Tour of the Himalayas - A bejelentés

Miután sikerült magunkhoz térni, eljött a vacsora ideje. Ma is kitettek magukért a szervezők, és hogy a megnyitóhoz elférjünk bent, így kint terítettek meg nekünk. Nagyon romantikus volt a hangulat. :)

Vacsi után próbáltunk intézkedni a pedálommal kapcsolatban, amiben a hollandok voltak nagyon segítőkészek, de közben jött a verseny megnyitója, ahol megjelent a sport miniszter, a főszervező és még 1-2 nagy fejes. A főszervező röviden bemutatta a megjelenteket és átadta a szót a sportminiszternek. 

Nagy örömmel köszöntötte  az egybegyűlt 43 kerékpárost, és bele kezdett a mondókájába. Nagy megdöbbenést okozott, mikor bejelentette, hogy a 

                                                         VERSENY LEFÚJVA. 

Az amerikaiak által kiadott Mehamed prófétás film, vagy jelenet vagy mi a fene kiverte a népnél a biztosítékot és lázad… Már pár napja láttuk a hírekben, hogy zavargások vannak az országban, de soha nem gondoltuk volna, hogy ez minket bármikor is zavarhatna. Mivel a mai nap, azaz szeptember 21-e Mohamed születésnapja, ezért hivatalos sztrájkot hirdettek, és minden katonát, rendőrt, kommandóst levezéreltek a hegyről, Islamabadba. Mivel nem tudják garantálni a biztonságunkat, ezért inkább úgy döntöttek, hogy a verseny elmarad. 

Nagyon szomorú vagyok miatta.

Mikor a szervező csapat és a miniszterek otthagytak minket, a TV-s stáb rögtön munkába állt. Rögtön jöttek a villám interjúk, hogy ki mit gondol a döntésről. Persze mindenki csalódott volt és sokak arcára kiült a félelem is. Nyugtatásképpen beígérték a csendes bulit, persze csakis beltéren. Nem mertek kiengedni minket, csak kézi fegyveres rendőrök voltak fent, mint mondtam, a kommandós srácokat lezavarták a fővárosba, a tüntetők elleni küzdelemre.

Nagyon rossz érzéssel töltött el, hogy amiért jöttünk, az hogy biciklizzünk, az hogy versenyezzünk, az nem teljesülhet be. Először nem is igazán tudtam felfogni, hogy mi történik. 

A helyi versenyzők mentek oda minden csapathoz és nyugtatták a népet, hogy nincsen semmi baj, nem kell aggódni, így jobb lesz mindenkinek. Persze, mi is elhittük, a csehek és a szlovákok viszont iszonyatosan be voltak parázva… Még a beszéd közben nyomatékosította a hangulatot, hogy 2 égő is kidurrant a csillárban.

Elkeseredett várakozás lett úrrá rajtunk. Az iskolában a gyerekek rajzoltak minden csapatnak egy kis képet, mi is megkaptuk, ez pár percre oldotta a feszültséget, aztán mindenki újra letargiába esett. Vártunk és vártunk, de a buli elmaradt és szépen lassan elkezdett fogyni a nép. Lefeküdt szinte mindenki. A net legalább felgyorsult, de a szobafogság gondolata nagyon rossz volt.