet láttunk, a parkoló őr pl. úgy büntet, hogy a tilosban álló autót targoncával felpakolja a járdaszigetre, gépfegyveres őrök mindenfelé, aztán megjött Ms. Leoni, akiről nem tudtuk korábban hogy Ms., de így már kicsit könnyebben vettem a biciklikkel való problémázást… Elvitték a kézipoggyászainkat, majd 1 óra várakozás után minket is bepakoltak kis mikrobuszokba és elindultunk a főszervező háza felé, aki ebéddel és egy kis eligazítással várt minket. Végig szakadt az eső, sok hordalék volt az úton, meglepő járművek, 4-5 fő egy motoron, bukósisakot nem ismerik, mindenhol az autópályán lezárások, hatalmas dugók… Miután odaértünk, kitöltöttük a halálos ítéletről szóló papírokat és már indultunk is tovább 6 óra körül a szálláshelyünkre Shogran-ba, ami fent van a Kaghan völgyben, a Himalája hegyvonulatai között.

6 órásra ígérték az utazást, de már 5 percet követően egy 100 méter széles folyón kellett átkelni, ami az úton hömpölygött keresztül olyan sodrással, hogy az egyik buszunkat majdnem elvitte. Természetesen beázott az autó, így kényszerpihenő következett. A közlekedésről csak annyit, hogy idióták. :) Dudál ha előzni akar… Az autópályán a dugót úgy kerültük ki, hogy átmentünk a szembe sávba, a sávokat nem ismerik, leállósávban előzünk…Érdekes volt és szerencsére kicsit elbóbiskoltam, így nem volt halál félelmem végig…

Este a lányoknak már nagyon ki kellett volna szállni, ki is mentünk egy benzinkúthoz, ahova alig jutottunk el, mert lemerült az akksi, nem volt töltés. 2,5 óra szerelés után sem sikerült megoldani, így jött értünk egy másik autó. A kútnál iszonyatos forgalom, és egy kis imátkozó hely…

Az új sofőr egy igazi Lauda, bár inkább kamikaze pilóta volt. 8 sávos autópályát követően jöttek a kisebb utak, aztán megindultunk a szerpentineken, ahol a kanyarokban középen betonfal választja el a sávokat egymástól. Az utolsó 60 km-es rendőri kísérettel mentünk. Biztonságos környék… 

4 gépfegyveres ült a Jeep-eken. 

Éjfél körül megálltunk enni, azt mondták, még 2 óra van vissza. Nagyon jó a pakisztáni konyha, jóllaktam. Az úton egyre kevesebb teherautó volt, igaz, a meredekség is emelkedett, és az addigi 6-8% helyett már 10% felettiek voltak az emelkedők. Az utolsó részre azt mondták, hogy ne menjünk, mert nem tudják le van-e még zárva, vagy sem… Mi bátrak voltunk. Autó méretű kövek voltak szanaszét az úton. Az esőzések szétmosták a domboldalt. Az utolsó 10 km-en többször kellett kiszállni, mert nem tudott felmenni akkora súllyal az autó. Izgalmas és félelmetes volt, majd végül fél 5-kor megérkeztünk a szállásunkhoz.